Klasszikus

Na de melyik Ligeti?

2012.05.26. 08:03
Ajánlom
Egy interjúban Ligeti György úgy nyilatkozott, hogy ha valaha utcát neveznek el róla, az csakis zsákutca legyen. Az alábbi cikkből megtudható, miért?

Csínján kell bánnunk persze a szerzők önértelmezésével - Ligetire, aki nagyon szeretett a műveiről beszélni, ez fokozottan igaz -, az azonban tény: a hat éve elhunyt szerzőnek szinte minden műve egyedi, alig van olyan, amely egy másik műve által megkezdett utat folytatna. Ha valaki tehát Ligeti-stílust emleget, joggal kérdezhetjük: na jó, de melyik Ligeti? A hetedik Hommage à Ligeti-koncerttel kapcsolatban ez különösen érvényes. 

Miközben Ligeti klasszicizálódik - aminek egyik biztos jele, hogy a Zeneakadémia új, Wesselényi utcai épületét is róla nevezték el -, a Rácz Zoltán és az UMZE által 2006-ban elkezdett sorozat épp arra hívja fel a figyelmet: a Bartók utáni magyar zeneszerzés legjelentősebb - és leghíresebb - alakját nem ismerjük eléggé. A klasszicizálódás része a kanonizálódás is - vagyis kialakul a rend, hogy mi számít fontos, "nagy" műnek. Rácz Zoltánék hangsúlyozott célja azonban, hogy a teljes életmű elhangozzék, a "tévedésekkel" együtt. Az idei, május 28-i koncert ilyen szempontból is számos meglepetést tartogat. Olykor talán úgy érezzük majd, nem is Ligeti-koncerten ülünk, ám megeshet: Ligeti zenéjének épp az ilyen "váratlan" művek szereznek újabb híveket. 

Az ugyanis már a legkorábbi (szóló és négykezes) zongoradarabokból is kiderül: nem átlagos tehetség vetette papírra a negyvenes években e műveket, melyek többnyire kompozíciós gyakorlatok, házi feladatok voltak. Külön izgalmas, hogy e rövid darabok rokonságot mutatnak Bartók, Kodály és Stravinsky egyes műveivel - miközben az "idézett" darabokat Ligeti akkoriban nem ismerhette. Bartók Mikrokozmoszát persze igen, s az 1942-es Induló vagy az egy évvel későbbi, alig negyvenöt másodperces Allegro ezt ékesen bizonyítja, ám utóbbi mintha a kétzongora-ütős Szonátából is idézne - holott azt Ligeti előzőleg sose hallotta, ahogy Stravinsky Háromtételes szimfóniáját sem, mely mintha az 1950-ben írott Szonatinában is megjelenne. 

A háború alatt Kolozsvárott Farkas Ferencnél tanuló ifjú kezelésre jár Pestre, s mellesleg órákat vesz Kadosa Páltól, illetve hangversenyeken hallhatja Bartók és Stravinsky zenéjét. Ligeti egyik erőssége pedig épp az, hogy nagyon érzi a stílusokat. (Élete végéig rengeteg zenét hallgat, Ockeghemtől, Frescobalditól Brahmsig, Gesualdótól Bachon, Mozarton át Brucknerig és Bartókig.) Pár koncert alapján megérzi, mi van a levegőben. Az ötvenes évek első felében - már a Zeneakadémia tanáraként - aztán igencsak szenved a zenei bezártságtól, s amikor 1956-ban elhagyja az országot, számára szinte minden új, ami a világ zenei életében a megelőző tizenöt-húsz évben történt. Talán e kényszerű hiányosságnak köszönhető, hogy még kivándorlása előtt kénytelen kialakítani saját hangját, és később is csak rövid ideig tartozik valamely szerzői csoporthoz. 

De előreszaladtunk az időben. Az 1943-as Polifón etűd sokak szerint megelőlegezi a "nagy" Ligetit, amennyiben a (kánonszerűen belépő) négy szólam különböző hangnemű, metrumú és hosszúságú motívumot ismételget mintegy két percig - amely szerkesztési módszer rokon a hetvenes-nyolcvanas évek műveinek mikropolifóniájával. Hangzásában a Polifón etűd azonban nagyon is egyszerűnek, könnyen befogadhatónak tűnik. 

1945-ben Ligetit felveszik a Zeneakadémiára, ahol Veress Sándortól tanul zeneszerzést. A stílusgyakorlatok közül maradt fenn az 1947-es két Capriccio, illetve az 1948-as Invenció. Utóbbi számos Bach-gyakorlat után keletkezett, amikor az volt a feladat, hogy saját hangját is komponálja a bachi formába. A Bartók-hatás e műveknél teljesen evidens, de már valamiféle saját világ is kezd megjelenni. Ugyanez mondható el az 1946-47-ben keletkezett Három Weöres-dalról, s ezek a legegyedibbek a korai művek közül. A négy évvel későbbi Arany-ciklus - talán a versek miatt is - konzervatívabb, a sors iróniája azonban, hogy a cenzorok a negyedik tételben (A bujdosó) Debussyt, az ötödikben (Az ördög elvitte a fináncot) pedig Stravinskyt vélték hallani, ezért a mű tiltólistára került. 

