Klasszikus

Nem bánja, hogy bariton

2003.01.15. 00:00
Ajánlom
Holnap este hét órakor az Erkel Színházban premier-előadáson tekintheti meg a nagyérdemű Rossini remekét, A sevillai borbélyt, amely egyike a legtöbbet játszott operáknak, nálunk 704 előadást ért meg. Az új produkciót Szinetár Miklós rendezte, Medveczky Ádám dirigálja. Az első előadás címszereplőjét, a kiváló baritonistát, Busa Tamást több mint félszáz eddigi főszerepéről is kérdeztük.

A mostani a hatodik évadja az Operaházban. Magánénekesként hogyan érzi magát?
– Nincs okom panaszra. Az első szezonomban nem egy új előadásban, köztük a Falstaff, Figaro házassága, A denevér produkcióban szerepeltem, ezeken kívül pedig több darabba be kellett állnom. Nem volt elég bariton, így kerültem ide.
– Igaz, hogy nem is akart operaénekes lenni, ezért elég későn kezdte meg az énekesi stúdiumokat?
– Viccesen azt mondhatnánk, mások akarták, hogy énekeljek. Oboa szakon végeztem a szegedi konzervatóriumon. Be kell vallanom, nem szerettem, ezt meg is mondtam a tanáromnak, Meszlényi Lászlónak, aki, ha felvételizek, a főiskolán is tanított volna. Engem akkor a filozófia, a teológia jobban érdekelt. Egerbe és a budapesti Hittudományi Akadámiára jártam be órákat hallgatni.
– Valami kötődése csak volt az énekléshez.
– Olyanformán, hogy tizenkét éves koromtól kezdve gyakran helyettesítenem kellett édesapámat, aki másodállásban kántor volt Csongrádon, szülővárosomban. Édesapámnak magas, világos bariton a hangja, nekem megmélyült sötétre. Megesett, hogy mise rendelésekor a plébánostól „az öreg kántort” kérték. No, hát az én voltam. Még rá is sötétítettem, amit a főiskolán Sinkó György nem győzött lemetszegetni. Tulajdonképpen azért is akartam mélyíteni a hangomat, mert Székely Mihály és Gregor József basszusa nagyon tetszett. Amikor kiderült, hogy bariton vagyok, már nem is érdekelt az énekesi pálya. Kerestem a helyemet. Elvégeztem a budapesti Mátyás-templom kántor-karnagy képzőjét, közben öt évig Szentesen és Makón a mentőszolgálatnál dolgoztam. Végül 1987-ben mégis nekifogtam a főiskolai énekszaknak, amikor indult egy levelezőhöz hasonló képzés.
– Szegedre Gregor József hívta meg az első szerepére. Milyen emlékeket őriz a színházról, a késői pályakezdésről?
– Áldom a sorsomat, hogy odakerültem. A fővárosban sem mód, sem idő nincs arra, hogy egy pályakezdőnek megtanítsák a szakmát, vagy hogy gyakoroltassanak dolgokat. Ezért is tartom nagyon jó ötletnek az Operastúdió kezdeményezését. Vidéken nincs stúdió, hanem a dolgok természetes velejárójaként a fiatalokat fokozatosan beletanítják a szakmába. Harmincévesen, kezdőként, velem is ez történt. Jó iskola volt a szegedi.
– Mikor debütált Budapesten?
– Ha nem csalódom, második éve énekeltem már Szegeden, amikor Pesten az összes lehetséges Marcel lebetegedett. Én akkor éppen játszottam a Bohéméletben, be tudtam ugrani.
– Más városokban is gyakran vendégeskedett.
– Például Debrecenben. Egyébként ott is jobbára operettet, musicalt játszanak. Szerencsémre külföldi meghívásoknak (hollandiai, belgiumi, spanyolországi szereplések) is eleget tudtam tenni.
– Valóban nem lehet oka panaszra. A sokat foglalkoztatott operaénekesek egyike. Már-már túl sok az a feladat, amit kap, nem gondolja?
– Tavaly tényleg rengeteget dolgoztam. Idén harmincnyolc előadásban kilenc szerep megformálásával veszek részt, közülük kettő számomra teljesen új. Az elmúlt évben nem is az előadásszám, a négy új szerep betanulása jelentett gondot. Tulajdonképpen a színházak közötti ingázás is tavaly óta szűnt meg, a budapesti kötöttségek miatt.
– Nem hiszem, hogy sajnálja, hiszen többgyermekes családapa, ráadásul Csongrádról jár dolgozni.
– A koncerténeklésből is ezért vállalok keveset.
– Már nem bánja, hogy „csak” bariton lett?
– A basszisták jobban be vannak skatulyázva. A hangterjedelmem lefelé most is megvan, de a hangszínem egyértelműen bariton.
– Milyen új szerepekben láthatjuk idén?
– Készülőben van egy Prokofjev-premier. A tüzes angyal, amit Kovalik Balázs rendez. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon és Szegeden játsszuk majd. Csak nem tudom, mi lesz belőle, merthogy még a teljes kottaanyag nincs a kezünkben és elvileg két hét múlva próbáljuk. Öt felvonás, ismeretlen, irgalmatlan sok anyag. Az operaházi évad utolsó, orosz nyelvű bemutatójában, A pikk dámában is részt veszek.
– Előfordult, hogy olyan figurát kellett alakítania, amely nagyon nem állt közel az egyéniségéhez?
– A Bánk bánból Petúr. Már nem is éneklem, Tiborcot viszont szeretem. Közel állnak hozzám a Verdi-szerepeim és a Mozart-figurák: Don Giovanni, Leporello, Figaro.
– Rossini borbélyáról mi a véleménye? Milyen instrukciót kapott Szinetár Miklóstól?
– Remek a figura, ha a belépőt jól megcsinálja az ember, utána nagy baj már nem lehet. Hagyományos a rendezés, persze, vannak benne „aktuális” dolgok, például Visa-kártya. A hangsúly erősen azon van, hogy minden a pénz körül forog.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház

