Klasszikus

Nemzedékváltás trióra

2016.05.16. 08:59
Ajánlom
Kamarazenei koncertjeinek sorában a Müpa május 10-én Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes romantikus trió-estjét rendezte meg, mégpedig gyakorlatilag telt ház előtt.

A napjainkban a papírforma szerint népszerűbb komolyzenei műfajokban is tapasztalható nézőszám-csökkenés tendenciájára örvendetes módon fittyet hányó élénk érdeklődés minden bizonnyal annak is szól, hogy egy nemzedékváltást követően megint van egy vagy két zongorás trióra való kiemelkedő szólista-kamarazenészünk, aki érdeklődik a műfaj iránt. Közülük pedig ez a formáció az, amely immár megszilárdult, és képes betölteni a közönség értékrendjében az „álomtrió” szerepét.

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

A jelentékeny súlyú program időben szinte teljes egészében átfogta a romantikus trióirodalom több mint hat évtizedes történetét. Schubert „Notturno” című varázslatos, egytételes triójával kezdődött, Dvořák „Dumky” címet viselő kései triójával folytatódott, majd a szünetet követően Csajkovszkij e műfajban írt egyetlen, ám tartalmában és méreteiben egyaránt monumentális művével, az a-moll trióval zárult a koncert.

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

A programban szereplő három romantikus trió mindenesetre nem is igen különbözhetne egymástól gyökeresebben, jóllehet abban a tulajdonságukban osztoznak, hogy egyikük ciklikus formája sem emlékeztet a klasszikától örökölt – más esetben Schubert és Dvořák által is követett – három- vagy négytételes szerkezetre. A művek hangja, világa azonban más és más: a Schubert-tétel álmodozó alaphangjával szemben Dvořák tulajdonképpen egy néptánc-sorozatot helyez el egy személyes-expresszív hangú foglalatban, míg a Csajkovszkij-mű lényegében egy tételnyi lassú bevezetővel megfejelt, rendkívüli tágasságú és zenei változatosságú variáció-sorozat. Baráti, Várdai és Várjon teljesítményét az fémjelzi elsősorban, hogy ezt a három világot milyen jellegzetes és határozott karakterrel tudták megjeleníteni, miközben a saját, kollektív „személyiségük” is mindvégig erőteljesen érvényesült.

Ahogyan Schubert Notturnójában mindezt megvalósították, annak a titkát nehéz lenne kifürkészni, mert olyan magától értetődő természetességgel váltak azonossá a darab atmoszférájával: mind a titokzatos, lemondással színezett nosztalgia, mind a szenvedélyes epizódok tökéletesen a sajátjukként hatottak; ez a tíz perc maga volt az átszellemültség. Ahogyan a három művész a lehető legnagyobb érzékenységgel és művészi alázattal alkalmazkodott egymáshoz, a legapróbb részletekig, agogikai finomságokig terjedően, az, bár önmagában is élményszerű volt, itt és a rendkívüli igénybevételt jelentő teljes hangverseny folyamán is csak kiindulópontjául szolgált a darabok teljességét: sajátosságait és belső arányait kereső előadásnak.

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

A különös Dvořák-trióban ehhez a lényeg-kereséshez hozzátartozott az előadásnak az a fajta elengedettsége, amellyel a mű rapszodikus tempó-, hangnem- és hangulatváltásait, az egész mű rögtönzésszerűségét és roppant laza szerkesztésmódját a maga spontaneitásában mutatta meg és tette élvezhetővé, sőt élvezetessé. A darab hosszas nekikészülései közjátékokként hatottak, a táncdarabok bizonyos közönségességét pedig valamiféle őserő megnyilvánulásának érezhettük. Ebben az empatikus előadásban a Dumky-trió kifejezetten üdének és elevennek hatott. Nem hagyható említés nélkül a Dvořák lelkéből lelkedzett, lírai csellódallamok emlékezetesen éneklő és szívhez szóló megszólalása Várdai vonója alatt. De az első cisz-moll táncdallam előkéinek hetykesége, vagy a második dumkában a hangszerek párbeszédének meghittsége is olyasmi volt, ami jelentősen hozzájárult a minőségi zenei élményhez. A harmadik dumkában a körtánc lendületének és az azt közrefogó Andante zsongító hangulatának kontrasztja érvényesült meggyőzően. Az Allegro tételben (5. dumka) a könnyed elegancia is megjelent a műben és még inkább az előadásban; a Lento maestoso zárótételben pedig valamiféle varázsos, mesei hangulatra találtak rá Várjonék.

