Vashegyi György Haydn Évszakok című oratóriumának megvalósításával majd' akkora feladatra vállalkozott, mint annak idején Haydn az oratórium megírásával. Bár az alkotás és a megvalósítás két külön kategória, a belefektetett energia és idő hasonlóként is megítélhető. Csak remélni lehet, hogy a párhuzam itt meg is áll, és sem a karmester, sem az előadók nem öregszenek bele annyira a munkába, mint Haydn.

Az 1798-as esztendő a Teremtés sikerét hozta; ennek nyomán az udvari könyvtárigazgató, Gottfried van Swieten báró rábeszélte Haydnt, hogy írja meg az Évszakokat is. A körülményeket ismerve nem csoda, hogy Haydn nem sok kedvvel látott a munkának. Thomson The Seasons című költeményének részletei alkotják a librettót Van Swieten Haydn szerint is gyenge minőségű fordításában. Ráadásul - mivel Haydn ragaszkodott hozzá, hogy angol változata is legyen az oratóriumnak - Van Swieten készítette az angolra való visszafordítást is. Mivel van Swieten nem ismerte olyan szinten az angol nyelvet, amit a visszafordítás magas színvonala megkívánt volna, az angol szöveg híján van nyelvi leleményeknek és irodalmiságnak. Ez is az oka annak, hogy a mű kevésbé lett népszerű Angliában, mint elődje, a Teremtés.

Az idősödő Haydn egészégét megviselte a kitartó, lelkiismeretes munka, amit csak 1801-ben fejezett be. Azonban míg a Teremtés komponálásakor majdnem teljes alázatossággal vetette alá magát a nálánál jóval alacsonyabb színvonalon alkotó van Swieten kívánságainak, az Évszakoknál már nem tűrt minden javaslatot ilyen békésen. Igaz, volt is, amivel a báró túllőtt a célon. A békák kórusát, valamint a többi, túlzóan hangfestő részleteket illető javaslatra például Haydn haragosan kelt ki egy barátjának írt levelében: "csak rám erőltetik ezt az elfranciásított szemetet... Ilyet Grétry szokott írni..." - a levél azonban rossz kezekbe került, egy újságíró közzétette lapjában. Van Swieten természetesen erősen sértve érezte magát, egy időre el is hidegültek egymástól Haydnnal.

A négyrészes oratórium zenekarát és többnyire négyszólamú kórusát három szólista egészíti ki. A szólisták - Simon, Lukács és Hanna - a paraszti nép archetípusait képviselik. A cselekményben többször is megjelenik a kor azon általános vélekedése, hogy a parasztok jókedvvel, könnyedén végzik munkájukat. Ez az "Ősz" idején teljesedik ki egy, a szorgalom dicséretét zengő trióban és kórusban. Haydn ennek a Van Swieten-ötletnek láttán megjegyezte, hogy bár egész életében szorgalmas volt, még sosem kellett a "Szorgalom Dicséretét" zengenie. Vele ellentétben azonban van, aki szívesen zengi. A karmester Vashegyi György így beszélt a műről: "Joseph Haydn Évszakok című oratóriuma számomra az európai zenetörténet egyik legfontosabb műve, talán még a Teremtésnél is közelebb áll hozzám. Hihetetlen, ahogyan az 1732-ben, a barokk kor utolsó évtizedei egyikében született Haydn közel hetven évesen - elsősorban e művével - »megteremtette« a német romantikát: Mendelssohn, Schumann, Brahms és Wagner más-más módon ugyan, de mind Haydn »köpönyegéből« származnak. Számomra azért is különösen kedves az oratórium, mert életem egyik legnagyobb élő koncertélménye (John Eliot Gardiner 1992-es budapesti koncertje) is hozzá kötődik, valamint saját együtteseim, a Purcell Kórus és főleg az Orfeo Zenekar 2003-ban ennek a műnek a fertőszentmiklósi előadásával váltak »nagykorúvá«."

Mivel a művet a Zeneakadémia együttesei és szólistái adják elő, felmerül a kérdés, hogy mi a fő célja egy ilyen nagyszabású mesterkurzusnak. Vashegyi elmondta, kifejezetten fontosnak tartja, hogy a diákok már tanulmányéveik alatt is élőben találkozhassanak ezekkel a nagyszabású remekművekkel, s ez vezérelte az előző évek Bach- és Mozart-projektjeiben is. Ennek akkor is van értelme, ha a koncert nem minden részlete lesz lemezfelvétel minőségű. Tapasztalata szerint ugyanakkor az igazán kiemelkedő képességű előadók már diákként is "megvillannak" egy-egy ilyen alkalomkor.

Az egész tanéven átívelő kurzus új dolog, a karmester elmondása szerint ilyesmit eddig nem csinált: "Tavaly november-decemberben egyenként meghallgattam harminc énekes hallgatót, akik mind Haydnt énekeltek nekem - részleteket a Cecília-miséből (1766), a Stabat Materből (1767), a L'infedeltà delusa-ból (1773), a L'isola disabitata-ból (1779) és persze a két német nyelvű oratóriumból, a Teremtésből és az Évszakokból. Ezek közül az énekesek közül választottam ki tizenöt hallgatót, akik idén februárban újra előénekeltek, közülük kerülnek ki az áprilisi hangverseny - ez egy ingyenes koncert lesz április 29-én 16 órakor a Budavári Aulában (Kapisztrán tér 1.) - és a május 14-ei koncert szólistái (Baráth Emőke - szoprán, Pataki-Potyók Dániel - tenor és Murvai Dénes - basszus). Április végén karmesterkurzust is tartok majd e művekből, erre a hónap elején történt az aktív résztvevők kiválasztása. Afféle beszélgetős koncertet, »Gesprächskonzert«-et tervezünk: mesterem, Helmuth Rilling csinált sok ilyet kurzusain, tőle vettem az ötletet. A nagy kurzus célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a 18. század »legnagyobb magyar zeneszerzőjére«, Haydnra, ezen kívül, hogy minél nagyobb számban összehozza a sokféle dolgot külön-külön buzgón tanuló és gyakorló zeneakadémista hallgatókat."

Természetesen a próbafolyamatnak megvoltak a maga nehézségei, mivel a mű rendkívüli előadói igényekkel lép fel. Vashegyi György beavatott a kulisszatitkokba: az Évszakoknak számos olyan részlete van, ahol tíz-tizenöt taktuson teljes mértékben lemérhető az előadás színvonala. Ezek akár a Zeneakadémia együttesei, akár a Berlini Filharmonikusok számára egyaránt nehezek. A partitúra elsősorban a zenekar számára tartogat buktatókat, de Erdei Péter karnagy úrnak sem volt könnyű dolga az Alma Mater Kórus felkészítése terén: a kórus számára is erőt próbáló a mű, főleg az "Ősz" két hatalmas, ráadásul egymást követő kórustétele, a Vadász- és Szüreti kórus.

Az előadás - a natúrtrombitákat leszámítva - zömében "modern" hangszereken zajlik, de a historikus megközelítés számos eleme és eredménye már a levegőben van. "Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a régi korok zenéjére az adott kor hangszerei egész egyszerűen jobbak... De most csak az a fontos, hogy minél több fiatal zenészhez közel kerüljön ez a csodálatos, felfoghatatlan gazdagságú remekmű." Az Évszakok a május 14-ei Müpabeli hangverseny egy, az egész tanéven átívelő kurzus befejező eseménye lesz.