Mostantól, a harmadik fesztivál kezdete után mondható el, hogy a miskolci operafesztivál létezik - mondja Müller Péter Sziámi, aki vezetőként ott bábáskodott az első megszületésénél, a mostani, a Bartók+Mozart 2003. Nemzetközi Miskolci Operafesztivál névre keresztelt eseményen pedig már szakmai tanácsadóként dolgozik.

- Egy évvel ezelőtt lemondott a fesztivált működtető kht. ügyvezető igazgatói posztjáról, amit két éven keresztül töltött be. Ezúttal szakmai tanácsadóként tevékenykedik. Mi volt nehezebb: beindítani, vagy mozgásban tartani az operafesztivált?

- Az első maga a csoda. A nulláról indulva jutottunk el a célig, de még a második is arról szólt, hogy valami pimasz módon kijelentettük, hogy Miskolc lesz Kelet-Közép-Európa Salzburgja. Alig hittek nekünk, és senkinek sem tűnt volna fel, ha kudarccal zártunk volna. A harmadik már vízválasztó. Nem írható a véletlen számlájára, hogy létezik, de csak innentől lehet valósnak tekinteni. Mostanra derült ki, hogy sikerült bevinni a fénybe egy rossz megítélésű várost, amelyről pozitívum korábban nem nagyon jelent meg a világsajtóban. Ma már a Franfurter Allgemaine Zeitungtól kezdve, a szakmai lapokig bezárólag nagy jelentőségű eseményként olvashatunk az operafesztiválról. Ha létezik város- vagy országimázs, akkor a programja ehhez hasonló kellene hogy legyen.

- Mi változott az első két alkalom óta?

- Például a miskolci közönség hozzáállása. Amíg korábban a nyitóeseménynek számító felvonuláson legfeljebb százak jelentek meg, most már ezrek jöttek ki az utcára ünnepelni. Hatalmas eredmény, hogy a sokadik Bartók-opera hallgatása után a nem szakemberekből álló közönség értő véleményeket fogalmaz meg. Az első fesztivált akár hőstettként is lehet értékelni, viszont a mostanit sokkal nehezebb volt létrehozni, mert közben nemcsak az országban, hanem helyi szinten is lezajlott egy rendszerváltás. Én tavaly azért mondtam le, mert az előző színházi vezetés rossz döntéseinek időszakában, a névtelen feljelentések között nagyon rossz légkörben kellett volna dolgozni. Amióta viszont Halasi Imre lett az igazgató-főrendező, azóta megint zavartalan és inspiráló környezetben élünk.

- Nem áll nagyon távol egymástól Bartók és Mozart?

- De igen, viszont ez is a koncepciónk részét képezte. A fesztivál nem Mozartért jött létre, hanem azért, mert olyan értéket akartunk keresni, amely magyar, és a világon mindenhol hasonlóképp ítélik meg. Ráadásul operafesztivált akartunk csinálni, viszont Bartók kevés idevágó művet írt. Mellé kellett tehát párosítanunk nagy operaszerzőket. Mozart ilyen, és azért is illeszkedik jól hozzá, mert amíg Bartók zenéje szigorú, és megdolgoztatja a közönséget, addig Mozarté könnyedebb, dallamdúsabb. A hétköznapi életet a mennyei lét ígéretével hozza össze.

- A személyi változások nem viselték meg a fesztivált?

- Nem. Marton Éva az első alkalommal még a közönség soraiból ugrott föl, és üdvözölte a kezdeményezést. Idén január elsejétől viszont már a művészeti vezetőnk. Ha egy világsztár szakmai tudását és kapcsolatrendszerét tudjuk hasznosítani, akkor azzal csak profitálhatunk. A nyitókoncertet vezényelő Mischa Santora zeneigazgatója lett az idei rendezvénynek, pedig nem volt könnyű megnyernünk, hiszen a New York Youth Symphony és a Cincinatti Chamber Orchestra zeneigazgatója.

- Nem szerencsétlen az időpont megválasztása?

- Az nem szerencsés, hogy bár tudni lehetett, hogy június 11-től 22-ig tart az operafesztivál, mégis sikerült a Pécsi Országos Színházi találkozót is erre az időre hozni. Szerintem nem jó, hogy úgy jártunk ezzel, mint a Sziget Fesztivál Kapolccsal, de mert mind a négy helyen telt házzal mennek a programok, a nézőnek hátránya nem lett ebből. Ráadásul a színházi szezon lecsengésével tudunk hol játszani; nyári szabadságuk kezdete előtt a sztárok is eljönnek hozzánk, és az érdeklődő fiatalok sem utaztak még el, ezért teljes a kép.