Klasszikus

Nem rendes dolgok

2004.05.18. 00:00
Ajánlom
Van egy-egy primitív módszerem, melyekkel könyveket, illetve lemezeket tesztelek saját használatra. Ha a napi BKV-túlélőkurzust a buszon-metrón-villamoson olvasott könyv segítségével úgy vészelem át, hogy közben nem húzom fel magam a bűzön, a ragacsos koszon, a tömegnyomoron (s mindezekhez képest a bérletárakon), akkor az iromány jó. Ha az egész pankrációt észre sem veszem, akkor kitűnő.

Lemezek hasonló nívójú kategorizálásához az kell, hogy az adott napot teljes egészében foglalkozásszerűen és folytatólagosan elkövetett zenefogyasztás töltse ki. A házi toplista élére azok a CD-k kerülnek, amelyeket éjjel tizenegykor ilyen túladagolt állapotban is végig tudok hallgatni – többek között ide tartozik Elisabeth Schwarzkopf Schubert-lemeze is, amely az EMI Great Recordings of the Century sorozatában jelent meg.

Elisabeth Schwarzkopfot három korrepetitor-legenda: Edwin Fischer, Gerald Moore és Geoffrey Parsons kíséri ezen a felvételen; Fischer tizenkét, Moore tíz, Parsons két dal erejéig szegődött az énekesnő partneréül. Partneréül, és nem szolgálatába – csodálatos játékukkal cáfolva rá Raymond von zur Mühlen arrogáns megjegyzésére, mely szerint korrepetitora akkor játszik jól, ha ő éneklés közben észre sem veszi. Zur Mühlent csak sajnálni lehet azért az energiaveszteségért, mely szemlélete miatt művészi pályafutásán érhette: jelen lemezen ugyanis szinte tapintható azoknak a termékenyítő erőknek az oda-vissza áramlása, melyek révén a „primadonna – és még valaki” alárendelő viszonya helyett két művész egymást kölcsönösen inspiráló kommunikációja születik meg.

A három zongorista közül – „sanftes Klavier” ide vagy oda – Parsons hangja a legércesebb; Fischer elsősorban gyönyörű, magvas basszusaival tűnik ki. Hozzám mindazonáltal Gerald Moore pasztellszínek számtalan árnyalatában tündöklő, kiegyenlített játéka, minimális pedállal, maximális muzikalitással kikevert, selymes zongorahangja áll a legközelebb – s mindehhez az a „kaméleon-szerű empátia” társul, amellyel a Grove lexikon szerint Casalstól Fischer-Dieskaun át Schwarzkopfig minden zenészpartneréhez viszonyult.

Önéletírásában utóbbiról azt írja: „valahogyan nem egészen rendes dolog, hogy valaki ilyen elragadó külsejű legyen, s ugyanakkor ilyen gyönyörűen énekeljen…” És akkor még nem esett szó Schwarzkopf további rendetlenségeiről: zenei intelligenciáról, ízlésről, kiművelt hallásról, az adott karakterhez rendelt művészi eszközeinek széles választékáról – a virgonc vagy kedélyes dalokban (Die Vögel, Der Musensohn, Der Einsame, Die Forelle) buborékként szétpattanó, roppanó és zümmögő szótagokról, időnként ü-vé világosított u-król; a drámai hangvételűekben (Wehmut, Gretchen am Spinnrade, Die junge Nonne) indulattól remegő levegőkről, sötét, de sosem erőszakoltan huhogó hangról, visszafogott glissandókról; az An die Musik-ban vagy az An mein Klavier-ban megilletődött, himnikus hangvételről… Végül a Rémkirályban teljes fegyvertárát mozgósítja, egy hátborzongatóan fakó „tot”-tal zárva le az egy személyre, de négy hangra hangszerelt tragédiát.

„Sosem lehetne rávenni őt, hogy úgy köszönje meg a tapsot, hogy engem valamiképpen ne részeltessen benne” – írja közös fellépéseikről Moore. „Miközben mindketten meghajlunk, valami ilyet kérdez tőlem: < Nem voltam hamis? >, de mivel a tapstól úgysem hallom, mit mond, mindig azt válaszolom: < Csodás volt! Csodás! >, amivel viszont mindig igazat mondok.”

(Schubert: 24 Lieder – Elisabeth Schwarzkopf, Edwin Fischer, Gerald Moore, Geoffrey Parsons; EMI, Great Recordings of the Century 5 62754 2)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Zenés színház

Spielberg egy 17 éves, ismeretlen lányt választott a West Side Story női főszerepére

Steven Spielberg egy nyílt szereplőválogatáson feltűnt, ismeretlen 17 éves lányra bízta Maria szerepét a West Side Story új filmes feldolgozásában.
Vizuál

A naiv festő, aki egy szenttől kapta tudását

60 év felett kezdett el festeni, és úgy vált az egyik meghatározó roma művésszé itthon, hogy csak két általánost végzett el. Balázs Jánosnak nem volt könnyű élete, de mindig elfogadta sorsát - egyedül az alkotás érdekelte.
Klasszikus

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallenge. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hollywood

Gustavo Dudamel csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán

Ráadásul John Williams azt mondta rá, hogy egy géniusz.
Klasszikus galéria

Ismerd meg a fényképészt, aki utánozhatatlan fotókat készít klasszikus zenészekről

Vízben ázó cselló, fegyverként használt fagottok, a térben eltévedt vonósnégyes. Nikolaj Lund fotóművészete minden, csak nem unalmas.
Klasszikus hír

Ők kaptak KÓTA-díjat idén

Erdei Péter, Szabó Dénes és Fekete Gyula is KÓTA-díjat kapott. Mutatjuk a teljes listát!
Klasszikus hír

Lajtha-díjjal tüntették ki Balog József zongoraművészt

Balog József zongoraművész vehette át a Lajtha László Alapítvány Kuratóriumának díját a magyar kultúra napján Budapesten, a Bartók Rádió Lajtha-emlékkoncertjén.
Klasszikus magazin

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallenge. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.