A vidáman csobogó vízsugarak alapján valamilyen strandjátéknak is gondolhatnánk, pedig a hidraulofón csobogása varázslatos muzsikával társulhat, ha szakértő kezek nyúlnak hozzá. Az azonos nevet viselő hangszercsoport legismertebb tagja
víz vagy más folyadék közreműködésével szólaltatja meg a hangokat, a hangmagasság aszerint változik, hogy a művész mely lyukakat fog be, ami által blokkolja a víz útját.
A hangadáshoz a vízáramlást folyamatosan biztosítani kell, ami történhet kézi vagy gépi erővel. Egyes hidraulofónok hangosítóberendezéssel is rendelkeznek, melyekkel akár effektekkel is színesíthető a hangzás.
A legtöbb hidraulofónon tizenkét lyuk található, és másfél oktáv hangterjedelemmel rendelkezik, ám ha egy profi zenész igazi koncert-hidraulofónon szeretne játszani, 45 lyukon három és fél oktávot szólaltathat meg.
A hangszernek sajátos mechanikájából következik az a különlegessége, hogy víz alatt is muzsikálhatunk vele.
A felvételen két hidraulofón-művész játssza a Summertime-ot Gershwin Porgy és Besséből. Bár más felvételeken előfordul, hogy az előadók négykezeseznek, mivel a lyukak viszonylag kis területet foglalnak el, tipikusabb megoldás az, ha a zenészek külön-külön hidraulofónon játszanak.
Fejléckép: Hidraulofón (fotó/forrás: Kenjamin.yang / Wikipedia)
hírlevél
