Klasszikus

Ő volt Liszt Ferenc tanítványa és Bartók mestere

2018.03.18. 10:17
Ajánlom
A Figaro ezúttal Thomán István visszaemlékezéséből válogat, amelyben a Zeneakadé­mia neves zongoratanára mesteréről, Liszt Ferencről ír. E szórakoztató emlékirat betekintést nyújt Liszt tanítványaihoz intézett tréfás megjegyzéseibe, de az is kiderül, hogy az idős mester kártyapartikra is meghívta növendékeit.
Thomán István

Thomán István (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Thomán – aki minden bizonnyal Liszt legkedvesebb tanítványai közé tartozott – így emlékezett vissza mesterével való megismerkedésére:

 „A Zeneakadémián Erkel Ferenc tanítványa voltam, a második év növendéke, tehát egy­általán nem gondolhattam rá, hogy Liszt óráit látogassam, mert ahhoz végzett növendéknek, de legalább utolsó évesnek kellett volna len­nem. (...) Egy napon azt hallom, hogy a mester, akit eladdig szemtől szembe sohasem láttam, Budapestre érkezett. Tüstént feltettem ma­gamban, hogy bárhol is, de meg fogom lesni. A következő napon Erkel Ferencnél ültem a zongora előtt, és Beethoven Waldstein-szonátáját játszottam [op. 53, C-dúr], amikor váratlanul nyílik az ajtó, s belép rajta az ősz Liszt Ferenc. A bátorságom természetesen egyszerre elillant, fölugrottam a zongorától és távozni akartam. Liszt azonban intett, hogy csak folytassam, később mellém telepedett a zongorához, s úgy kellett végigjátszanom a darabot. Hogyan ment a játék, arról nem tud­tam magamnak számot adni, mert annyira izgatott voltam, hogy ujjaim szinte öntudat­lanul táncoltak a billentyűkön. A mester nem tarthatott egészen tehetség nélkül valónak, mert ott mindjárt meghívott, hogy látogassam az óráit, amelyek az intézet nagytermében voltak rendszerint délután 4–6 óráig.

A boldogságtól félőrülten rohantam haza, de örömömbe bizonyos szorongás is vegyült. Hiszen a többiek, kik már régebben Liszt osz­tályába voltak sorozva, egész éven át ké­szültek repertoárjukkal, én pedig, aki volta­képpen jogász voltam, s csupán mint amatőr foglalkoztam zenével (hozzáteszem: nem túlságos buzgósággal), hát én bizony nem voltam elkészülve erre a nagy kitüntetésre.

Másnap, mikor a mester a terembe lépett, fe­lém fordult, előbb megkérdezte, hol tanultam azelőtt, s amikor azt feleltem, hogy Kassán, s hogy ott folytattam zenei tanulmányaimat is, felszólított, hogy üljek zongorához. Én az ő f-moll etűdjét játszottam [10. transzcendens etűd]. Csakhamar kitűnt azonban, hogy egyik-másik nehezebb helyen nem tanultam meg kellő gonddal a darabot, sőt néhol egy-két módosítójegyet [módosítójelet] is elfelejtettem közelebbről megtekinteni. Erre ő bejegyezte azokat, és tréfásan hozzám hajolt:

– Úgy látszik, ez valami kassai kiadás lehet!

S ettől fogva az egész szezonon át, mely rend­szerint januártól húsvétig tartott, majdnem minden leckén (ilyen három volt hetenként) ezzel a kérdéssel fordult hozzám:

– Nos, hozott-e megint valami kassai kiadást?”

Liszt Ferenc

Liszt Ferenc

A későbbiekben azonban az is kiderül, hogy Liszt nem csupán Thomán játékát illette tréfás megjegyzésekkel:

„Liszt a tanításban csak akkor volt szigorú, s egyáltalán csakis akkor vette komolyan a ta­nítást, ha tehetséges tanítvánnyal volt dolga. Hiszen ismeretes az ő elnéző jósága, a nagy befolyású protekció révén pedig igen sok köze­pes, sőt teljesen tehetségtelen embert is ért az a kitüntetés, hogy óráit látogathassa. Az ilye­neket egyszer-kétszer meghallgatta, s a végén hümmögött hozzá. (...)

