Gustav Holst (1874–1934) az I. világháború alatt komponálta Planéták című héttételes, grandiózus zenekari szvitjét, amelyet asztrológia iránti érdeklődése ihletett. A csaknem egyórás darab asztrológiai jellemzők és a bolygók névadó római isteneinek tulajdonságai nyomán társít változatos hangulatképeket a háborút és békét hozó Marshoz és Vénuszhoz vagy a szárnyas hírnök Merkúrhoz, míg Jupiter a vidámság, Szaturnusz az időskor elhozója, Uránusz a varázsló, Neptunusz pedig a misztikus. A nagyzenekarra – és az utolsó tételben női karra – írt, monumentális mű az 1918-as ősbemutató óta rendkívül népszerű. A Jupiter tétel középső, ünnepélyes dallamára született meg az I Vow to Thee, My Country című brit hazafias himnusz, ami azóta is közkedvelt darabja az I. világháborús megemlékezéseknek és a brit uralkodóházhoz kapcsolódó szertartásoknak.
A vészjósló, fenyegető Mars tétel ugyancsak különösen népszerűnek számít, számos feldolgozást élt meg különböző könnyűzenei műfajokban is, hatása pedig több filmzenében felfedezhető
John Williams muzsikájától a Csillagok háborújában Hans Zimmer Gladiátorjáig, míg Jerry Goldsmith Nyolcadik utas: a Halála a Szaturnusz tétel főtémájával mutat rokonságot.
A szünet előtt elhangzó Gordonkaverseny csaknem egyidős a Planétákkal, Edward Elgar (1857–1934) kései remekének 1919-es premierje azonban szerencsétlen csillagzat alatt született. Több mint négy évtized és a briliáns ifjú csellista, Jacqueline du Pré kellett ahhoz, hogy a mű elfoglalja méltó helyét Elgar életművének egyik csúcsán és mint a nemzetközi komolyzenei élet egyik legtöbbet játszott gordonkaversenye. A csaknem félórás, négytételes műből Yo-Yo Ma, Steven Isserlis, Várdai István és Sol Gabetta is készített felvételt, a Magyar Állami Operaházban pedig egy hasonlóan tehetséges, fiatal kolumbiai szólista, Santiago Cañón-Valencia tolmácsolásában lesz hallható, aki számos rangos zenei versenyen ért el kiemelkedő helyezést, 2022 és 2024 között a BBC új generációs művészeinek exkluzív hétfős listáján is helyet kapott. Ez a darab is ismerős lehet a mozgóképek kedvelőinek: a Cate Blanchett főszereplésével készült Tár című drámában a címszereplő karmester Sophie Kauer brit csellistával próbálja a Gordonkaversenyt, míg a Wednesday című Addams family-adaptáció első évadában a Jenna Ortegáról mintázott festmény szólaltatja meg egy részletét.
A hangversenyt két rövidebb, nem kevésbé izgalmas darab vezeti fel.
Benjamin Britten (1913–1976) Változatok és fúga egy Purcell-témára című alkotását eredetileg egy a zenekar hangszereit bemutató dokumentumfilmhez komponálta 1945-ben.
Britten a tizenöt perces mű variációi alapjául Henry Purcell 1695-ös Abdelazer-szvitjének második, rondó tételét választotta. A fenségességet sugárzó főtéma nagyzenekari előadását követően a különböző zenekari hangszercsoportok tizenhárom játékos variációt mutatnak be, amit Britten eredeti fúgája zár. Az alkalmanként narrációval is kiegészülő, népszerű darab ismerős lehet többek közt Wes Anderson 2012-es Holdfény királyság című filmjének nyitójelenetéből, míg az eredeti Purcell-téma a Büszkeség és balítélet 2005-ös filmfeldolgozásának báli jelenetében is hallható.
Az est első darabja ősbemutató is egyben. A koncert karmestere, David Coleman több mint négy évtizede vezényli a világ vezető balettegyütteseinek zenekarait Európa-szerte, 2020 óta pedig rendszeresen dolgozik a Magyar Állami Operaház Zenekarával. A komponistaként is tevékeny dirigens korábban 2023-ban dedikálta Caleidoscope című művét az OPERA Zenekar rézfúvósainak, egy évvel később az ütősök mutatták be Dancing Percussion című alkotását, míg most az OPERA angolszász évadának tiszteletére írt ötperces nyitányt nagyzenekarra és női karra. Az alkalom ünnepi jellegét hangsúlyozó Celebremus című darabban megjelennek a magyar és az angol nemzeti himnusz motívumai ugyanúgy, mint a nyitányt követő Britten-kompozíció egyes elemei.
A koncertről további információ itt érhető el. >>>
Fejléckép: David Coleman és Santiago Cañón-Valencia (forrás: Magyar Állami Operaház)
hírlevél
