Klasszikus

Nem érdekel a farkas

2016.01.22. 08:14
Ajánlom
Csepelyi Adrienn kiváló műsorfüzete a híres Gould–Bernstein-afférral nyit: hogy ki a főnök, a szólista vagy a karmester. A Bázeli Kamarazenekar hangversenyén ez a kérdés kissé indokolatlannak tűnhet, hiszen épp karmestert nem láthattunk Hélène Grimaud-val közös koncertjükön.

A kérdés mégsem indokolatlan: ha nincs karmester, akkor vajon ki a főnök? Ha a Müpa plakátjait, az egész koncert marketingjét nézzük, a válasz egyértelmű: Hélène Grimaud. Szerencsére egy hangverseny rendre mást hoz, mint a plakátok. Kezdve onnan, hogy a kanadai zongoraművész a koncert felét a színpad mögött töltötte.

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Posztós János, Művészetek Palotája)

Az első műsorszám Stravinsky Dumbarton Oaks melléknevű Esz-dúr concertója volt. A mindössze 15 előadó az első hangtól megmutatta, mit tud ez az együttes. Vagyis már kicsit hamarabb is: a színpad mögött behangoltak, így egy lendülettel már benne is voltunk Stravinsky klasszicista-barokkista remekművében. A tizenöt zenész a legnemesebb kamarázást mutatta be: nemcsak az arányok voltak helyesek, az előadás nemcsak rendkívül precíz volt, de érezni lehetett az egyéni felelősséget. Úgy tűnt, két irányítója van az együttesnek – legalábbis ebben a műben –: a koncertmester és a fagottos.

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Posztós János, Művészetek Palotája)

Bach d-moll zongoraversenyében lépett színre az est sztárja. Ha a bevezetőben megemlítettük Glenn Gouldot, itt kiderült, a párhuzam addig tart, hogy Grimaud is kanadai zongorista. Ebből az előadásból ugyanis épp az hiányzott, ami Gouldnál (vagy a Richter–Talich-felvételben, hogy csak egyetlen másik nagyszerű előadást említsek) oly szembetűnő: a precizitás.

Tudta, hogy Hélène Grimaud a farkasok elkötelezett védelmezője?

Egy darabig a teremre gyanakodtam (s most se vagyok meggyőződve, hogy helyes-e ugyanazt a beállítást használni a versenyműre, mint a kamarazenekarra – noha ismét 15 zenész állta körül a zongorát), de be kellett látnom, hogy a katyvaszos hangzásról nem az akusztika tehet. A kísérőfüzetből megtudhattuk, hogy Grimaud pedál nélkül gyakorol – nos, ennek se láthattuk-hallhattuk nyomát, ugyanis bőszen túlpedálozta a versenyművet. Mindeközben hiányzott valamiféle teresség.

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

Mindvégig sietett, ami nem is elsősorban gyorsabb vagy gyorsuló tempót jelent, sokkal inkább azt, hogy nem zengette ki a hangokat, így erővel kellett pótolnia ezeket az energia-kieséseket. A középső tétel – lassú tempója okán – sokkal szebben sikerült, amiben a zenekar csodaszép hangzásának (unsionók!) is része volt. Összességében nem volt tehát rossz vagy bosszantóan zeneietlen ez a Bach-interpretáció, de ez alapján aligha értjük meg, mitől ekkora név Hélène Grimaud.

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Szünet után Prokofjev Klasszikus szimfóniája következett – az a mű, melynek karmester nélküli előadása a legnagyobb merészségnek tűnhet. A Bázeli Kamarazenekar – ezúttal már jelentős létszámmal – nagyszerűn adott a cáfolatot azoknak, akik kétkedtek. Ha lehet, még jobban kamaráztak, még jobban figyeltek egymásra. Az üstdobosnak például minden ütése épp akkora volt, amekkora kell, illetve amekkorának szánta. A két brácsás vagy a fuvolista is, mert egy kis agogikát beletenni a szólamába, ahol erre lehetősége adódott. Természetesen a koncertmester, Yuki Kasai munkáját is dicséri ez az összhang, de látható, hogy ebben a zenekarban mindenki szeret játszani. Ami a karmester-kérdés másik felét illeti: ez egy jól betanult, lemezkész előadás – amiből egy jó karmester játszva alkotna egyedit, feledhetetlent. De az egy másik interpretáció egy másik hangversenyen.

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Posztós János, Művészetek Palotája)

Mozart d-moll zongoraversenyében viszont időnként tényleg hiányzott az irányítás. Noha a zenekar egy pillanatig sem szólt szét – ám az erre a műre különösen jellemző hosszú, összetett zenei mondatok itt-ott túlzottam széttagolódtak. Ilyenkor a régizenés allűrök is elő-előjöttek, ami szintén megtörte a zenei íveket. Hélène Grimaud az első tételben ott folytatta, ahol a Bachban abbahagyta – aztán egyre jobb lett. A második tételben kiemelten szépen muzsikált együtt a zenekarral, a harmadikban pedig végre hallhattuk azt a minőséget, ami méltóvá teszi híréhez. A zenekarból kiemelném a rezeket, akik tudtak magukon uralkodni, mégis színpompásan kísértek (időnként egész „natúr” hangzást produkálva), illetve ismét a fagottot, aki – a kissé lefaragott kadencia után – épp annyival nagyobb szünetet hagyott a kóda előtt, amitől oda kellett figyelni.

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Posztós János, Művészetek Palotája)

A zenekari és a szóló ráadás zeneileg újabb meglepetést nem hozott (hiszen a lassú zenekari tételek a Sosztakovics-tétel előtt is a hangverseny javát hozták, a Berio-szólóműben pedig ismét nem sok tér volt). Grimaud-ról marad az a véleményem, ami volt: hol nagyon jó, hol kevésbé – de mindig érdemes rá odafigyelni. A Bázeli Kamarazenekar pedig belopta magát a szívembe.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Színház

Kállai Ferenc, az egyik legsokoldalúbb magyar színész

Tíz éve, 2010. július 11-én halt meg Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze. 
Jazz/World

Kiütötték a Fonó falát!

A kényszerű koncertszünetben elkészült a Fonó új, szabadtéri színpada!
Vizuál

Elárverezik Katharine Hepburn Howard Hughesnak írott szerelmesleveleit

Hughes és Hepburn romantikus kapcsolata másfél évig tartott. Nem házasodtak össze, de szerelmi történetük nagy port kavart annak idején Hollywoodban, és a 2004-ben bemutatott Aviátor című filmben is megörökítették.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ismét lesz OrgonaPont koncertsorozat és Orgonák éjszakája

Augusztusban tizenkét városban rendezi meg a Filharmónia Magyarország az OrgonaPont koncertsorozatot, augusztus 8-án pedig második alkalommal tartják meg az Orgonák éjszakáját.
Klasszikus galéria

Koncertek erdőben és tavon

A hétvégén több szabadtéri koncertet is adtak. Gyönyörű képeket mutatunk az eseményekről készült galériánkban.
Klasszikus rácz ödön

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Klasszikus beszámoló

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.