"A Fül legyen Nagy, nyitott, minél több stílus, identitás irányába a dzsessztől az etnón át a rockig, a kortárstól a hangköltészeten át a kísérletezőkéig. Fogadja be mindazt, ami minősége és független művészi értékei által fontos és aktuális" - fogalmazta meg drMáriás "mindenes" a hétvégi Nagy Fül Fesztivál ars poeticáját. Az idén a Nagycsarnok hátsó fertályába szorult rendezvény helyzete azonban jól érzékelteti, hogy a szó legnemesebb értelmében független zenei találkozóknak mekkora a játéktere ma a budapesti zenei életben. Hogy egy napnál is világosabban nonprofit eseményre, ahol a két nap alatt nyolc, a maga műfajában nemzetközi szinten jegyzett előadó, illetve együttes lépett fel, összesen 1,2 millió forint közpénzt lehetett összeszedni. Szponzori támogatást meg nulla forintot. Keserű, de ki kell mondani: a Nagy Fül Fesztivál léte ma szinte kizárólag a Budapesten működő külföldi kulturális intézetek széles látókörén és segítőkészségén múlik.

Pedig amikor drMáriás 1998-ban elkezdte, még a hivatalok és az alapítványok is bőkezűbbeknek bizonyultak: az első három évben főként a Soros Alapítvány támogatásának köszönhetően a MU Színházban és a Kultiplexben tartott többnapos sorozat valóban reménykeltő volt. Tavaly pedig már a IX. kerület vezetése is úgy gondolta, ennek a számukra amúgy furcsa és sokszor érthetetlen világnak is helye van Ferencváros színes, kulturális kínálatában. Megszavaztak számára ötmillió forintot, így a MU Színház mellett elvben három ferencvárosi helyszínen is megmutathatták magukat a műfajok és az önkifejezés határait keresők. A remény azonban hamar szertefoszlott, a kortárs kísérleti zenei irányzatok nemzetközti rangú találkozóját az új közeg képtelen volt befogadni, sőt mindhárom napon lakossági nyomásra félbe kellett szakítani az eseményeket. Közülük az egyik azóta is a budapesti zenei élet szégyene: a szentpétervári N. O. M. zenekar koncertje közben a készenléti rendőrség két tagja felment a színpadra, és egyszerűen kihúzta a dugót a falból.

Az idén a Nagy Fül Fesztivál már nem szerepelhetett a ferencvárosi kulturális programok között, még ha a független zenei találkozó végül is a kerületben maradt. Eredetileg a Budapest Jazz Fesztiválnak is otthont adó Közraktárak területén rendezték volna meg, de végül a tulajdonos főváros olyan szerződést kínált drMáriáséknak, amely számukra anyagilag teljesíthetetlen lett volna. Így jött kényszermegoldásként a Nagycsarnok, annak is a hátsó, a köznyelv által csak baromfiudvarnak nevezett fertálya.

A Bébi Pulyka Kft. boltja előtti nem túl tágas, oszlopokkal szabdalt helyszín, az átható kutyatápszag és a reménytelen akusztika persze rendkívül méltatlan volt e jobb sorsra érdemes koncertsorozathoz. De a Nagy Fül Fesztivál jelenlegi helyzete elvben legalább ennyire méltatlan Budapest kulturális életéhez. Mert igaz, hogy egy ilyen zenei találkozó legfeljebb félezer embert mozgat meg, ráadásul nem a legtehetősebb és legbefolyásosabb társadalmi rétegekből, de nemzetközi megfelelői, például a tíz éve működő prágai Alternatíva vagy a hétéves belgrádi Ring-Ring mögött rendre ott áll a város, nem is akármilyen összegekkel. Nálunk meg az elmúlt tizenöt évben minden hasonló szellemiségű kezdeményezés (például HungaroCarrot, Szünetjel) előbb-utóbb megbukott a hivatalok és a szponzorok érdektelenségén. Pedig egy magát komolyan vevő főváros kulturális életében egy ilyen seregszemlének feltétlen helye van - és nem a baromfiudvarban.