Kadosa Pál Léván, a ma Szlovákiához tartozó kisvárosban született 1903. szeptember 6-án. Édesapját korán elveszítve kisiskolás éveit a közeli Nagyszombaton töltötte a nagyszülőknél, s itt tette meg első lépéseit a zongora mellett is. 1918-ban édesanyja újra férjhez ment, s a családjával Budapestre költöző tizenöt éves fiatalember ezúttal komolyan belevágott a zenei stúdiumokba: előbb Pál Ilona zongoraóráit látogatta szorgalmasan, majd három évvel később a Zeneakadémián már a kor legnagyobb hazai muzsikusaitól leste el a zongorázás (Székely Arnold, Keleti Lili), a kamarazene (Weiner Leó) és a zeneszerzés (Kodály Zoltán) fortélyait. A Sturm und Drang-korszakát élő ifjú Kadosa azonban nem érte be a muzsikával: festeni és rajzolni tanult, valamint az irodalmi élet szereplőivel is szoros kapcsolatokat ápolt. Még nem volt húszéves, amikor I. zongoraszvitjével zeneszerzőként is a nyilvánosság elé lépett, a budapesti bemutatkozást pedig már 1925-ben követte két opusának berlini bemutatója. 1927-től a két világháború közötti időszak legendás hírű - s épp Kadosa születésének évében alapított - intézetében, a Fodor Zeneiskolában tanított zongorát: az itt töltött másfél évtized alapozta meg pedagógiai munkásságát.

Kadosa Pál 1928-ban a Modern Magyar Muzsikusok csoportjának alapító tagja, majd 1932-től az Új Magyar Zeneegyesület meghatározó alakja volt. Az egyik legjelentősebb európai zeneműkiadó, a mainzi Schott ekkoriban már tucatnál is több Kadosa-művet tartott a katalógusában, az ígéretes kapcsolatnak azonban a náci rezsim hatalomra jutása véget vetett. A viharfelhők idehaza is gyülekeztek: Kadosát a háború sötét évei előbb a tanítás lehetőségétől fosztották meg, majd a munkaszolgálat alatt átélt embertelenségek kis híján az életétől is. Kadosa azonban szerencsére nem jutott Radnóti sorsára, és a háborút követő években az új zenei intézményrendszer egyik legaktívabb közszereplőjévé vált. A Művészeti Tanács elnökhelyettese (1945 és 1949 között), a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja (több ízben elnöke is), a Szerzői Jogvédő Hivatal és a nemzetközi szerzői jogi testület zenei bizottságának (CISAC) elnöke lett - s a lista korántsem teljes. Már 1945-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia zongora tanszakának oktatója, később vezetője lett: több évtizedes tanári pályafutása során olyan világhírű muzsikusok tanára, akiket ma a hazai és a nemzetközi zenei élet ünnepelt kiválóságaiként tartunk számon. Csak néhány név közülük: Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András. Mindezek mellett Kadosának azért jutott ideje a kottapapírra is, műveit pedig gyakran játszották. Írt nyolc szimfóniát és egy Kamaraszimfóniát, négy zongora-, két hegedű- és számos egyéb versenyművet, egy kétfelvonásost, az 1951-ben bemutatott (Jókai novellája alapján született) Huszti kalandot, valamint számtalan kamara-, zongora- és kórusművet.

A rendszerváltozás óta csak elvétve hallani kompozícióit. Most, Kadosa Pál születésnapján, szeptember 6-án a Millenárison a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar egy teljes koncertet szentel a zeneszerző műveinek. Az este nyolckor kezdődő hangversenyen elhangzik a Négy duó hegedűre, a IV. zongoraszonáta, a Három haszid dal, a Partita hegedűre és zongorára, három kórusmű, a Süss fel, munka napja, a Májusköszöntő és az Aki szép lányt akar venni, valamint a Versenymű vonósnégyesre és kiszenekarra és a Concertino zongorára és zenekarra. Közreműködik Eckhardt Violetta, Iván Tímea és Ágoston András (hegedű), Jandó Jenő, Csalog Gábor és Darvas Ferenc (zongora), Csákányi Eszter (ének), az Auer Kvartett és a Miraculum gyermekkar.