A kritikusok ráadásul nem maradnak a névtelenség homályában, hanem valamennyiükről – legalábbis tizennégyükről – még szakmai életrajzot is találunk az oldalon. A lemezeket „művészileg” és „hangzásilag” 1-10-ig osztályozzák is, ami az első pillanatban az egzaktság érzetét kelti. A pontozás azonban kicsit egyoldalú: a lemezek igen nagy százaléka kap 10/10-et, s 7-nél alacsonyabb számot kizárólag az archív felvételek hangminőség-osztályzatánál találtam. Ennyire azért nem jó a felhozatal: bár egy lemezmagazin természetszerűleg „jóban van” a kiadókkal, a ClassicsToday pontozási gyakorlata kicsit már szervilisnek tűnik...

A „Classical World News” menüpont jól hangzik – egészen addig, amíg az ember rá nem kattint és meg nem látja a hírek csupa nagybetűvel szedett, minden dátum, vagy egyéb járulékos információ nélkül a látogató elé öntött listáját. Végigkattintgatva a linkeket aztán pillanatok alatt kiderül, miért nincsenek dátumok: a legutolsó hír ugyan még csak pár napos, de a harmadik már 2002 novemberéből való – ezzel a „naprakészséggel” valóban nincs sok dicsekednivalója az oldalnak. A koncertrecenziók mennyisége aztán részben kiköszörüli ezt a csorbát: a tálalás itt sem nevezhető felhasználóbarátnak, de a tartalom gazdagsága a hazai internetezők számára egyelőre csak álom. Mindent összevéve, az 1999-ben elindult klasszikus zenei oldal lemezrecenzió-rovata nagyon erős, csak a Grammophone mérhető hozzá. Ezenkívül azonban nem túl sok bögésznivalót találunk rajta, s a technikai megvalósítás is sokkal inkább a 20., mintsem a 21. századot idézi.