Van egy dolog, amit szinte mindenki tud Beethovenről. Nem azt, hogy az első zeneszerző volt, aki kitört a kultúra és a kultúrafinanszírozók feudális rendszeréből, nem is azt, hogy kórust komponált egy szimfóniába, de még csak nem is azt, hogy utolsó éveiben olyan vonósnégyeseket írt, amelyeket Sztravinszkij „örökké kortárs”-nak nevezett.
Hanem azt, hogy nem hallott.
Beethoven húszas éveinek végén tapasztalta először, hogy romlik a hallása, és másfél-két évtized alatt olyan siket lett, mint egy balta – ez a legenda úgy beleégett az agyunkba, hogy a Guardianen hír lehet abból is, hogy egy zenetudós megállapította: valamicskét mégis hallott a mester még a IX. szimfóniából is.
„Lehet, hogy ez most mindenkit kiforgat a hitéből, már ami Beethoven életrajzát illeti” – mondta Theodor Albrecht, az ohiói Kent State University zenetudós professzora. Albrecht kortárs beszámolók alapján úgy véli, Beethoven hallása ugyan valóban szörnyen megromlott, de élete végére sem veszítette el teljesen. „Beethoven nem volt teljesen siket a IX. szimfónia ősbemutatóján 1824 májusában, ha csak nagyon gyengén is, de hallott még két évig. Az utolsó bemutató, amit még felügyelni tudott, az opusz 130-as B-dúr vonósnégyese volt 1826 márciusában.”
Beethoven 1798-ban vette észre a hallása romlását. 1812-16 között hallótölcsér használatával próbálkozott, 1818-tól maradtak fenn beszélgetőfüzetei, amelyekben barátai, ismerősei, kollégái jegyezték fel mondandójukat, amikre ő válaszolni tudott. 1823-ból származik egy feljegyzés, miszerint Beethovent egy kávéházban megkörnyékezte egy idegen, hogy saját romló hallásával kapcsolatban tanácsot kérjen. „Fürdők és a vidéki levegő sokat javít” – javasolta Beethoven a füzetbe írt jegyzetben. –
Ne használjon mechanikus eszközöket [hallótölcsér] túl hamar. Én a bal fülem hallását egészen jól megőriztem azzal, hogy tartózkodtam tőlük.
Egy másik alkalommal, 1824-ben zenészek jöttek Beethovenhez, és egy zenész a bejegyzés szerint ezt mondta neki: „Elvezényelheti a nyitányt… A teljes koncertet dirigálni túlságosan megviselné a hallását.”
Beethoven hallóeszközei (Fotó/Forrás: Beethoven-Haus Bonn)
Albrecht szerint a beszélgetőfüzetek tanulmányozásával pontosabb képet kaphatunk arról, mennyire veszítette el a hallását Beethoven. Kettő a bonni Beethoven-Hausban, százharminchét (!) másik a Berlini Állami Könyvtárban található. Bennük 23 olyan utalást sikerült találni, amik a zeneszerző hallásával kapcsolatosak, és további több tucat bejegyzés utalhat arra, hogy élete utolsó éveiben is „hallott még valamit”.
A beszélgetőfüzetek az idei Beethoven-emlékévben jelennek meg először angol nyelven, hatalmas, tizenkét kötetes kiadásban. (A hír, amely már hódító útjára indult a világhálón, így persze legalább annyira okos gerillamarketing a beszélgetőfüzetek megjelenése mellett, mint értékes zenetörténeti feltételezés.) A zeneszerző hallásával kapcsolatos kutatásuk eredményeit zenetudósok a The Beethoven Journalban közlik ’The Hearing Beethoven’ címmel.
hírlevél
