Klasszikus

Mozart és Beethoven is írt gépzongorára

2004.02.20. 00:00
Ajánlom
Százesztendős a Welte-féle pneumatikus hangszer Az idén százéves egy igencsak különleges zeneszerszám. Hangszeréletet tekintve száz esztendő nem nagy idő – az évfordulón Magyarországon mégis valószínűleg egyetlenegy jól működő gépzongora sem akad már.

Az egyik meglévő – a tökéletes hangzáshoz azonban még restaurálásra váró – instrumentum tulajdonosa Mácsai János. Mielőtt a Zeneakadémia zenetudományi szakát elvégezte, hangszerész- képzettséget szerzett, így nem csoda, hogy a gépzongorának nemcsak a históriáját tudja, hanem ismeri annak legapróbb porcikáit is.

Míg keresgél a birtokában lévő soktucatnyi lyuggatott papírtekercs között, hogy a kiválasztottat ráfűzze az erre hivatott orsóra, elmondja a gépzongora dióhéjtörténetét.

Tüskevezérléssel

A „zenélő gépek” vagy pontosabb kifejezéssel a mechanikus hangszerek múltja az első évezredbe nyúlik vissza. Zenélő dobozokat, templomi harangjátékot akkortól vezéreltek olyan forgó hengerekkel, amelyek a megfelelő helyekre ügyeskedett fém- vagy fatüskéikkel rezgő nyelvet pendítettek meg vagy kalapácsot késztettek ütésre. A zenélő dobozokban a henger munkáját ugyancsak forgó és szintén tüskés fémlemez is elvégezhette. Ilyen „hangszerekre” Haydn, Mozart és Beethoven is írt műveket – utóbbi például panharmonionra Csataszimfóniájának egy változatát. Később divatba jöttek az úgynevezett orchestrionok: a különféle hangszereket utánzó temérdek sípjukat lyukkártyával irányított levegő szólaltatta meg. A sípok hasonlóak voltak az orgonáéihoz, a lyukkártya pedig azonos volt azzal, amelyet Jacquard a szövőgépek működtetésére talált ki.

És hogy miért volt szüksége a közönségnek efféle gépekre? Nos, mert izgatta a megpengetett fémlemezkék, megfújt sípok, megütött csengők, harangok, dobok különleges hangja, és mert miközben a muzsikusoknak csak tíz ujjuk van, ezekkel a gépekkel tíznél több hangot is megszólaltathattak egyszerre. Igaz, a hengerekre, a lemezekre vagy a lyukkártyalapokra csupán két-hárompercnyi zene fért rá.

A XIX. és a XX. század fordulóján aztán ez utóbbi gond is megoldódott. A lyukkártyát a leütendő zongorabillentyűknek megfelelő helyen kilyuggatott papírhenger váltotta föl. Így már akár tizenöt percnyi zenét is rögzíteni lehetett. A lyukakon betóduló levegő – mert az 1904-ben szabadalmaztatott Welte-féle gépzongora vákuumelven működött – megnyitotta a zongorakalapácsot működtető szelepet, és a filcfejű kalapács akkor és főleg akkorát ütött a húrokra, amikor és amekkorát kellett. Ha egy sorban több lyuk sorakozott nagyon szorosan egymás után, a hangszer a hangot „tartani tudta”. A szalag szélén lévő „melléklyukak” pedig a hangerőt is szabályozták, újabb lyukak pedig pedálhasználatra utasították a lejátszó zongorát.

Spanyolfal mögött

Időközben Mácsai János műhelyében rákerült az orsókra Beethoven Holdfény szonátájának lyukszalagja. Elindul a motor, a billentyűk – mintha szellemujjak futnának rajtuk – megmozdulnak. A lyukszalag bal szélét helyenként kitörögette az idő – ott döcögősebb a zene. A gép produkcióját laikus fül nemigen különböztetné meg a mai kazettákétól vagy CD-kétől.

Mácsai szerint a gépzongorának nemcsak abban volt szerepe, hogy szállodahallban, kocsmában, bordélyházban, tánciskolában vagy – amint azt egy írásában Karinthy Frigyes is megörökítette – körhintánál „ember zongoristát” pótoljon. Hanem abban is, hogy jeles művészek játékát rögzítse. A XX. század első évtizedeiben a gépzongora-felvételek jobb hangminőségűek voltak, mint a fonográfhengerre vagy hanglemezre rögzítettek.

