A repertoár számai is illeszkedtek a mediterrán tájakhoz. Enrique Granados, Joaquín Rodrigo és Manuel de Falla művei az ibér temperamentum világát vitték a színpadra, az orosz származású Igor Sztravinszkij Pulcinellája pedig az itáliai életérzést ragadta meg.
Mivel a zenei anyagot a spanyol zenék uralták, nem véletlen, hogy a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élére is spanyol karmester került a fiatal Jordi Francés személyében,
így a lehető legautentikusabb tolmácsolásban volt része a közönségnek.
A turné legizgalmasabb műsorszámát kétségkívül a diftéria következtében háromévesen megvakult spanyol komponista, Joaquín Rodrigo (1901–1999) híres Aranjuezi gitárversenye (1939) jelentette a közönség számára. A siker megjósolható volt, hiszen Ana Vidović személyében vérbeli világklasszis virtuóz adta elő a művet. Rodrigo művét megszólaltatni nagy kihívás, mert a művészt komoly technikai feladatok elé állítja.
A magnóliák illatát, a madarak énekét és a szökőkutak csobogását, azaz az aranjuezi palota kertjének hangulatát csakis olyan kiváló művész tudta visszaadni, mint a fiatal horvát gitárművész.
A spanyol turné ideje alatt négy helyszínen állandó teltházak előtt adott koncertet a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Január 19-én Santander városában (Palacio de Festivales de Cantabria), 21-én a katalóniai Gironában (Palau de Congressos de Girona), 23-án Madridban (Auditorio Nacional), 25-én pedig Barcelonában (Palau de la Música Catalana).
A spanyolországi koncertek megvalósulását az Agencia Camera spanyol ügynökséggel ápolt, évtizedekre visszanyúló kiváló kapcsolat is segítette. Az 1980-ban alapított ügynökség több mint 10 000 koncert után a nemzetközi színtér egyik legfontosabb komolyzenei ügynöksége.
Fejléckép: A Nemzeti Filharmonikusok a barcelonai koncerten (fotó/forrás: Mario Wurzburger / Nemzeti Filharmonikusok)
hírlevél