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

A töredezettebb Dvořák-mű után a Csajkovszkij-trió előadása nem csupán indulásával hatott jóval fűtöttebbnek, dinamikusabbnak, hanem az egész hosszú kompozíciót valami fékezhetetlen szenvedély járta át és hajtotta a végkifejletig. A nyitó elégiában a lendületet csodálatos összhangban kivitelezett rallentandók és félelmetes csendek szakították meg, a csajkovszkiji zenét oly gyakran éltető letargia pedig már a három hangszer mélybarna tónusban összeolvadó hangzásában is kódolva volt. Várjon Dénes végtelen érzékenységű billentése, a két vonós varázslatos pianissimo-duettjei az elképzelhető tökély közelébe emelték az előadást.

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

A mű törzsét jelentő variációsorozatban azután, amely képeinek sokszínű gazdagságával a Diótörő karaktertáncainak ihletettségét juttatja eszünkbe, az előadók nem hagytak ki egyetlen lehetőséget sem a kontrasztok és karakterek megmutatására a pusztán hangzási effektusoktól – harangjáték, száncsengő – a tánc vagy a népdal felszabadultságáig, a fúga szigorúságáig vagy a rendkívül izgalmas metrikai játékokig. A himnikusan, majd viharossá fokozódva visszatérő variációs alapgondolat után az egyre baljósabbá váló hangot, a zongora-basszus fenyegető staccatóit, a gyászzenébe való átmenetet, majd a semmibe hulló lezárást pedig megrázó erővel és költőiséggel formálta meg a három művész az emlékezetes és jelentős hangverseny befejezéseképpen. Az előadók ezt az estét mintha Carlos Kleiber felejthetetlen személyiségének ajánlották volna: a részletek kérlelhetetlen precizitását és az előadás elemzés értékű világosságát az érzelmek teljes intenzitásával, latinos temperamentummal párosították, s játékukból az együtt-zenélés sajátos kleiberi derűje és melegsége sem hiányzott.

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Némi disszonanciával csupán a koncert műsorfüzete szolgált, amelyben a trió-műfaj áttekintéséből az a teljesen hamis előítélet köszön vissza, hogy a – tulajdonképpen még vonósokkal kísért zongoraszonátaként koncipiált – Haydn-triók valamiféle zeneileg „még” nem teljes értékű előhírnökei az „igazán formátumos” triónak, amely „Beethoven keze alatt” „nagy horderejű személyes mondanivalót is képes közvetíteni”. Elég csupán az E-dúr trió lassújának úgyszólván előzmény nélküli és Schubertet közvetlenül megelőlegező érzelmi kitörését, vagy a fisz-moll triónak a 102-es szimfóniába is átemelt, szívbemarkoló második tételét meghallgatnunk ahhoz, hogy belássuk, mennyire elhibázott minden efféle állítás.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus érdekes

Kocsis Zoltán munka közben: Az Újvilág-szimfónia próbájáról került elő hangfelvétel

Az alábbi 2011-es filmfelvételen Kocsis Zoltán Dvořák Újvilág-szimfóniáját próbálja a Szegedi Szimfonikus Zenekarral. A közkedvelt szimfónia akusztikai próbáját nem csak a rajongóknak érdemes meghallgatni.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje. Ezekre a kerti programokra még tud jegyet váltani:
Klasszikus videó

Videó: Kelemen Barnabásék totyogó kisbabája már az apját kíséri zongorán!

Ma este kezdődik a Fesztiválakadémia. "Elkezdődtek a próbák!" - írta Kokas Katalin, és közzétett egy videót, amelyen a férje a kislányukkal zenél.
Klasszikus magazin

Nem csak Ravel álmodta zenekarra az Egy kiállítás képeit

Sőt, még csak nem a századforduló zenéjének zenekari virtuóza volt az első, hanem egy orosz Rimszkij-Korszakov tanítvány.
Klasszikus videó

Ismerkedj meg a zongoristával, aki elefántoknak játszik klasszikusokat!

Vagy legalábbis az egyik biztosan. Ez derül ki abból a videóból, amelyet egy kalandos életű koncertzongorista osztott meg.