Az első szám tiszteletadás egy jelentős, de ma már nagyon ritkán játszott zeneszerző, Mosonyi Mihály előtt. Mosonyi műveiben sajátságos magyar műfajok, jellegzetes hangszínek kialakítására, különleges, nemzeti hangszerek alkalmazására törekedett. A Gyászhangok Széchenyi István halálára című műve a későromantikus harmonizáció és a verbunkos elemek izgalmas ötvözete.
Liszt Ferenc ritkán játszott, fantasztikus remekműve a Két jelenet Lenau Faustjából. Lisztet komolyan megfogta a fausti történet, és élete végéig foglalkoztatta a téma. Azonban egyáltalán nem a Goethe-féle értelmezés vonzotta, sokkal közelebb állt hozzá Nikolaus Lenau megfogalmazása, akinek drámai költeményéből választott két részletet, bár ez a két részlet a költeményben fordított sorrendben helyezkedik el. Lisztnél előbb a bűntudat, utóbb a bűn feldolgozása a sorrend. Mindig hangsúlyozta, hogy a két rész összetartozik, és saját sorrendjéhez is ragaszkodott. A két jelenet: az Éjjeli menet és a Mefiszto-keringő, együtt nagyon ritkán hangzik el nagyzenekari feldolgozásban, pedig az a kontraszt, ami a lassú, vontatott Éjjeli menet, és a Mefisztó-keringő ördögi tánca között feszül, igazán csak együtt érvényesül.
Amit Mosonyi és Liszt keresett, mint autentikus - magyar művészet, azt Bartók Béla a népi művészetben találta meg, és építette be a zenéjébe; nemcsak a népzenét, hanem olyan zajokat és hangokat is, amikkel fiatal- és gyerekkorában Magyarországon találkozott. A Concerto zenekarra Bartók késői darabja, már Amerikában töltött emigrációjában írta, nem tudva, hogy valaha hazatérhet-e hazájába. A hazafiság és szülőföld szeretete tükröződik a műből, ami már a bemutatója pillanatától kezdve világsiker volt, és azóta is minden magyar zenekar repertoárján ott van a helye. Az Óbudai Danubia Zenekar ezzel a nagyszabású művel zárja idei koncertévadát.
hírlevél
