Klasszikus

Nem rendes dolgok

2004.05.18. 00:00
Ajánlom
Van egy-egy primitív módszerem, melyekkel könyveket, illetve lemezeket tesztelek saját használatra. Ha a napi BKV-túlélőkurzust a buszon-metrón-villamoson olvasott könyv segítségével úgy vészelem át, hogy közben nem húzom fel magam a bűzön, a ragacsos koszon, a tömegnyomoron (s mindezekhez képest a bérletárakon), akkor az iromány jó. Ha az egész pankrációt észre sem veszem, akkor kitűnő.

Lemezek hasonló nívójú kategorizálásához az kell, hogy az adott napot teljes egészében foglalkozásszerűen és folytatólagosan elkövetett zenefogyasztás töltse ki. A házi toplista élére azok a CD-k kerülnek, amelyeket éjjel tizenegykor ilyen túladagolt állapotban is végig tudok hallgatni – többek között ide tartozik Elisabeth Schwarzkopf Schubert-lemeze is, amely az EMI Great Recordings of the Century sorozatában jelent meg.

Elisabeth Schwarzkopfot három korrepetitor-legenda: Edwin Fischer, Gerald Moore és Geoffrey Parsons kíséri ezen a felvételen; Fischer tizenkét, Moore tíz, Parsons két dal erejéig szegődött az énekesnő partneréül. Partneréül, és nem szolgálatába – csodálatos játékukkal cáfolva rá Raymond von zur Mühlen arrogáns megjegyzésére, mely szerint korrepetitora akkor játszik jól, ha ő éneklés közben észre sem veszi. Zur Mühlent csak sajnálni lehet azért az energiaveszteségért, mely szemlélete miatt művészi pályafutásán érhette: jelen lemezen ugyanis szinte tapintható azoknak a termékenyítő erőknek az oda-vissza áramlása, melyek révén a „primadonna – és még valaki” alárendelő viszonya helyett két művész egymást kölcsönösen inspiráló kommunikációja születik meg.

A három zongorista közül – „sanftes Klavier” ide vagy oda – Parsons hangja a legércesebb; Fischer elsősorban gyönyörű, magvas basszusaival tűnik ki. Hozzám mindazonáltal Gerald Moore pasztellszínek számtalan árnyalatában tündöklő, kiegyenlített játéka, minimális pedállal, maximális muzikalitással kikevert, selymes zongorahangja áll a legközelebb – s mindehhez az a „kaméleon-szerű empátia” társul, amellyel a Grove lexikon szerint Casalstól Fischer-Dieskaun át Schwarzkopfig minden zenészpartneréhez viszonyult.

Önéletírásában utóbbiról azt írja: „valahogyan nem egészen rendes dolog, hogy valaki ilyen elragadó külsejű legyen, s ugyanakkor ilyen gyönyörűen énekeljen…” És akkor még nem esett szó Schwarzkopf további rendetlenségeiről: zenei intelligenciáról, ízlésről, kiművelt hallásról, az adott karakterhez rendelt művészi eszközeinek széles választékáról – a virgonc vagy kedélyes dalokban (Die Vögel, Der Musensohn, Der Einsame, Die Forelle) buborékként szétpattanó, roppanó és zümmögő szótagokról, időnként ü-vé világosított u-król; a drámai hangvételűekben (Wehmut, Gretchen am Spinnrade, Die junge Nonne) indulattól remegő levegőkről, sötét, de sosem erőszakoltan huhogó hangról, visszafogott glissandókról; az An die Musik-ban vagy az An mein Klavier-ban megilletődött, himnikus hangvételről… Végül a Rémkirályban teljes fegyvertárát mozgósítja, egy hátborzongatóan fakó „tot”-tal zárva le az egy személyre, de négy hangra hangszerelt tragédiát.

„Sosem lehetne rávenni őt, hogy úgy köszönje meg a tapsot, hogy engem valamiképpen ne részeltessen benne” – írja közös fellépéseikről Moore. „Miközben mindketten meghajlunk, valami ilyet kérdez tőlem: < Nem voltam hamis? >, de mivel a tapstól úgysem hallom, mit mond, mindig azt válaszolom: < Csodás volt! Csodás! >, amivel viszont mindig igazat mondok.”

(Schubert: 24 Lieder – Elisabeth Schwarzkopf, Edwin Fischer, Gerald Moore, Geoffrey Parsons; EMI, Great Recordings of the Century 5 62754 2)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Vizuál

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Klasszikus

Herbert von Karajan is bekerült Madame Tussauds panoptikumába

A legendás osztrák karmester viaszszobrát hétfőn leplezték le Bécsben. Hat hónapon át dolgoztak rajta.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.
Klasszikus hír

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus ajánló

Komolyzene a Vajdahunyadvárban!

Javában tart a nyár legszívderítőbb szabadtéri zenei fesztiválja, a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál. A soron következő koncerteket a Mendelssohn Kamarazenekar, a Musica Sonora Kamarazenekar és a Budapesti Vonósok adják.