Ami szembejön, nem biztos, hogy akadály – interjú Béres Attilával a szegedi Rebecca-bemutató kapcsán

Pont ilyennek képzeltem: elfoglalt, egymást érik a beérkező hívásai, többször kér fél percet, mire leül és belehelyezkedik az interjúszituációba. Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezi a Rebecca musicalt.
Klasszikus

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Klasszikus interjú

„A művek mélyebb megértését tartom a legfontosabbnak” – beszélgetés Szalai Molli zongoraművésszel

Külföldön értük utol a friss Junior Prima-díjas zongoraművészt, aki jövőre már második mesterdiplomáját szerzi. Az MVM Zrt. jóvoltából idén megemelt, hárommillió forinttal járó elismerést ezért felkészülésre, új hangszerre és megszakítás nélküli, folyamatos munkára fordítja majd.
Klasszikus hír

Balogh Máté olasz zeneszerzőversenyen nyert első díjat

A trieszti Friedrich Schiller Kulturális Társaság által kiírt dalversenyen a nagy német költő szövegeit kellett megzenésíteni. A megmérettetést az első alkalommal rendezték meg, Jörg Widmann fővédnöksége alatt.
Klasszikus ajánló

Stradivari, Guadagnini és Guarneri hangszerei varázsolnak el az idén tizenöt éves Kaposfesten

Tizenötödik alkalommal, augusztus 12-18. között rendezik meg idén az ország egyik legjelentősebb komolyzenei eseményét, a Kaposfestet. Most is számos meglepetéssel készülnek a rendezők a kaposvári fesztiválra.
Klasszikus interjú

„Emberi kapcsolat nélkül nem lehet tanítani” – interjú Szecsődi Ferenccel

Kortárs vonóshangszer-kiállítással nyílik meg A magyar hegedű ünnepe június 22-én délelőtt az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. A kétnapos összművészeti esemény idén összekapcsolódik Szecsődi Ferenc hetvenedik születésnapi ünneplésével.