A karácsony nemcsak ünnep, méghozzá igazi megszentelt családi ünnep, hanem egyúttal sajnos feszültségforrás is. Ilyenkor mindenki a legjobbat akarja, noha már Molnár Ferenc egyik vígjátéki bölcse megmondta, hogy soha nem szabad a legjobbat akarni, elég a jó is. Idegeskedés az ajándékvásárlás körül, súrlódások szeretteinkkel: karácsony táján mindez nehezen kiküszöbölhető.
Az ünnephez kötődő koncerteken azonban hagyományosan rálelhetünk mindarra a tiszta és meghitt, emelkedett és személyes élményre, amelyet e napokban valamennyien keresünk. S ehhez csodálatos vezetők állnak rendelkezésünkre az ünnep szentségét meg idéző zeneszerzők személyében, akik közül ilyenkor – s voltaképp persze máskor is – kiemelkedik egy szerény óriás: Johann Sebastian Bach.
Nélküle jószerével elképzelhetetlen a karácsony körüli napok koncertprogramja, hiszen az ünnepi hangulatban talán még jobban fölértékelődik a bachi teremtett világ, amelyet Márai Sándor így jellemzett:
„Ez a zene nem is hangjegyekből áll, hanem számjegyekből épül föl; de e számjegyek a végtelen értékeit jelzik, az abszolút »egy«-et és az abszolút »száz«-at, gyakorlati cél és értelem nélkül; mintha valaki a számjegyeket, melyekkel a kofák is nyelvelnek s vitatkoznak, megtisztítaná minden földi vonatkozástól, s már csak a csillagokat számozná meg velök.”
S mi éppen ezt keressük karácsony táján, s erre is fogunk rátalálni azon a két koncerten, amellyel az ünnepek előtt Kovács Róbert és a St. Florianer Sängerknaben (december 17.), illetve a Purcell Kórus és a Norvég Barokk Zenekar (december 19.) ajándékoz majd meg minket. A nagyszerű magyar orgonista és az ausztriai Sankt Florian-apátság évszázados hagyományú fiúkórusának közös estjén a nyitószakasz Bach-kompozíciói mellett más zeneszerzők művei is felhangzanak majd: Liszt Ferenctől és Max Regertől, valamint kortárs magyar komponisták szerzeményeitől Kocsár Miklós és a pár esztendeje elhunyt orgonaművész, Koloss István kórus-, illetve orgonaművéig.
A Vashegyi György által vezényelendő másik koncert viszont teljes egészében Bach zenéjéé lesz: az egyik kantátája révén már az előbbi hangversenyen is megidézett Karácsonyi oratórium megszólaltatásával. Az 1734 karácsonyára (s vele az 1735-ös újévre és vízkeresztre) összerendezett kantátaciklus hangszeres előadói az 1988-ban alakult skandináv historikus együttes, a Norvég Barokk Zenekar muzsikusai lesznek, akiknek játékát egykor Andrew Parrott, ma pedig Gottfried von der Goltz régizenés jártassága és tehetsége szavatolja. A két női szólista remekül szerepelt az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik hangversenyén, őket tehát már korábban is hallhattuk, a tenor szólamot éneklő Eric Stoklossa pedig Eötvös Péter operájában – Paradise reloaded (Lilith) – éppúgy nagy sikert aratott, mint A teremtésben a 2015-ös év legelső estéjén, vagy legutóbb a Nagy Sándor ünnepének tavaszi előadásán.
E karácsony előtti két koncerten már az igazi ünnep vár reánk, s nekünk csak annyi a feladatunk, hogy kövessük a fent már idézett Márai Sándor tanácsát: „Hallgass, hallgass. Most Bach beszél. Hallgasd.”