A KLASSZ a pARTon fellépői a programfüzet szerint az Érdi Tamás köré szerveződő zenei miliő, a legifjabb zenészektől kezdve (Gárdonyi Kamarazenekar), az Óbudai Danubia Zenekaron át a neves tajvani zongoristáig, Chin-Yun Huig, aki Érdivel a Várkert Bazárban zárja majd a sorozatot. Július 16-án a MOL Tehetségkutató Program fiataljai koncerteztek a szabadkai Görög testvérekkel kiegészülve. Olyan nevekről van tehát szó, melyekkel találkozni fogunk még később, ha eddig nem is: ez a balatonfüredi nyáresti szemle mindenesetre már most sokat sejtetett.

A húszéves Kovács Gergely a Zeneakadémia tanulója, és a Pietro Argento Nemzetközi Zongoraverseny első díját is elvitte már 2013-ban. Ravel Szonatináját rendkívül érzékenyen tolmácsolta, az első tétel visszatérésénél azonban hiányoltam a szakaszok közti váltás gördülékenységét, a harmadik tételt pedig a kelleténél kimértebbre formálta. (A történethez persze hozzátartozik, hogy a sétány nyüzsgése és a sűrűn elhaladó, nem éppen szelíd motorosok csak nehezítették a koncentrációt.) A fiatal zongorista Stark János Mátyással duót alkotva Mozart e-moll szonátáját szólaltatta még meg, ezúttal kevesebb sikerrel. Érezhettük ugyan, hogy két tehetséges zenésszel van dolgunk, de az elhanyagoltan formált pianók mellett az egymásra hangolódás hiánya miatt kell panaszkodnom: a duó tagjai csak jókora fáziskésésekkel reagáltak ­egymásra - ha egyáltalán. Starktól felesleges vakmerőség volt Paganini Esz-dúr caprice-a (op. 1, No. 23) is: a gyorsabb második szakasz pontos és virtuóz volt ugyan, a nyitóütemek glissandóival viszont meggyűlt a fiatalember baja. Annál jobban és érettebben szólt viszont Bartók I. hegedű-zongora rapszódiája, kiváló ritmusokkal, pontossággal és karakterrel - alighanem ez nem véletlen, a művet Stark és Kovács a BMC-ben is előadta már.

Még kissé kiforratlan, de jelentékeny tehetség a két szoprán, Galambos Lilla és Megyimorecz Ildikó. Galambos Mozart Szöktetéséből Blonde, valamint A varázsfuvolából az Éj királynőjének híres áriáját énekelte. Mindkettőben rendkívüli hangról tett tanúbizonyságot, s még ha a magas C-t alul is intonálta, már csak színpadi készségei miatt érdemes lesz rá odafigyelni. Megyimorecz A windsori víg nőkből Frau Fluth, Weber A bűvös vadászából pedig Annuska áriáját énekelte. Kérdés, hogy a fiatal énekesnő valóban a szoprán szerepekben érzi-e otthon magát - a fület gyönyörködtető hangszín ellenére ugyanis a magas hangokat szólaltatta meg nehezebben.

Az est legérettebben hangzó kamaraduóját Virág Mátyás csellója és Radnóti Róza zongorája alkotta: a kiválóan együtthangzó páros Janáček Tündérmese című sorozatát szólaltatta meg (a mű A lét elviselhetetlen könnyűségének filmes adaptációjából lehet ismerős). Virág, aki a Starker János csellóverseny első helyezésével (2011), és franciaországi vendégszerepléssel is büszkélkedhet, íves, áradó vonókezeléssel játszik a hangszeren, különösen expresszív hanggal a mű második tételében. Radnóti ízléses, megfontolt rubatókkal szólaltatta meg a cseh zeneszerző alkotását. Játékukban a reflektív egymásra figyelés igazi teremtőerővel bírt: elég, ha a nyitótétel finom pizzicatóira, vagy a zárótétel állandóan emelkedő futamaira gondolok.

A koncert méltó zárásaként Görög Enikő és Noémi négykezes duója Brahms VI. magyar táncát, majd Piazzola Libertangóját játszotta, az utóbbinál megfelelőbbet el sem lehetett volna képzelni a Balaton-parton. A Brahms-tánc finom hangsúlyozásával, óramű pontossággal megformált tempóival, az argentin szerző darabja rendkívüli átélésével vívta ki elismerésemet, a záró ütemeknél a prima szólam játékosa egyenesen felugrott a zongorától. Kétségkívül szerencsés, ha egy testvérpár négykezesezni kezd - legfőképpen a már annyit emlegetett összhang szempontjából -, gondoljunk csak a Labèque-nővérekre.

Mindenképpen ígéretes koncert, ha nem is húsbavágó vagy szívbemarkoló élmény - arra még várnunk kell néhány évet. Én viszont bízvást állítom, hogy ezekre a fiatal művészekre nem hiába várunk, ha várunk. Meg fognak érkezni.