Klasszikus

Monumentalitás a nyári napfordulón

2008.07.16. 00:00
Ajánlom
Nem tagadom, már-már anakronisztikus megilletődöttség fog el ahányszor csak átlépem a Liszt-szülőház küszöbét. A szerencsés körülmény, hogy Raidingban (Doborjánban) csak pár méterre a zsindelytetős, négy ablakos, földszintes emlékmúzeumtól zajlanak a hangversenyek, már szinte a zeneszerző aurájába vonja az eseményeket, és fölfokozottabbá válik az élmény.

A koncertek szünetében csak átsétál az ember a szülőházba, hogy megnyugtassa tekintetét a másfél százéves emléktárgyakon. (Azt azért mosolyogva szóvá teszem a tudós Winkler professzornak – aki Liszt és hősei címmel a mester szimfonikus költeményeiről tartott bevezető előadást a Wiener Akademie koncertje előtt –, hogy az 1881-ben avatott magyar emléktábla mellett ("Itt született Liszt Ferencz
1811-dik évi október 22-dikén") a jóval későbbi, német nyelvű tábla szövege némi hivalkodással így szól: "Ezt az emléktáblát a német mesternek a német nép szentelte". Ez egy Wagner-citátum – mondja, s mintha szabadkozna, amúgy érti a célzást: igazam van. Hiszen a lényeg úgyis Liszt univerzalitásában van.

A Wiener Akademie az első zenekar, amely fellép a szólókoncertekre specializálódott raidingi ünnepi játékokon. Az orgonistaként indult karmester, Martin Haselböck hatalmas energiabevetéssel indította a Prometheust, és száguldó tempóból váltott át fájdalmas lírába. Ahogyan Liszt kommentálta művét: "Szenvedés és megtisztulás", mert: "Arra vagyunk ítélve, hogy örökre oda legyünk láncolva sorsunk szikláihoz". S amikor láncaitól szabadul a hős, triumfálva tombol a zenekar. Nagyszabású katedrális benyomását keltette Gottlieb Wallisch játékában a Schubert- (c-moll) fantázia, amelyet Liszt transzponált zongorára és zenekarra. A világjáró bécsi zongoraművész kissé "eltartva magától" a romantikus érzelmeket szigorúan a műfaj igényelte képzelőerőre apellált. Beethoven V. ("Sors") szimfóniáját a zenekar szokásosnál lendületesebben, fiatalosan játszotta, a mű interpretálásán átsütött a (korabeli) forradalmi hangulat. Nem állítanám, hogy nem hallottam eminens nagyzenekaroktól árnyaltabb előadást, de a Wiener Akademie sodró játéka magával ragadó volt.

És aztán bekövetkezett a csoda, amiért önmagában véve érdemes volt Doborjánba utazni. A szibériai származású, 1992 óta Svájcban élő zongoraművész, Konstantin Scherbakov előadóestje. Nagy érdeme a fesztivál intendánsának, Walter Reichernek hogy sikerült "becserkésznie" a világszerte roppant foglalkoztatott művészt, akinek repertoárján amúgy ötven versenymű és ugyanannyi szólóműsor szerepel. Több mint 30 CD-je jelent meg, amelyeket számos díjat nyertek. 2003-ban lemezre vette Rachmaninov és Csajkovszkij teljes zongorarepertoárját a Moszkvai Filharmonikusokkal, illetve az Orosz Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekarral.

Nem meglepő hát, hogy a doborjáni fesztivál vendégeként végigjátszotta Csajkovszkij ritkán előadott Évszakok című ciklusát, melyet a zeneszerző A novellista című orosz folyóirat megrendelésére írt hónapról hónapra, az általuk választott versek ihletésére. A 12 hónap neve mellett ott szerepelnek a címek. Az álmatag januártól a karneváli februáron át, az elégikus márciustól a játékosan kergetőző futamok megidézte áprilison át, a Fehér éjszakák meditatív májusától a júniusi Barcarola lírai billentésű cantabiléjén át az Őszi dalban bújkáló, fájdalmas poézisig csillant föl a színek kavalkádja a Scserbakov játszotta "koncert-kalendáriumban".

A fesztivált a szünet után előadott, monumentális mű Beethoven IX. szimfoniájának Liszt-átirata koronázta meg. Emberfeletti energiát, összpontosítást igényel a hallatlanul sűrű szövésű zenei matéria, a több mint virtuóz kompozíció. Scherbakov lenyűgöző játékában kihallottuk a fachokat, hangszercsoportokat, s a teljes zenekart – minden bizonnyal, a mesternek is ínyére lett volna a bámulatosan árnyalatgazdag interpretáció. Ezernyi színváltozat a liszti fénytörésben. A zongoraművész mágikus erővel idézte meg a IX. szimfónia beethoveni univerzumát Liszt congenialis transcriptiójában. Hatalmas erővel intonálta az Örömóda kórusát, félelmetes akkordokban tért vissza a főtéma, a Coda meg egyenesen örömmámorral ért föl. Az esti koncertről kijövet épp lebukóban volt a nap Doborján lankái fölött – a monumentális hangverseny ugyanis a nyári napfordulóra esett. Szinte jelképesnek érzem.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Klasszikus

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.
Klasszikus interjú

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt
Klasszikus magazin

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Klasszikus magazin

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.