Hogy Rahmanyinov, Gershwin, Bartók vagy Dohnányi – és kívülük megannyi más jeles művész – játékát hogyan rögzítették a tekercsre, nem tudjuk pontosan. Az bizonyos, hogy a művész az erre való stúdióban eljátszotta a felveendő művet. A felvevőszerkezet azonban – ipari titokról lévén szó – spanyolfal mögött rejtőzött. A billentyű leütését viszonylag egyszerű volt rögzíteni. A hangerőt valamiféle, a szeizmográfhoz hasonló műszerrel vethették papírra – máig nem tudjuk, hogyan, hiszen a világon meglévő néhány efféle készülék vagy megsemmisült a második világháborúban, vagy elkallódott az idők során. A jeleket mindenképpen átkódolták úgy, hogy a tekercsen öt lyuk kombinációja a pianissimótól a fortissimóig szabályozhassa a lejátszás hangerejét. A felvétel után az erre kiképzett munkatársak gépi lyukasztóval készítették el az eladásra szánt tekercseket.

Egy erős papírból való, vörösesbarna gépzongoratekercset nemcsak hallani, hanem látni is érdekes. Értő zongorista akár kottának is használhatja. A lyukak pedig még olyan apróságokat is elárulnak, hogy az előadó egyszerre vette-e le az ujját az egyszerre leütött akkordok valamennyi billentyűjéről. A parányi pontatlanságokat, a melléütéseket a szalaglyukasztáskor persze ki lehetett javítani – azzal azonban voltaképpen „sterilizálták” az egyedi produkciót.

A múlt század első harmadában nagyon sok polgári otthonban is ott volt a gépzongora, illetőleg gyakrabban a géppianínó. Vagy úgy, hogy a hangszerbe beleépítették a reprodukáló szerkezetet – ilyen Mácsai hangszere is –, vagy úgy, hogy a klaviatúrára rátoltak egy olyan szerkezetet, amelynek gépi vezérlésű, filcvégű kis faujjai ütötték le a billentyűket.

A korszerűbb pneumatikus gépzongora billentyűit nem levegő mozgatja, hanem – és ez esetben a szerkezetet immár midi-zongorának mondják – számítógép irányította apró elektromágnesek.

Ez a hangszer mechanikai szerkezetében sokszorta egyszerűbb, mint a hagyományos gépzongora. Hiszen abban sok száz tekervényes ólomcsövecske, apró fújtató, szelep vezérelte a kalapácsokat. Ráadásul az ólom is, a fújtatók gumírozott textilanyaga is nehezen állja a pára, a por, az idő megpróbáltatásait. Mácsai János gépzongorája is felújításra szorul – ehhez nemcsak az eredetivel megegyező, sokszor csak külföldön beszerezhető anyagok szükségesek, hanem egy szakember több mint félesztendős teljes munkaideje is.

Hallhatjuk a múltat

Hogy miért van szükség erre a várhatóan tengernyi erőfeszítésre? Nemcsak azért, hogy fizikai valóságában megőrződjön a múlt század első harmadának egyik jellegzetes emléke. Hanem azért is, hogy meghallgathassuk korszakos muzsikusok nyolc-tíz évtizeddel ezelőtti zongorajátékát. Hívebben az eredetihez, mint azt a régi lemezekről megtehetnénk – néhányuknak pedig nincs is lemezfelvétele, játékukat csupán a gépzongoratekercsek őrizték meg. Külön érdekesség, hogy e tekercsek a felvételkor használtnál jobb zongorán vagy akár a zeneszerző, az előadóművész saját zongoráján is megszólaltathatók. Most Mácsai maga is azon fáradozik, hogy Dohnányi Ernő tekercseit Dohnányi zongoráján játszhassa le.

A gépzongorának – úgy tetszik napjainkban – nemcsak múltja, hanem jövője is van. Ha nem is Magyarországon, másutt már futnak a szellemujjak nosztalgiakocsmák hangszerein. Sőt midi-zongorára új művek is születnek. Nem utolsósorban azért, mert a jeles latin-amerikai zeneszerző, Conlon Nancarrow vagy nálunk Vidovszky László is tudja, hogy gépzongorára olyan darabokat is írhat, amelyek előadásához különben tíznél több ujjú művészre lenne szükség.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát július 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.