Klasszikus

NFZ spanyol turné - Útinapló 1.

2008.03.03. 00:00
Ajánlom
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Spanyolországban turnézott február 15. és 21. között. Az útról és a koncertekről Kálmán Zsuzsa írt útinaplót.

1. nap

Fegyelmezett utazás, lekéstük Párizsban a madridi csatlakozást, de Kovács Kriszta gyors intézkedése nyomán mintegy 20 perc alatt sikerült a CDG-n átszállni, s elérni a következőt. Nagy fegyelem, összeszokottság és rutin kell ahhoz, hogy egy komplett zenekar percek alatt elérje a repülőgépét, s a csoportgravitáció ne akadályozza a haladást egy ekkora repülőtéren. Hosszú-hosszú buszozás Valladolidba, nehéz a zenészélet.

2. nap

Verőfény, mindenki lazít, sétál, nézegeti a várost, amely meglepően impozáns, kulturált, s tele van látnivalóval. Kezdem érteni, miért nehéz a muzsikusoknak lakást találniuk. Belakunk vagy 3-4 emeletet, s már a kiírt próba előtt két órával csak úgy zeng az épület: a gyakorlás, a koncertre hangolódás már most elkezdődik. Az egyik szomszédom Paganinit gyakorol, a másik Schubert B-dúr szimfóniáját. Jó lesz!

A próba feszült, egyre kapkodóbb, Kocsis fokozatosan veszíti el a türelmét. Nem emeli meg a hangját, de ez talán még rosszabb. A zenekarban egyre nagyobb a jól érezhető pánik. 10 perc marad átöltözni, s kezdődik a koncert.

Valladolid: Az 1700 férőhelyes terem kicsivel több, mint kétharmadig telik meg! Százszor többen vannak, mint a MŰPÁ-ban mondjuk egy Simon Rattle-koncerten. Az emberek pulóverben, kabát a kezükben, mint ahogy mi moziba járunk. Rengeteg a fiatal.

Koncert: HÚ! A zenekar nagyon jó, de amit Kocsis művelt a Mozart B-dúr zongoraversennyel, az valami döbbenetes. Olyan hangokat varázsol elő a zongorából, amelyek nincsenek is benne. Az egész koncert remek, a közönség lelkes. Közben Kocsis fegyelmező tekintettel figyeli a zenészeit, egy-egy jobban sikerült belépés után egész picit odabiccent. Koncerten óriási biztonságot jelenthet egy ilyen karmester. Minden hangot szinte a kezével varázsol elő a zenészeiből. Azok meg, mint akiket Cipolla babonázott meg, teszik a dolgukat.

Előadás után a zenekar tagjai fáradtak, s nem túl lelkesek. A színpadon nem érzékelték a sikert, pedig volt! S – lehet, hogy ez a szoktatás – az foglalkoztatja őket, vajon Kocsis mivel nem lesz megelégedve. Pszichésen nem jó, ellenben félelmetes a művészi színvonal, amely kikerekedik belőle.

Aludni kell mindenáron, mert hajnali az indulás. A zenészek, ellentétben a civilekkel, ilyenkor még próbálnak, borozgatnak, megbeszélik a turné további programját. Órákig is eltarthat, míg koncert után leeresztenek, s kimegy a gőz.

3. nap

A hajnali indulás senkinek nem tesz jót, kevés alvás után igen fenyegetően mered elénk a nap: három óra buszozás Madridba, onnan egy óra repülés Barcelonába, ahonnan viszont már csak egy órát kell buszozni Gironába. Egy 20 perces megálló után érkezés a szállodába, ahol a társulatnak éppen annyi ideje marad, hogy igyon egy kávét, s máris indulás a koncertterembe.

Girona: laknak benne vagy 100 ezren. Nem szép hely, ellenben állítólag igen gazdag. Ez a kongresszusi központ külleméből egyelőre nem látszik, bár a ténytől, hogy egyáltalán van neki ilyen, már gyanút foghat az ember. A koncertterem egy 1320 férőhelyes csoda. A pianissimo is úgy szól, hogy egyszeriben fellelkesíti a legfáradtabb zenekari tagot is.

Kocsis, aki egyébként nem a zenekarral utazik, mert nem ül repülőgépre, a 900 km-es autóútja ellenére kipihentnek tűnik, derűsen várja a zenekart. Tegnap ugyan nyilvánosan nem mondta, de négyszemközt annyi azért elhangzott tőle, hogy „ezek a gyerekek teljesen rendben vannak. Magának Mozartnak is kellene még egy nap pihenés, mielőtt koncertet ad.” Az NFZ azonban nem Mozart, nincs még egy nap.

A próba jókedvű: ugyan a terem üres, én fényképezgetek benne, de a hangzás szinte szárnyakat ad a zenekarnak. Ami tegnap nem ment, az ma tökéletes. Van helyette más probléma, amit azonban Kocsis egy szekundum alatt, időnként emeltebb hangon korrigál. Zolinak nem jó a híre, azt mondják, iszonyúan le tudja barmolni a zenészeit, s hamar elveszíti a türelmét. Nos, lehet, de ebből eddig semmi nem látszik. Rengeteget magyaráz zenéről, értelmez, nagyon sokat tanul belőle minden zenész. Amikor pedig egyszer-egyszer elveszítette a türelmét, akkor sajnos – eddig legalábbis – mindig igaza volt.  A zenészei pedig tűzbe mennének érte. Sírnak, sírnak, de szerintem senki oda nem adná semmiért a lehetőséget, hogy Kocsissal muzsikálhat. Én csak hallgatom, de nekem is élmény.

Koncert. Dugig megtelik ez a hatalmas terem. 1300-an biztosan ülnek benne. Ennél már csak attól esünk nagyobb ámulatba, mikor kiderül, hogy a koncertterem mellett van még egy "kis kamaraterem", 800 fő részére. S az is meg szokott telni. Küllemre hasonlít a MŰPÁ-ra, az ülések ellenben sötétkék, bársonyos textíliából készültek. Még kényelmes is! Itt is rengeteg a család, a gyerek, a fiatal. Ez a közönség láthatóan nem sznobériából jár ide. Ők úgy járnak koncertre, mint a magyarok Harry Potter-filmet nézni. Itt divatos a komolyzene.

A zenekar szárnyal, Kocsis ma Mozart G-dúr zongoraversenyét játssza, úgy, hogy elakad a lélegzet. Érezni rajta, hogy előadás előtt valószínűleg Mozarttal személyesen egyeztetett. Schubertet is à la Kocsis hallotta az egyre hangosabban ünneplő közönség. Erről a D-dúr szimfónia előadásról pedig maga a szerző sem álmodhatott. Kár, hogy ezt a nagyon nehéz művet összesen egyszer játssza el az együttes. Nem is értem, miért, ha már egyszer megtanulták, s ráadásul remek. A közönség – azt hiszem, az a helyes szó erre: őrjöng. Pedig nem kis nevekhez vannak szokva. Két hete Lorin Maazel dirigált itt Beethovent. Állva tapsolnak az emberek: még, még. Nincs még. Kocsis láthatóan kíméli a zenekart, hiszen további három koncert áll előttük a következő négy napon. Az együttes tagjai a felhőkben, azt mondják, ilyen jókedvűen rég nem játszottak. Átjött. Holnap Barcelona.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Klasszikus

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.
Klasszikus interjú

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt
Klasszikus magazin

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Klasszikus magazin

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.