Klasszikus

Négy vonós

2005.05.13. 00:00
Ajánlom
Mostanában, amikor május harmincegy napjából tizenhármon hallhatunk hangversenyt a Zeneakadémián, érdemes kevésbé felkapott helyszínek után nézni, ha az ember koncertet szeretne hallgatni. Január és április közt egy nap három helyen kellett volna lenni, különösen a Tavaszi Fesztivál alatt – most meg itt az uborkaszezon. Primőr uborka, melegházi és fagytűrő – de a miénk.

Lusta, ám kalandosabb természetű embereknek ajánlom azt a túrát, amelyhez nem is kell kimozdulni a belvárosból. A Magyar Rádió Márványterme ugyanis jelenleg némiképp alá van aknásítva. A bejárat egyszerűen megszűnt, ha mégis ott lépne ki valaki, egyenesen a mélygarázsba jutna, melyből egyelőre a mély van meg, a garázs talán később. Ám dörzsölt öreg rókákkal nem lehet egyszerűen kibabrálni – irány a Pollack Mihály téri porta. Ahol szegény portás körülbelül tízezredszer mondhatja el: Múzeum utca, teherbejárat. Igen, aki ott belép, talál is aszfaltra festett Ariadné-fonalat, szépen ráírva, „Márványterem”, csak követni kell. Az ilyesmi végén persze az ember akár szörnyet is találhat, de nem: csak a szebb napokat megélt Márványterem hátsó fertályát.

A Márványterembe nem csak a zaj szűrődik be, hanem úgy tűnik, a por is. A zongorahangoló azonban – ahogy egy hónapja Kovács István és Irene Cordelia Hubert Schöne Müllerin–előadásán kiderült – elveszíthette a fonalat, vagy talán arra gondolt, minek, ebben a zajban úgyse hallatszik (azon a koncerten persze ez lett volna a legkisebb baj a zongorával, de ugorjunk). Most szerencsére rá nincs szükség: a Pulzus Vonósnégyes maga oldja meg a hangolást (az mondjuk engem kicsit lehangol, amikor egy Asz-dúr tétel után hangolnak). Két vonósnégyest hoztak: egy korai Haydnt és egy kései Dvořákot.

Az op. 20 persze nem korainak tűnő sorozat, Haydn nagy kísérletezéseinek egyik színtere ez, hozzám a C-dúr melegsége és az f-moll Händelt idéző és Mozartot előlegező fúgája áll legközelebb, de a most játszott D-dúrban is akad érdekesség. Mindenek előtt egy-egy meglepő hangnemi kitérés, egy-egy hirtelen hangszínváltás. És rengeteg játék. A Vonósnégyes kezdettől megfelelően együtt van, ami a tempót illeti, de rögtön halljuk azt is, mennyire nincs együtt semmilyen más szempontból. Pilz János hangja bántóan kiszól, amit azért nem értek, mert amikor a Keller Vonósnégyes szekundját játssza, nem érzem zavarónak. Közismert a Márványterem hideg akusztikája, de ennyire? Lesták-Bedő Eszter és Raincsák István szólama viszont nagyon is eltűnik. A Mahdi Kousay által játszott csellószólam hangja a legszebb, de itt más bajok vannak, és nem a menüettbeli baki: amikor a lassú tételben szólószerephez jut, kilép a tempóból, a metrumból, önmagából, a teremből – tessék nézni, én most milyen szépen szólózom –, és Haydnból is stilárisan. A többiek heroikus küzdelmek árán elég jól követik, de ez kevés. Az olykor kissé felületesen intonáló második hegedű és a brácsa szólója hozza a legszebb pillanatokat, de szép vonóshangzásról itt is csak megszorításokkal beszélhetek, hangszínváltozásokról még kevésbé. Hiába az alapvetően biztonságos tempók, izgulok, hogy sikerüljön a zárótétel – ami mint minimális program megvan, de semmi több. Nem derül ki, miért írta Haydn ezt az opuszt, játékosságról pedig szó sincs.

Dvořák részint nehezebb – technikailag –, részint könnyebb: jobban eladja magát. A klasszikus hagyományba belép a szláv és az amerikai tánczene, finom humorral, izgalmasan hangszerelve, és az elegy mindenki számára élvezhető zene, mely egyáltalán nem sekélyes. Szerepelhetne több kamaraműve a koncerteken, talán majd őt is felfedezzük egyszer. Már emiatt is örültem Pilzék műsorválasztásának. A kivitelezés sajnos itt sem sikerült igazán. Messze jobb volt, mint a Haydn (többedszer érzem úgy, bécsi klasszikát a legnehezebb jól játszani), de a negyedik tétel után nem éreztem úgy, hogy jó előadást hallottam volna. A Haydnnál említett hibák megmaradtak, bár kevesebb volt a kilógó szóló, jobban együtt mozdultak a szólamok, pontosabb volt az intonáció. Mégsem emelkedett fel a darab, mégsem vált a tánc légiessé, mégsem öntötte el szívünket melegség a végső megnyugváskor.

Nagyon nehéz műfaj a vonósnégyes, mert lám: nem elég viszonylag pontosan, egymásra figyelve, jó tempókban elővezetni a művet – kell bele valami, amitől az egész előadássá, művé áll össze. Ezt azonban csak a legnagyobbak tudják.

(2005. május 12. 18:00 Magyar Rádió Márványterme – A Pulzus Vonósnégyes koncertje; Haydn: D-dúr vonósnégyes, op. 20 No. 4; Dvorák: Asz-dúr vonósnégyes, op. 105; tagjai: Pilz János, Lesták-Bedő Eszter (hegedű), Raincsák István (mélyhegedű), Mahdi Kousay (gordonka)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.
Tánc

"Nem hiszek abban, hogy ütni-verni kell a táncosokat" – Interjú Aradi Máriával

Aradi Mária nemrég ünnepelte a 75. születésnapját, de ma is rendületlenül dolgozik a Magyar Nemzeti Balett betanító balettmestereként. Nagyívű balett-táncosi pályájáról szerényen beszél, a jelenkori tendenciákról pedig határozott véleménye van.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.