Bruno de Sá 1989-ben született Brazíliában, São Paulo külvárosában, Santo Andréban. Kétéves korában kezdett el énekelni, szülei a gyülekezeti kórusba jártak. Édesanyja egy székre állította, amikor egy protestáns szólóéneket előadott. Az éneklés olyan hobbijává vált, ahogyan más gyerek Brazíliában futballozik. A hivatásos énekesi pálya azonban szóba sem jöhetett, zongora-, majd fuvolaórákat vett, nem túl nagy lelkesedéssel. Kilencéves korában Mozart Varázsfuvolájának Éj királynője-áriájával szórakoztatta a családját. Hangja egy kizárólag a gégét érintő, igen ritka genetikai variáció miatt felnőtt korban is magas maradt, Brunónál elmaradt a mutáció.
Zenetanári diplomát szerzett, de professzionálisan csak huszonkét évesen kezdett el énekelni. Egy párizsi mesterkurzuson vett részt, ahol a fiatal énekes könnyekig meghatotta mesterét, aki azt tanácsolta neki, képezze magát tovább.
Mivel különleges szoprán, de nem kontratenor hangjának további kiművelése csak Európában látszott lehetségesnek, útja némi zökkenőkkel Svájcba, Bázelig vezetett,
ott folytatta tanulmányait három éven keresztül. 2015-ben debütált Sextus szerepében Mozart Titusz kegyelme című operájában a São Paoló-i Teatro São Pedróban. 2016-ban megnyerte a Maria Callas Nemzetközi Énekversenyt São Paulóban, második díjat nyert a Manhattan Zenei Versenyen, majd 2018-ban az olaszországi Sarzanában kapott első díjat a Concorso Spiros Argiris versenyen.
Első felvétele, egy Bellini Rómeó és Júliájából énekelt ária – mely a YouTube-on is látható – 2015-ben, São Paolóban készült. Gyönyörű szépen vibráló hangja már ekkor nagy feltűnést keltett. Felfigyeltek rá, fellépései szaporodtak, lelkes kritikákat kapott. Ezt követően került a neves kontratenor és rendező, Max Emanuel Cenčić látókörébe. Cenčić nem csupán kivételes kontratenor sztár, hanem a roppant sikeres, bécsi székhelyű Parnassus Arts Productions menedzserirodát is jegyzi. Brunót is ők kezdték foglalkoztatni. Áttörést jelentett neki Porpora Carlo il Calvo operájában Berardo spanyol herceg szerepe.
Cenčić hívta fel a figyelmét egy olyan szerepkörre, amelyet férfiénekesek eddig még nem tudtak elénekelni. Így jött létre a Roma travestita című album, amely 2020-ban az Oper! nemzetközi magazin Az év legjobb debütáló művésze díját nyerte el.
Valamennyi énekszámot annak idején kasztráltaknak írták, akik női szereplőket formáltak meg. Ez volt az a korszak ugyanis, amikor nőknek tilos volt templomban vagy színpadokon szerepelni.
Az utolsó szám már nem barokk, hanem klasszikus kori műnek számít, Niccoló Piccinni bravúráriája, amelyet Bruno szerte a világban énekel nagy sikerrel. 2024 nyarán Cecilia Bartoli meghívására a Bécsi Staatsoperben rendezett barokk fesztiválon aratott óriási sikert. (Az életrajz szerzője dr. Székely György, és eredetileg a Gramofonban jelent meg.)
Első magyarországi szereplése alkalmából az énekes lemezbemutató koncertet ad, Mille affetti (Ezer érzelem) című legújabb albumáról szólaltat meg darabokat, nem csupán a barokk, de a klasszicista és a bel canto repertoárból, például Cherubini egy áriáját. „A standard mesterművek között Mozart Exultate jubilate motettája is felcsendül. Ez áll igazából a lemezprogram középpontjában.
Ezt a különleges darabot már tíz éve énekelem, úgy érzem most értem el azt a szintet, hogy lemezre is vehetem.
Alig várom a találkozást a magyar közönséggel” – nyilatkozta a művész.
Fejléckép: Bruno de Sá (fotó/forrás: Laure Bernard / Warner Classics)