Klasszikus

Nem ismerjük Schubertet, de ismerjük a muzsikáját

Christopher Gibbs Schubert-életrajzáról
2018.06.27. 16:00
Ajánlom
Hogy gondolkodtunk Schubertről korábban, és hogy látjuk őt ma? Ez a két kérdés áll Christopher Gibbs magyarul is olvasható biográfiájának középpontjában.

Nincs még egy zeneszerző, akiről annyira hamis képet őriznénk, mint Franz Schubert. Már a repertoárba került életművét illetően is különleges eset: egy Beethoven-örökös, akinek a szimfóniái alig kerülnek műsorra, de aki a kamarazenészek alfájának és omegájának számíthat – Mendelssohn, Grieg, Schumann, Brahms mellett. Mindenki ismeri néhány dalát, de az életművének csúcsát jelentő dalciklusokat annál kevesebben.

Der_junge_Schubert_1814_SAM_847-155817.jpg

A fiatal Schubert portréja 1814-ből (Kunsthistorisches Museum) (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

„Hosszú évtizedeken tartotta magát az a vélekedés, amelyet a Rózsavölgyi és Társa által kiadott életrajz szerzője így fejez ki: „Schubert zenéje nagyszerű, az élete unalmas.” Él bennünk a kép a Schubertiádákon zongorázó, a hangszer mögött megbúvó géniuszról, akit halála után – szép lassan és úgy, ahogy – felfedeztek. Ismerjük, pontosabban ismerni véljük:

Egy megkapó olajfestmény, amelyet nemrégiben azonosítottak a fiatal Schubert képmásaként (...), könyvek, kották, lemezek és műsorfüzetek borítóit díszíti. Sokan így reagálnak rá: »Nos ez biztosan nem is hasonlít Schubertre«. Pontosan úgy, ahogyan sokan az új Schubert-imázst, a meleg, iszákos, depressziós zeneszerzőt fogadják: »Schubert biztosan nem lehetett ilyen«.” (38)

Gibbs életrajzát olvasva leginkább az szembetűnő, hogy a kép, amely a kétezres évek elején még sokkolóan új volt a zeneszerzőről, ma már szinte beszűrődött a köztudatba – legalábbis ami a a zenekedvelők, a zenetörténetet felületesen ismerők körét illeti. Schubert halála után több mint százötven évig Bécs biedermeier-korszakának egyik szűzies ikonja volt, és mint olyan, érinthetetlen. Egy porcelán figura, akinek elhallgatták homoszexualitását, a szifiliszét, a kalandjait prostituáltakkal, és szenvedő, „szegény Schubertté” tették az éhező művész romantikus képének eleget téve. „Célom, hogy szembeszálljak a magára hagyott Schubertről kialakított elképzeléssel: úgy gondolom, hogy igenis képes volt felelősséggel viszonyulni az életéhez és alkotásaihoz” (15) – írja Gibbs.

schubertkonyv-154044.jpg

Christopher Gibbs Schubert c. könyve (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)

 

A nyolc fejezetből álló könyv saját meghatározása szerint „anti-életrajz” – sokkal inkább szól a művekről és a művészről, mint Schubertről, az emberről. Az ifjú, a zseniális, a népszerű, a sötét oldallal rendelkező, a szegény, a kései, a halhatatlan – Schubert ezen arcai elevenednek meg a lapokon.

Schubert szexualitása

Schubert „gay”(meleg)  volt, de nem volt „gay” (vidám) – ezzel az ócska szójátékkal került be az angol közbeszédbe a zeneszerző szexuális irányultsága, amelyről mind a mai napig nem állapíthatunk meg sokat. „Rendkívül problematikus az azonos neműek közötti szerelem jellegének meghatározása egy olyan korszakban és helyen, amikor és ahol még nem létezett a »homoszexuális«, vagy ebben az értelemben a »meleg« kifejezés, és ahol azok a tevékenységek, magatartásformák, felfogásmódok, amelyeket ezzel a kategóriával később jelölünk, alighanem gyakran meglehetősen eltértek a maiaktól” – írja az életrajz. – „Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül [hogy ...] nem áll rendelkezésünkre elegendő megbízható dokumentum azzal kapcsolatban, hogy akár egyetlen nővel is intim viszonyt alakított volna ki, s hogy ellenállhatatlanul ragaszkodott férfi barátaihoz, akik közül többel huzamosabb ideig együtt is élt.” (195)

Az Esz-dúr zongoratrió titokzatos története

Habár Gibbs, aki már a könyv publikálása előtt is foglalkozott és publikált nagyobb tudományos művet Schubertről, erősen támaszkodik a szekunder irodalomra – korábbi életrajzokra –, saját elméleteket is prezentál. Ilyen például az Esz-dúr trióval kapcsolatos értelmezése. Ezen a művön keresztül Gibbs azt mutatja be, hogy Schubert számára rendkívül fontos volt Beethoven művészete, de a kortárs közönségtől eltérő módon nem a bonni mester alkotói pályájának középső szakaszát eszményítette, hanem „a kései művek esztétikai példáját követte, különösen a vonósnégyesekét”. Innen nézve megerősít abban, hogy Schubert számos művét abbéli reményében írta, hogy majd az utókor felfedezi őket. „Mikor közölték vele, hogy »nem tetszett a kvartett, amelyet Schuppanzigh az előző nap játszott«, így válaszolt: »Egyszer majd tetszeni fog.« Számos ilyen megjegyzést ismerünk Beethoventől.” (199)

