Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

2021.12.06. 17:05
Ajánlom
Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.

A világ nagy részére jellemző tendencia, hogy a használaton kívül álló, egykori ipari, kereskedelmi épületek kulturális intézményekként születnek újjá. Így történt ez Hamburg kikötővárosában is. Mivel a hatalmas hajók már jóval kijjebb horgonyoznak le, a kikötő egyes részei nem tölthették be tovább eredeti funkciójukat, így a városrész újratervezésére volt szükség.

Mostanra a jellegzetes, vörös téglás épületek között múzeumokkal, éttermekkel, különleges üzletekkel találkozhatunk.

Az új negyed koronája az egykori, hatalmas raktárépület főfalaira alapozott, ám hullámokat mintázó üvegformáival az ég felé nyújtózó új koncertterem, az Elbphilharmonie lett.

A 2017-ben megnyílt épület már csak páratlan építészeti megoldásai miatt is azonnal az érdeklődés középpontjába került, a pandémia kitörése előtt évekre előre nem lehetett jegyet kapni a koncertekre. A tető legmagasabb csúcsa 110 méter magasan van, ebből 35 méter az eredeti raktárházból maradt, a többi az újonnan épített rész.

A körkörös elrendezésű, nagy koncertterem nagyjából 2100 embert képes befogadni, a kamarateremben 550 ülőhely található.

Emellett az épület 244 hotelszobát is tartalmaz, valamint étterem, ajándékbolt és egy körbe futó panorámaterasz várja a látogatókat.

Az Elbphilharmonie alsó része, az úgynevezett Plaza két euróért bárkinek megtekinthető, egy hosszú mozgólépcső vezet fel a bejárattól. A csillogó körformákkal díszített, hosszú, fehér folyosó ívelt alakja miatt az egyébként igen lassan haladó lépcső utasai egy darabig nem láthatják utuk végpontját, hanem

van elég idejük – ebben a kissé meditatív térben – fokozatosan átlényegülni az esti koncertre.

A Plaza szintjén aztán egy barátságos, faburkolatos terem fogadja a belépőt, körben üvegfalakkal, ahonnan ki lehet lépni a téglával borított szint legtetején kialakított teraszra. Körbejárva az épületet pazar kilátás nyílik a városra és a kikötőre. A teremből két, átellenben elhelyezkedő lépcső vezet fel a két koncertterembe, ha a szemben lévőt választjuk, a kamaraterem előcsarnokában találjuk magunkat.

Az épület belső borítása egységes, apró jelzések mégis megkülönböztetik, hogy melyik részben járunk éppen.

A kamarateremhez kicsit sötétebb tónusok kötődnek, a légkör bizalmasabb. Odabent a terem tölgyfaborítása kisebb kidomborodásokkal veri vissza a hangot, a minél jobb akusztika érdekében. Ez is egyfajta hullámforma, ha nagyobb összefüggéseket akarunk találni. A terem nézőtere teljes egészében összecsukható, így a 440 négyzetméter alapterületű helyiség más funkciókra is használható.

A nagy koncertterem előtere sokkal tágasabb, világosabb, ám itt is a faburkolat dominál. Széles, enyhe lejtésű lépcsők, a mennyezeten pedig számos kisebb lámpa gondoskodik a nyugodt, letisztult érzésről. A nézőtér sajátos formája miatt nem jobb- és baloldal alapján találhatja meg az ember a helyét (a kör alak miatt ez eleve nem lenne egyszerű), hanem A-tól Z-ig következnek a szektorok, és a látogatóknak csak a jegyükön található betűhöz tartozó ajtót kell megkeresniük.

Belépve a koncertterembe ugyanaz a világos, tiszta színhatás fogad, ami odakint, a padló faburkolata és a törtfehér falak is ezt a benyomást keltik.

A teremben középen helyezkedik el a félkör alakú színpad, amely körül minden irányban, egyre magasabb szinten húzódnak végig a széksorok. Az egész nézőtér spirál alakú, így akár legalulról is felmehetnénk a legmagasabb szintre. Ugyanezért nehéz megmondani, hány emeletes a terem, van, ahol négy, máshol öt.

A falakat kagylószerű bemélyedések borítják, szintén az akusztika miatt, a magasban pedig egy fordított gomba alakú hangvető veri vissza a zenét.

Az orgona részlegesen rejtve helyezkedik el, egyrészt hasonlóan kis részekre tagolt, de lyukacsos fal rejti el, másrészt a sípokat imitáló, de pusztán dekorációs célú fémcsövek választják el a közönségtől. Egyes falak elé további paneleket lehet beilleszteni, ha például egy kihangosítással megrendezett könnyűzenei koncert más akusztikát igényel.