Hasonló sorsra jutott az ugyancsak 1951-es Román koncert. Ez az est egyik bombameglepetése - akár Kodály vagy Farkas Ferenc is írhatta volna ezt a mintegy tizenkét perces, négytételes szvitet, mely a maga műfajában akár korszakos is lehetett volna; a mai hallgató aligha érti, mi kifogása volt a hatalomnak vele. Ligeti később azonban akkori téveszméi gyűjteményének nevezte a Concert Românescet. 

Az emigráció után az első igazi sikert az Apparitions (Jelenések, 1959) hozta meg; ennek első tételét Ligeti - elmondása szerint - még Magyarországon komponálta Visiók címen, a kézirat azonban itthon maradt, így az Apparitions eredetileg ennek rekonstruálására íródott, de időközben egy második tétellel is bővült. Ligeti a zeneszerzői tradíciók közül sok mindennel szakított: nincsenek témák, hangnemek, a metrum csak a karmester orientálását szolgálja, számos hangszert olykor nem "rendeltetésszerűen" kell megszólaltatni (pl. a fagottot nád nélkül), s szélsőségesen nagy az előadói apparátus, széles a dinamikai tartomány. Míg az első rész kissé darabos, a másodikban megjelenik a Ligetire sokszor és sokáig jellemző "folyékony" zeneszerzésmód: az anyag lassan, szinte észrevétlenül változik. Az 1960-as kölni bemutató nagy sikert hozott. Nem lehet persze tudni, a kortársak mit hallottak, ám olyan rejtett szerkesztési elveket biztosan nem, mint pl. Fibonacci-sorozat. Mai füllel hallgatva az Apparitions félelmetes, de tagadhatatlanul eredeti, cseppent sem "csinált" zenének hat. A "folytatás" az 1961-es Atmosphères, mely a Südwestfunk felkérésére íródott. Amikor Ligeti a földön térdelve, hasalva írta a 87 soros partitúrát, talán még nem gondolta, hogy ez lesz egyik legismertebb műve - igaz, némiképp "mandinerből", ugyanis 1968-ban Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjéhez (más Ligeti-művekkel egyetemben) felhasználta (konkrétabban: ellopta). Ez már igazi kezdet és vég nélküli zene, mely elvileg ugyan 22 részből áll, ám a hallgató egyetlen folyamatnak hallja a kb. nyolc és fél percnyi anyagot. Ligeti hiába az avantgárd egyik nagy ígérete - ez a mű (szemben a következő fél évtized szerzeményeivel) legfeljebb az avantgárd ellen lázad. 

A mostani Ligeti-esten megszólal egy érett kori Ligeti-mű is. A Brácsaszonáta - hasonlóan a szerző kései műveihez, mint pl. a Zongora- és a Hegedűverseny, a Zongoraetűdök harmadik kötete - számos vonatkozásában klasszicizálódást mutat. Népi, jazz- és zenetörténeti elemei, (rejtett) hídformája akár ismét eszünkbe juttathatja Bartókot - csak sokkal "integráltabb" formában, mint a korai zenék esetében. Ligetinek még nagyon sokféle hangja van, most - és évről évre az Hommage à Ligeti-koncerteken - az a feladat, hogy az elhangzó művekből ki-ki eldöntse, számára melyik a legszerethetőbb Ligeti.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Meztelenre vetkőzni még az orvos előtt sem!

Láthatóvá válnak a cselédlányok, szegényebb sorból való asszonyok hétköznapjai, a kor egészségügyi, higiéniai, sőt erkölcsi viszonyai. Szécsi Noémi legutóbbi kötetében dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő rendelési naplói alapján enged bepillantást a 19. század végén és a 20. század elején élő nők életébe.
Zenés színház

„Ez az a szívdobbanás, ami bennünk is él”

Az idei gálán két testvér, két virtuóz zenész, a Jávorkai Brothers is lenyűgöző produkciókkal várja majd az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám - egy hegedűművész és egy gordonkaművész –-, akik számos más díj mellett 2009-ben Ausztriában az Év Művészei címet is elnyerték – a Budavári Palotakoncertek kapcsán az általuk megszólaltatott különleges hangszerek történetei mellett többek között az operettel kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.
Fidelio Tours

Több mint félszáz program a Zempléni Fesztiválon

Komolyzenei és jazzkoncertek, színházi és irodalmi estek, kiállítások mellett családi és gasztronómiai kínálat várja az érdeklődőket augusztus 14. és 23. között.
Jazz/World

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Klasszikus hír

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Klasszikus ajánló

Fesztivál egy nappali szobában – Kezdődik az Altalena Zenei Fesztivál

Szerdától hamisítatlan szalonhangulattal és a klasszikus zenei élet legkiválóbb előadóival várja közönségét az Altalena Zenei Fesztivál. A kamarazenéé és a szólóhangszereké a főszerep, de a programban néptáncos-népzenés est és zenés beszélgetések is helyet kapnak.
Klasszikus gyász

Elhunyt Leon Fleisher, az évtizedeken át csak bal kezével játszó amerikai zongorista

Elhunyt 92 éves korában Leon Fleisher világhírű amerikai zongorista, aki egy betegség miatt évtizedeken át csupán bal kézzel játszott. A zenész rákbetegségben halt meg vasárnap - írja a bbc.com.
Klasszikus ajánló

Megvan az idei Kaposfest teljes programja

Augusztus 16–19. között megújult arculattal érkezik a 11. Kaposfest – Nemzetközi Zenei és Művészeti Fesztivál Várdai István és Baráti Kristóf művészeti vezetésével. Az idei esemény időtartamában ugyan rövidebb, de annál színesebb lesz.