„Schubert az Esz-dúr triót választotta szerzői akadémiája központi darabjának” – írja Gibbs. (200) A művet Beethoven halála után pontosan fél évvel kezdte komponálni, és pontosan fél évvel később mutatták be. A négytételes trió második tétele tisztelgés az Eroica-szimfónia gyászinduló-tétele előtt. „A leginkább talán az nyűgözi le az embert, hogy az hommage-t Beethoven ihlette ugyan, Schubert mégsem másolta szolgai módon a nagy elődöt.

Bizonyos kései műveiben Schubert mélyen merített Beethoven műveiből, ezt azonban a maga sajátos, senkihez sem hasonlítható módján tette.” (202)

Mindent összevéve...

Christopher Gibbs meglehetősen óvatos a következtetések levonásakor:

„Schubert továbbra is árnyékban marad, akkor is, ha némelyek – képletesen szólva – megpróbálják kiráncigálni őt a kocsmából, színvallásra akarják kényszeríteni titkolt homoszexualitásával kapcsolatban, és át akarják irányítani a pszichiátriai rendelőbe”

(22) – írja az első fejezetben. A zárszóban pedig a különböző – és egymástól eléggé különböző, szélsőséges – Schubert-figurákat tárgyalva és elmarasztalva megállapítja: „Megdöbbentő, hogy Schubert és zenéje miként volt képes életre hívni ennyiféle értelmezést, miként lehetett ilyen sokféleképpen kisajátítani.” (240)

schubert-160925.jpg

Schubert (Fotó/Forrás: Wikimedia Coomons)

Schubert élete egy befejezetlen élet, amit ma életműveként ismerünk, arra a zeneszerző alighanem csak prelűdként tekintett. Egy röviddel halála előtt írt levelében Schubert három operája, miséje és egy operája kapcsán (ekkor már kilencet írt!) így fogalmaz: „[Ezekre] csak azért utalok, hogy megismerhessék a legmagasabb művészetre irányuló törekvésemet.”

Christopher Gibbs életrajza egy széles alapokon álló, körültekintő és kiegyensúlyozott munka, amely számíthat a szélesebb közönség érdeklődésére is. De aki botránykönyvre kíváncsi, az mást olvasson: a szerző ugyan ígéri, hogy a kevéssé ismert Schubertet mutatja be – akinek mintha lenne „egy sötét oldala” –, nem ikonoklaszta. Schubertről keveset tudunk – állítja –, de vigasztaljon minket az, hogy ünnepelhetjük a zenét, amely „a fájdalom és a gyönyörűség ennyire különböző érzéseit váltja ki belőlünk.” (240)

Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2018. Balázs István fordítása.

Ilyen, ha Sting jazz-zongoristája Schubert-dalt játszik

Kapcsolódó

Ilyen, ha Sting jazz-zongoristája Schubert-dalt játszik

Jason Rebello és a Prince Consort együttműködéséből született ez az izgalmas átdolgozás. Két Schubert-dal hangzik el, a Du bist die Ruh és az Erlkönig.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Klasszikus

Ez a Mahlert hallgató macska az új netes kedvencünk

Mahler IX. szimfóniájának zárótétele csupa szenvedély, és ezt a négylábúak is átérzik. Ez derül ki ebből a videóból.
Vizuál

Mégsem Klimt-domborművet találtak Budapesten?

Két Klimt-szakértő szerint nem Gustav Klimt munkája az a Budapesten talált dombormű, amelyet kedden mutattak be a Magyar Belsőépítész Egyesület közgyűlésén - írta a The Art Newspaper.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Könnyed kortárs kalandok az Óbudai Társaskörben

A Budapest Saxophone Quartet szaxofonosaival folytatódik a kortárszenei sorozat, először ad magyar nyelvű sanzonestet Szilágyi Enikő, lesz filmvetítés, visszatérnek Seress Rezső-slágerei, nem maradnak el az operarészletek, lesz medley és mashup – az Óbudai Társaskör februári kínálatából szemezgettünk.
Klasszikus ajánló

Berlioz ritkán hallható brácsaversenyét adja elő Szűcs Máté

A Harold Itáliában is elhangzik a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén, amelyet a Müpa után a Pesti Vigadóban is megismétel az együttes.
Klasszikus nagybőgő

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Klasszikus macska

Ez a Mahlert hallgató macska az új netes kedvencünk

Mahler IX. szimfóniájának zárótétele csupa szenvedély, és ezt a négylábúak is átérzik. Ez derül ki ebből a videóból.
Klasszikus icma

Rangos nemzetközi díjat kapott Várjon Dénesék lemeze

Várjon Dénesé mellett Bartók-művek felvételeit is díjazta a rangos ICMA zsűrije.