Mága Zoltán az, aki (érthetetlen, ugyanakkor nagyon is érthető) népszerűségénél fogva a klasszikusok védnöke / hírnöke / trubadúrja szerepben tiszteleghet, miközben hazai világhírű hegedűseink – Baráti Kristóftól Kokas Katalinig –nem mosolyognak óriásplakátokról, mert az utca embere nem feltétlenül ismerné fel őket.
Ezt elégelte meg Philipp György, karvezető, karmester, operarendező (egyszóval nem a fotelből integető valaki, hanem képzett, aktív komolyzenész), a prae.hu zenekritikusa, akiről nem tudjuk, mégis mi a fenére számított. De kollégaként gyanítom, hogy írni akart egy vitriolos hangú cikket, és mivel a "komoly komolyzene" hazánkban egészen kiváló, erre csak egy Mága-koncerten volt lehetőség.
Kapcsolódó
Philipp György: „Aki művészettel foglalkozik, kicsit minden ágához ért és kell is értsen”
Philipp György egyszemélyben kórusénekes, karmester, társulatalapító, operarendező, aki minden erejével kreatív, zeneileg messzemenőleg igényes,de mégis fogyasztható és ízig-vérig mai zenei előadások létrehozásán dolgozik. Legújabb produkciójukat január 29-30-án mutatják be.
Mire vége lett az első félidőnek, nem tagadom, megittam két Mága bort, (minden széken volt egy = 12.000 üveg!!!), hogy a lelkem tudja kezelni, amit láttam, hallottam.
Leírhatatlan antikultúrsokk-terápia, büszkén, szélesvásznon” – kezdi az írását a kritikus, aki egyébként szóviccekben legalább olyan rossz, mint Mága az igazi hegedűzenében. Két poént kapunk az arcunkba: „Mág(ly)ára, ki ellenszegűl, minden velsz énekest!” – írja a címben. Aztán meg, hogy „a maga (Mága) által alapított, magáról (Mágáról elnevezett) Mága Zoltán díj”... Haha.
A folytatás sem kíméletesebb: miután a művészek fél órát várattak magukra, elhangzott egy nyitány: „Az ország (s a koncerten többször szánkba rágva: Európa) legnagyobb, legszínvonalasabb, legnívósabb újévi koncertjén (!!!) hogyan szerepelhet ilyen szedett-vedett zenekar?”
a műsorvezető, Ördög Nóra, és az est sztárvendége, David Foster, aki egyébként egy 16 Grammy-díjas dalszerző-producer-miegymás. Ő volt a guest-star (vagy ahogy Mága mondja, „gesztár”), akivel a házigazda nyelvi korlátok miatt beszélgetni nem tudott. „How do you say »thank you« in Hungarian?” „Tenkju” – felelte Mága bizonytalanul.
Szegény zenekritikusunk megakad az ehhez hasonló körülményeknél, ám ha a show zenei részét kell értékelnie, akkor sincs hálásabb feladata: „Az ország legnagyobb szabású rendezvénye: díszből gospelkórus (a playback miatt nem beadva, mert azon 3 női vokalista énekelt), repülő zongora ismeretlen játékossal, arcukat alig vállaló muzsikusok, playbackről olyan hangszerek, melyek nincsenek a színpadon (!), csoda csoda hátán.”
Philipp György végül a zenészekhez intéz felhívást, akik Mága zenekarában játszottak: „Láttalak Titeket, hivatásos zenészeket az ő színpadán amatőrré, a tehetségtelenséget kiszolgáló bábbá válni. (...) Legyen tartásotok, maradjatok zenészek!”