Ha precízek akarunk lenni, kettős lemezbemutatót élvezhetett végig a közönség, mert nemcsak a Move It-ról hangzottak el számok, hanem Lakatos régi barátja, a gépcsuklójú dobos, Wolfgang Haffner Live and Real című koncertalbumából is kaptunk ízelítőt.
Úgy tűnt, eléggé egy húron pendül a két muzsikus, mindketten a funk, R’n’B, hip-hop, jazz keresztezésével alkotják muzsikájukat, kemény, dögös alapon (határozott lábdobbal, pergővel és basszussal) Fender-zongorahanggal, sikálós gitárral és pengeéles szoprán- és tenorszaxofonnal, és olykor némi rappel. Kissé rendhagyónak volt mondható, hogy a Move It-ról egyetlen kísérő muzsikus sem volt jelen a koncerten, Haffner mellett a holland Peter Tiehuis gitározott, a (valószínűleg) lengyel Wladislaw Sendecki billentyűs hangszereken játszott, míg az USÁ-ból érkezett Magnum Coltrane Price basszusgitározott és rappelt.
Mindannyian lenyűgözően profi, lelkes muzsikusok maximálisan egymásra hangolódva. Tony szerénységében is ellentmondást nem tűrő, ha szólózásra kerül sor: az égig repíti improvizációival a számokat, s a többiek is követik őt. Haffner mint egy nagy gyerek, mindig talál alkalmat a tréfálkozásra, sípoló gumikalapáccsal szólózik a térdein, a dobszékén seprűzik és többször is tapsolásra szólítja a színházi üléseken kicsit szerencsétlenül, túlzott távolságtartásra biztatóan elhelyezkedő szentendrei közönséget, akik könnyen mennek bele a játékba. MCP látszatra inkább olyan, mint egy smasszer, de ahogy játszik, az rendkívüli érzékenységét bizonyítja, Haffnerrel még levegőt is egyszerre vesznek. Sendeckinek szólózni is módja nyílt, ekkor lírai arcát is megmutathatta. Tiehuis, aki épp a koncert végére koptatta el teljesen a magas e-húrját, színezni is remekül tudott és szólistaként is izgalmas volt játéka. Kár, hogy a színházteremben nem volt hely táncolni, ez a zene ugyanis az általában üldögélő embereket is mozgásra késztette. A visszatapsolást bőkezűen hálálta meg a zenekar, Haffner játékkalapácsos attrakciója után még egy hosszú számot meghallgathattunk, ami többszörös tusban végződött, úgy tűnt, a muzsikusok is szívesen maradtak tovább a színpadon, és hálásak a figyelemért.
Örömteli törekvés a 80-as évek közepe óta Frankfurtban élő Tony Lakatos részéről, hogy rendszeresen és különösen lemezei megjelenésének alkalmával módot találjon rá, hogy bemutassa új termését a hazai közönségnek. Bár külföldön vált világhírűvé, mindig fontos marad számára az egykori kiindulási pont, Magyarország.
hírlevél