Joggal merülhet fel a kérdés, milyen hangzást eredményez egy ilyen elrendezés, tényleg mindenhonnan lehet-e hallani. Zenekarral egyszerűbb a helyzet, de mi történik kórus, illetve szólisták szereplése esetén? Kisebb apparátusnál a kórus a színpadon foglal helyett, ha ott nincs elég hely, a zenekar mögötti nézőtéri szektor az övék. A tapasztalatok alapján a hangzás olyan kiváló, hogy

a közvetlenül mögöttük ülők is jól hallják őket, bár ebben az esetben valamivel jobban járnak, akiknek magasabbra szól a jegyük.

A szólóénekeseket sok esetben a zenekar mögött helyezik el, akkor kisebb különbséggel lehet őket hallani közvetlenül a színpad elől és messzebbről. A legtávolabb elhelyezkedő széken ülő néző egyébként körülbelül harminc méterre ül a karmestertől.

Bár az épület legimpozánsabb része kétségtelenül a koncertterem, a kiváltságosak még egy izgalmas helyre eljuthatnak. A VIP-vendégeket, szponzorokokat, partnereket ugyanis a legfelső szinten fogadóterem várja, ahonnan

egy kis teraszra is kiléphetnek, és megtekinthetik az épület tetejét – na meg egy minden eddiginél varázslatosabb panorámát.

Közelről látható, hogy az Elbphilharmonie hullámait nagyjából egy méter átmérőjű, apró lyukakkal teli korongok borítják, szám szerint 5800 darab, az egész szerkezet körülbelül 700 tonnát nyom.

Az Elbphilharmonie azonban több egyszerű városi látványosságnál, az elmúlt öt év alatt a koncertélet élvonalába is beírta magát. Olyan neves előadók fordultak meg itt, mint Sir John Eliot Gardiner, Simon Rattle, Jordi Savall, Thomas Adès, Joyce DiDonato, Thomas Hampson, a Londoni Szimfonikusok, a Royal Concertgebouw Orchestra, a Collegium Vocale Gent, vagy például a Budapesti Fesztiválzenekar.

Nem csupán a közönség, de a művészek is rendkívüli izgalommal várják, hogy ebben a páratlan vizuális és hangzásélményt nyújtó teremben muzsikálhassanak.

Ha újra kilépünk az épületből, észrevehetjük, hogy a különböző funkcionális terek fényei esténként változatos alakzatokat produkálnak, a kivilágított középső tér melletti hotelszobák és egyéb helyiségek adják a mintázatot. Még messziről is látszik az Elbphilharmonie környezete felé emelkedő, varázslatos látványa, mikor távozásunkkor visszatekintünk rá. És miért is ne tennénk, hiszen amit odabenn tapasztaltunk – legyen szó akár építészeti, akár zenei élményről – nem lehet egyhamar elfelejteni.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Vizuál

Túl a barátságon – kritika A sziget szellemeiről

Martin McDonagh új filmje a tisztességről szól. Arról, hogy bárhogy is viseljük a ránk mért sorsot, egymással szemben nem szabad kegyetlennek lennünk. A sziget szellemei joggal érdemelte ki a kilenc Oscar-jelölést.
Zenés színház

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Vizuál

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.
Klasszikus

A 82 éves Kobajasi Kenicsiró vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat Japánban

Beethoven, Bruch, Dvořák és Csajkovszkij műveit adta elő a magyar együttes tizenkét napos turnéja során. A japán közönség szívélyesen fogadta a zenekart, valamennyi koncert teltház előtt zajlott.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Improvizáció, ütősök és ősbemutatók az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál zárókoncertjein

Végéhez közeledik az év elejének izgalmas kortárs zenei programsorozata, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál, ám február elején még a tőlük megszokottan sokszínű koncertekkel várják a közönséget.
Klasszikus ajánló

Korcsolán Orsolya modern és kortárs műveket játszik a Zeneakadémián

A ragyogó külföldi sikereket elérő hegedűművész Eötvös Péter, Richard Strauss és Kurt Weill műveiből ad hangversenyt, amely egyben doktori képzésének zárókoncertje is lesz.
Klasszikus ajánló

Egész napos zenepedagógiai programmal emlékeznek Lukácsházi Győzőre a Magyar Zene Házában

Fél évvel ezelőtt hatalmas veszteség érte a hazai életet, a tavaly elhunyt Lukácsházi Győzőre most koncerttel és szakmai programokkal emlékezik a Magyar Zene Háza február 4-én.
Klasszikus interjú

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Schubert-sorozattal indítja az évet a Concerto Budapest

A Hallgassunk Schubertet! tematikus nap január 28-án a schuberti életmű változatos műfaji kínálatával és sztárvendégekkel várja közönségét három koncertre a Zeneakadémiára.