- Orgonatanulmányaidat Baróti Istvánnál kezdted. Milyen tanárnak ismerted meg őt?
- Amikor beleszerettem ebbe a hangszerbe, néhány hónapig az akkor még zeneakadémista Pálúr Jánosnál tanultam, ő ajánlott be Baróti tanár úrhoz, aki az alapszinten elérhető egyik legjobb tanár volt. Nagyon sokan jártak hozzá, növendékköre a teljes életkori spektrumot felölelte. Inspirálóak voltak az órái, nagy szabadságot hagyott abban, hogy mit tanuljon az ember, és minden további nélkül engedett nagyon nehéz darabokat is megtanulni. A nálam idősebb generációban rengeteg olyan orgonista volt, aki közvetlenül tőle, zeneiskola után felvételizett a Zeneakadémiára - például Pálúr János, Finta Gergely, Teleki Miklós, Deák László. Egy teljes generációt indított el a pályán. Amikor elmentem hozzá felvételi meghallgatásra, Bach egy kis prelúdiumának eljátszása után rögtön azt kérdezte, mikor tudnék jönni órára.
Egyik napról a másikra kerültem hozzá, és nagyon örülök, hogy nála kezdhettem el a tanulmányaimat. Alaposan megtanította a technikai fogásokat, a pedáltechnikám egyértelműen hozzá vezethető vissza. Mindig megtanította a legpraktikusabb és legkézenfekvőbb játékmódokat, hogy hogyan lehet egy előadói vagy technikai problémát a lehető legegyszerűbben megvalósítani. Neki köszönhetően az orgonálás izgalmas, de nagyon szórakoztató és élvezetes tevékenységgé vált számomra.
-Milyen ember volt?
- Nagyon szerette a tréfát, és szinte mindenhez szóvicceket improvizált. Semmi megközelíthetetlenséget, titokzatosságot vagy felesleges hivatalosságot nem tapasztaltam nála. Mélyen megragadt bennem visszatérő mondása is: „Ne akard csinálni, csak csináld!"
- A Művészetek Palotája orgonája is Baróti István nevéhez fűződik. Mit tudunk orgonatervezői munkájáról? Milyen lett a Müpa orgonája?
- Általában szerette a nagy hangszereket, mindenekelőtt a francia katedrálisok orgonahangja volt rá nagy hatással, ez ihlette sok elképzelését. Szinte folyamatosan orgona diszpozíciók jártak a fejében, és papírra vetett elképzeléseit sokszor a növendékeivel is megosztotta. Amikor a Müpa orgonaépítésébe szakértőként bekerültünk, a feladat emberileg és szakmailag is komoly kihívást jelentett, hiszen két generáció orgonaideálját kellett megvalósítani egyetlenegy hangszerben. Hosszú hónapok szakmai egyeztetése után alakult ki az a koncepció, melynek eredményeként magyar és nemzetközi viszonylatban is páratlan koncertorgona született meg.
- A generációk kapcsán: a fiatalabb kollégák, akik esetleg még végzik orgonatanulmányaikat, mennyire ismerték őt?
- Nálunk a Zeneakadémián is többször megfordult orgonavizsgán, a tanszak is volt nála Esztergomban, és ami számomra nagy meglepetés volt: bejött a negyvenedik születésnapomra felköszönteni az orgona tanszakkal együtt. Ez volt az utolsó találkozásunk.