- Önt elsősorban karmesterként ismerjük, az elmúlt években azonban Miskolcon több operát is rendezett, most pedig az operairodalom egyik legjelentősebb művét állítja színpadra. Csak nem pályamódosításra készül?

– Szó sincs erről – a rendezés számomra kirándulás, ha úgy tetszik, felfrissülés. A színház gyerekkorom óta foglalkoztat, az emberiség legszebb és legszentebb játékának tartom. Mivel nekem nem ez a fő hivatásom, ezen a területen nincsenek kötelezettségeim, nem fűz semmilyen egzisztenciális érdek, hogy egy-egy felkérést elfogadjak. Eddig mindig azt a darabot rendeztem meg, amely akkor éppen foglalkoztatott. Az elmúlt években a Don Giovanniban mélyültem el. Korábban vezényeltem már Kovalik Balázs és Selmeczi György rendezésében, 2002 tavaszán pedig részt vettem egy harmadik, Kozma Péter-változat próbafolyamatában. Annyira közel került hozzám, hogy megvettem a partitúrát, és elkezdtem készíteni belőle egy saját rendezői forgatókönyvet. Gondoltam, ha kész leszek, majd bekopogtatok vele valamelyik vidéki színházba.

- Ehhez képest az ország első számú dalszínházában mutatják be.

– Ezt Szinetár Miklós főigazgatónak köszönhetem, aki 2002 nyarán behívatott, és azt mondta: látva a korábbi munkáimat, szeretné, ha nemcsak vezényelnék, de rendeznék is az Operaházban. Gondolkodtam pár napot, ajánlottam neki néhány Verdi- és bel canto operát, de mindegyikre nemet mondott. A Don Giovannit nem is mertem megemlíteni, hisz ez mégiscsak az operák operája, az egyik legnagyobb falat, elsőre úgysem nekem szánja. Végül aztán mégis kiböktem, majd miután biztatott, résztetesen kifejtettem a koncepciómat, s ennek alapján 2002 őszén felkért, hogy rendezzem meg.

- Gyökeresen mást akar, mint a korábbi változatok, vagy épít valamennyire azokra?

– A Don Giovanni értelmezése csak egy lehet, a megvalósítása viszont ezerféle. A zene, az énekelt szöveg és az írott dramaturgiai instrukciók hármasa mindig határozottan megszabja, hogy melyik jelenet miről szól. Hogy miként jön be a szereplő, mi lesz benne a fordulat, és hogyan megy ki a végén. Vannak persze híres kérdések, hogy például megtörtént-e az aktus Donna Anna szobájában vagy sem, de ha a darab teljes egészét nézzük, akkor Mozart nem hagyott benne nyitott kérdéseket. Sokszor mást mond ugyan a zenében, mint a szövegben, és ezzel kicsit elbizonytalanít, de a legtöbbször a zene minőségével eldönt mindent. Ha mégsem, akkor 150 oldallal odébb van egy erre utaló instrukciója.

- Mennyire előny az ön számára, hogy zenész?

– Nagyon félnék úgy operát rendezni, hogy nincs meg számomra ez a mankó. Nekem Mozart olyan fogódzó, amit a próbák során igyekeztem végig nem elengedni, és ezáltal végig biztonságban is voltam. De hangsúlyozom, mindez csak a darab értelmezésére vonatkozik – annak színpadi megvalósítása ezerféle lehet. Az általam korábban vezényelt, illetve látott három rendezés három különböző irányba indult el, hozzájuk képest én egy negyedik irányt választottam. A Don Giovanni igazi világdráma, minden benne van, amit az emberi érzésekről, élethelyzetekről, az egész világról tudni kell. Amit amúgy lehetetlen egyetlen előadásban megrendezni. Hogy belőle mely szálakat visszük végig és melyeket szorítunk háttérbe, ezt kell valójában eldönteni.

- A Don Giovannit bemutatni az operaházi társulat számára mérce is. Mennyire volt a szereposztás az ön döntése?

– Szinetár Miklós főigazgatóval, Kovács János első karmesterrel és Petrovics Emil főzeneigazgatóval közösen alakítottuk ki. A cél az volt, hogy mindkét szereposztást saját erőből hozzuk ki. Voltak javaslataim, majd nekiálltunk mérlegelni, hogy ki mikor ér rá, kit kivel lehet helyettesíteni. Úgy érzem, a szereposztás végül optimális lett.

- Miért nem ön vezényel a premieren?

– A rendívül szoros próbák miatt nem tartottam volna jónak. Ezért kértem fel Kovács Jánost, és ennek utólag nagyon örülök. Hisz így ő is hozzátehette a maga tehetségét a darabhoz. Most mind a négy előadást ő vezényli, a tavaszi négyes blokkot pedig majd én.

- Tudom, bemutató előtt vagyunk, de esetleg megvan már a következő darabja is?

– Nem. Mint mondtam, nem akarok rendező lenni. Ha csak öt év múlva rendezek újra, az sem lesz gond. A próbák vége felé persze rendre megfogadom, hogy soha többet, de mivel eddig a produkcióim jó visszhangot kaptak, később mindig másként látom ezt.

A mai premieren a Don Giovanni főbb szerepeit Kálmándi Mihály, Jevgenyij Nyesztyerenko, Frankó Tünde, Kovácsházi István, Bátori Éva és Tóth János énekli. A díszleteket Valcz Gábor, a jelmezeket Zeke Edit tervezte, tudomásunk szerint a díszlet 17, a jelmez 10 millió forintba került. A Don Giovannin kívül a Magyar Állami Operaház öt további Mozart-operát (Cosí fan tutte, Titusz kegyelme, Szöktetés a szerájból, Figaró házassága és A varázsfuvola) tart repertoáron.