Klasszikus

Négyszáz éve nevelve

2014.03.31. 06:58
Ajánlom
Arra a kérdésre, hogy miért oly nagyszerű az angol énekkultúra, körülbelül ugyanaz a válasz, mint arra a kérdésre, hogy miért zöldebb Angliában mindenhol a fű: mert négyszáz éve gondozzák. KRITIKA

Mármint hogy több évszázada gondozzák a gyepet, több évszázada gyakorolják a kóruséneklést. Nem véletlen, hogy a régi zenés mozgalom és a kórusmozgalom egyik őshazája éppen Anglia. A szigetbirodalom és a kontinens között szoros volt ugyan a kulturális kapcsolat, Anglia zenéje mégis sajátosan fejlődött. A százéves háború idejéből származtatható bőséges dokumentáció szerint Anglia zeneéletének középpontjában a latin nyelvű templomi és egyházi zene állt, misetételek, antifónia és a latin motetták. Szemben Franciaországgal, itt nem a városi vájt fülűeknek szólt a zene, a kifinomultságnál lényegesebb a művelt beszélgetés, nem törekedtek folyton az esztétizálásra, mint Itáliában, nem azon mesterkedtek, hogy a szerelem érzését fogják dalba, nem szivárgott be a dallamokba morál vagy politika. Azok akkor és később is, egészen máig, a szent kifejezések értő megjelenítését szolgálták.

Ennek köszönhető az angol zene természetes lejtése, a nyelvhez igazodó lüktetése, az, hogy a sziget zenéje egyszerűbb, mint Európáé, nem túlspilázottan esztétizált, hanem nyitott és népies, hiszen hétköznapi használtra, a hétköznapi ember számára is érthetően szól. A hang tisztaságának fontossága a hangerővel szemben, a nyílt, vagyis lendületesen elkötelezett, minden hamis érzéstől is mentes éneklés változatlan maradt, ahogy szinte változatlanok maradtak a befogadó intézmények, az angol dalkultúra öreg bástyái, az egyetemek is. Ez a természetesség nemcsak a szólamok repetíciójának módszerében jelentkezett, legyen az szólamcsere vagy makacs ismétlés, nemcsak a természetes formákban (szimmetria), hanem a zene bőségességében, áradásában is.

Az angol zene a 978-as Nyár-kánontól kezdve mesterkéletlen, természetesen áradó: olyan, amilyennek a VOCES8 énekegyüttes előadásában hallhattuk a Bazilikában. Ezzel a zenével sodródni lehet.

A VOCES8 énekegyüttes a XVII. századi, tehát érett reneszánsz angol szerzők egyházi műveiből válogatott. Tanítványok és mesterek művei szólaltak meg: Richard Farrant és az ismertebb Byrd. Kevéssé ismert művek, mint Robert Ramsey zenei építménye, a Te Deum és olyan ismertebbek, mint az említett Byrd Sing Joyfully című - szinte csak mosolyogva hallgatható - himnusza a koncert első darabja.

A VOCES8 énekegyüttes nyolc tagjának nem mindegyike jelentős énekes. Egy-egy szólamot két-két énekes énekelt - kivéve Thomas Tomkins When David Heard című motettáját, amire öten maradtak -, a legerőteljesebbnek Sam Dressel tenor mondható, de rendkívüli volt a másik tenor, Oliver Vincent is. A basszista Dingle Yandell orgánuma jelentős, de elég sokszor kihasználatlan maradt. A hölgyek - a barna, hosszú hajú Andrea Haines és a szőke Emily Dickens - minden affektáció, minden vibrálás és mesterkéltség nélkül, világosan, tökétesen érthetően, kristálytisztán énekeltek. Hallgatni őket olyan érzés volt, mint a vakítóan felhőtlen égre nézni. Az együttes megszólalásait kontrolláló Barnaby Smith (kontratenor) hangját alig lehetett hallani, ám mégis, érdekes módon, elengedhetetlen része volt a hangzásnak, ő volt az, aki nélkül nem lett volt a hangzás kerek. Chris Wardle erőteljesebb hangja kompenzálta a vezetőjét, aki finom mozdulatokkal, lágy intésekkel érte el, hogy a dallamvonal a kritikus pontokon, a végpontokon ne legyen túlvezérelt, a véghangok mindig kompaktak legyenek, ugyanakkor kellőképpen súlyosak.

A megszólaltatott művek érdekes programot követtek: a latin egyházi műveket a népszerű When David Heard szövegre írt variációk követték, Tomkins, Weelkes, Ramsey művei - közéjük ékelődött Ramsey tempóváltással izgalmassá tett, egyébként olykor nagyon mainak, egyenesen olykor poposnak, hangzó Magnificatja, egy latin nyelvű, egyházi Ramsey-mű. A koncertet Orlando Gibbons O Clap Your Hands című darabja zárta.

A csupa Stuart korabeli - I. Erzsébet közismert gyermektelensége miatt a Tudor-házat követő Stuartok voltak a leghányattatottabb királyi család - szerzők közt volt katolikus (maga Byrd, az angol zene Purcell előtti legnagyobbja), volt anglikán, volt skót (Ramsey). Volt tehetséges és kevésbé az. Az áttetszően tiszta hangzásnak, a zene minden egyediség ellenére erőteljes egyneműségének köszönhetően a különbségek elmosódtak: ami maradt, az a csengően ékes hang, a kulturált formálás, ami nem párosult azzal, ami a más angol együtteseknek kárára van, a sterilséggel.

A ráadás egy latin motetta volt, illetve az énekegyüttesek egyik nagy slágere, Rachmaninov Bogorogyice Gyevo című egyházi műve. Nem értettem egyet azzal, aki a kijárat felé tartva, előttem haladva, azt mondta, némi éllel, persze, „azért Rachmaninov volt a legjobb angol szerző". Nem ennek a műnek a megszólaltatásával volt természetesen bajom, nem Rachmaninov miatt mondom, hogy nem értek egyet - a felerősödés, a dinamikai váltás most is hatott, most is a padhoz szögezte az embert, annak ellenére, hogy egy oktávval feljebb énekeltek, mert a d, úgy tűnik, túl mélyen volt - hanem azért, mert ez a kijelentés alapvetően alábecsülése volt ennek a megejtően szép estének. Ennek a megformáltsága, kitaláltsága és természetessége miatt olyan hatásos koncertnek.

Kicsit sem sajnáltam, hogy lemaradtak a vicces betétek, a slágerek, a nézők mulattatását szolgáló, de azért ehhez az együtteshez - legalább annyira, mint a King's Singers-hez - hozzátartozó paródiák.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.