Klasszikus

Négyes alá

2013.05.29. 09:30
Ajánlom
Mozgalmas tavaszon van túl a fiatal svéd vonósnégyesek legígéretesebbje: a Dahlkvist Quartet az ifjú tehetségek számára szervezett Rising Star Tour keretében január óta járta Európa koncerttermeit, s útja Párizstól Athénen át - a turné utolsó állomásaként - Budapestig vezetett. KRITIKA

A három Dahlkvkist-testvér és a lengyel származású első hegedűs alkotta négyes saját bevallása szerint a svéd és lengyel modernitás kevéssé ismert szerzőinek népszerűsítésével igyekszik egyedivé tenni az elsősorban a klasszikus zeneirodalom remekeire épülő repertoárját.  Természetesen nem rigorózusan ragaszkodnak ehhez a sajátos koncepcióhoz, s bátran merítenek más, elsősorban északi szerzők kompozícióiból is - bizonyítja ezt a mostani koncertkörút programja, amelyben Schubert és Beethoven mellett nemcsak Szymanowski és Hilding Rosenberg, de a norvég Grieg és a finn Sallinen egy-egy műve is helyet kapott.

A szokatlan, szombat délelőtti időpont okán a Fesztivál Színházat legfeljebb félig megtöltő budapesti közönség a felsoroltak közül Beethoven op.127-es Esz-dúr kvartettjét és Szymanowski op.56-os 2. vonósnégyesét hallhatta - nem mindig tökéletes tolmácsolásban.

Pedig a párosítás igencsak érdekes, vonzó kihívás zenésznek és befogadónak egyaránt, s nemcsak amiatt, mert a 20. század talán legjelentősebb, de mindenképpen egyik legizgalmasabb lengyel komponistájának szerzeményei igen ritkán hallhatóak hazai koncerttermekben. A műsor pikantériáját a két mű között megfigyelhető, látszólag távoli párhuzamok és rokon vonások adják. Nem csak arra gondolhatunk itt, hogy mindkét kamaradarab egy főmű árnyékában fogant (Beethoven esetében a Kilencedik szimfónia, míg Szymanowskinál a Roger király című opera), de éppily érdekes az új hangzásokkal és harmóniákkal való kísérletezés, valamint a klasszikus és romantikus stílusjegyek közötti párbeszéd kialakítására irányuló, a német és lengyel mester esetében egyaránt megfigyelhető ama törekvés is, amely végső soron e műremekeket olyan sokoldalúvá, színekben gazdaggá és expresszívvé varázsolja.

A muzsikusnak, ha elő akarják csalni mindazt, ami e darabokban rejlik, magának is sokoldalú tehetséggel és műveltséggel kell rendelkeznie - ennek híján vagy egy pillanatnyi rövidzárlat következtében a hallgató könnyen eltéved a hagyományos modellektől a kifejezés érdekében olykor elemelkedő zenei formákban és struktúrákban.

Aligha kétséges, hogy a koncertkörút lehetőségét a European Concert Hall Organisation (ECHO) idei legjobbjainak egyikeként kiérdemlő svéd-lengyel kontingenst, amint a közös zenéléssel töltött hosszú évek úgymond „beérnek", a műfaj méltán elismert együttesei között fogják számon tartani. A hangszeres tudás már most adott, a négy fiatal összjátékának eredményeképpen azonban a választott opusok (illetve azok egyes tételei) még mintha nem állnának mindig össze egységes egésszé. Az egyes formarészek, szakaszok határai több helyütt élesek, olykor pedig elnagyoltak voltak, így inkább a zenei folyamat töredezettsége, mintsem kontrasztjai-konfliktusai ellenére is megőrzött sodrása került előtérbe. De a tételek lezárásai sem mindig az eltervezettnek megfelelően sikerültek: bármennyire figyeltek is az előadók egymásra, a megtalált csendet néha egy-egy apró zörej vagy a kelleténél tovább tartott hang törte meg.

A koncertre az idő előrehaladtával egyre inkább rátelepedő bizonytalanság eredője elsősorban Bartosz Cajler volt. Már a Szymanowski-mű harmadik tételének közepén látszott, hogy aznapi kiállása az első hegedűst nem teszi teljeséggel alkalmassá arra, hogy vezérévé váljon az együttesnek. Akkor még csak az nem sikerült, hogy hangerőben és dinamikában túlszárnyalja a cselló és a brácsa által démonira festett, sötét és súlyos kísérőakkordokat. Később aztán, talán mert a sok apró hiba hatására Cajler egyre idegesebbé is vált, technikai hibák is be-becsúsztak (ügyetlen fekvésváltás, zavaró hanghiba).

A lengyel haloványabb teljesítménye, bár nem születhet beszámoló e koncertről anélkül, hogy ne kellene annak a befogadói élményre gyakorolt negatív hatásairól szólnunk, természetesen nem halványította el teljesen a kvartett általános erényeit. Különösen a variációs felületek (a 2. vonósnégyes népzenei elemeket is felvonultató Vivace scherzandója és az op.127-es Beethoven-vonósnégyes Adagiója), valamint a scherzo-tételek (mindkét esetben Vivace scherzando felirattal) megszólaltatása során tudták megmutatni, mennyiféle karakterre, kontrasztra, s micsoda játékosságra képesek így ők együtt.

Végül nem véletlenül játszhattak ráadást sem, ráadásul egy igazi csemegével, a svéd Hugo Alfvén II. Gusztáv Adolf királynak ajánlott, a magyar hallgatóság számára ismeretlen Elégiájával lepték meg az őket visszatapsolókat. Így nemcsak hazájuk nagy zeneművésze előtt tisztelegtek, de újból tettek arról is, hogy elsősorban a zenetörténeti kánon perifériájára szoruló svéd és lengyel modernitás avatott előadóiként ismerjék meg és el őket. Az arculat eredeti és elismerésre méltó, ha idővel a produkció is összeszokottabbá válik, a Dahlkvist jól csengő név lehet a nemzetközi kamarazenei életben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Egy orgonista New Yorkban: Megjelent Karosi Bálint új szerzői lemeze

Az albumon Anastasia Razvalyaeva, Szalai András, Környei Miklós és az Anima Musicae játéka is hallható.
Klasszikus hír

Bársony László brácsaművész kapta idén a Weiner Leó-emlékdíjat

Az elismerést azok a kiváló zeneművészek és -tanárok kaphatják, akik Weiner Leó szellemében fejtették ki sok évtizeden át odaadó és eredményes művészi-tanári munkásságukat.
Klasszikus ütőhangszer

Ütőhangszeres szakmai nap és konferencia Szegeden

2019. október 5-én hiánypótló és nagyszabású ütőhangszeres rendezvénynek ad otthont Szeged.
Klasszikus hír

Egy női zeneszerző kapta idén a zenei Pulitzer-díjat

Ellen Reid első operájáért kapta meg a 15 ezer dollárral járó elismerést.
Klasszikus ajánló

Grúzia egy estére Budapestre költözik

Az Ignis Fatuus Kamaraegyüttes előadásában egy nem túl távoli, de itthon kevéssé ismert ország zenéje szólal meg április 26-án az Ádám Jenő Zeneiskola Kamaratermében este héttől.