Néha mégis megesett, hogy elhagyta a türel­me. De ilyenkor is inkább iróniával, mint ha­ragosan mondott véleményt. Így például egy ilyen alkalommal azt mondta:

– Azokból a hangokból, amelyeket ön játék közben elejt [félreüt], én egész koncertműsort tudnék összeállítani!

Vagy:

– Ha ön annyi hangot elejt játék közben, úgy kénytelen leszek behívatni az inast, hogy összeseperje a zongora alatt!

Egy másik tanítványa játékánál félig tréfásan, félig komolyan így fakadt ki:

– Úgy látszik, Bösendorfer nagyon közel állítot­ta egymáshoz a billentyűket!

Rendkívül kihozta sodrából, ha azt vette észre, hogy valamelyik növendékének van tehetsége, de nem törődik a dolgával, felületes. Megtör­tént, hogy egyik tanítványa egyszer eltévesz­tette Beethovent. Liszt magából kikelve rohant hozzá, s mint egy feldühödött oroszlán, meg­kapta a kezét:

A nagy, az isteni Beethoven azt a fáradságot vette, hogy ehhez a hangjegyhez pontot is írjon. És ön, kicsi féreg, túlteszi magát rajta. Még csak meg sem nézi.”

Thomán visszaemlékezésének talán legérdekesebb momentuma, amikor a kártyajátékos Liszt kerül a kö­zéppontba, aki – mint növendéke leírásából kiderül – nem szeretett veszíteni, ezért általában hagyták nyerni az idős mestert.

„Hetenként háromszor négytől hatig összese­reglettek nála a növendékek, s ilyenkor aztán tanított. Egyetlen szórakozása azonban a kár­tyázás, a viszt [whist] volt. Én olyan szerencsés voltam, hogy a kártyapartikon úgyszólván min­dennap részt vehettem. Tanítás után hattól fél nyolcig, egyéb napokon pedig négytől hatig viszteztünk. (...) Egész szerencsétlen volt ez a gyermekded természetű zeneóriás, ha ve­szített. Emiatt később úgy rendezkedtünk be, hogy lehetően mindig ő nyerjen. (...) Ha idege­nek is jelen voltak az ilyen ártatlan hadicselnél, akkor kissé zavartan mentegetődzött (miköz­ben kártyáimba pillantott), hogy hát mily ha­tártalan iránta a bizalmunk. Kijelentette azon­ban, hogy ezzel bizony soha nem él vissza. (...) Weimarban az utolsó két esztendőben majdnem állandóan Arma Senkrah, akkor hír­neves, bájos, fiatal hegedűművésznő játszott vele. Amerikai születésű leány volt, kit e télen, a hangversenyútján anyja, Mistress Harkness kísért (e név megfordítva adta a fiatal lány nom de guerre-jét [álnevét]: Senkrah), a nyarat pe­dig a kies Weimarban töltötte. Vele aztán ös­szejátszottunk. Ismeretes, hogy a visztjátéknál a két-két partner szemben ül egymással. Nekem tehát, mint ellenfélnek, a mester és a bájos művésznő között volt a helyem. Mialatt a mester tűnődve a kártyát rendezgette, én az asztal alatt észrevétlenül átnyújtottam Senkrah kisasszonynak legjobb kártyáimat, s tőle ugyanannyi rosszat kaptam a helyükbe. Ilyen ártatlan cselfogással vittük ki, hogy az öregúr nyerjen, mert különben kegyetlenül rosszkedvű lett. Mrs. Harkness sokszor bele­szólt a játékba, mire a mester, ki sohasem lett udvariatlan, »le choeur grecque«-nek, az antik tragédiák kórusának nevezte el a korosabb úri­asszonyt. Ez a kórus tudvalevően állandó meg-jegyzéseivel kísérte a drámai cselekményt.”

Az írás a Figaro márciusi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Jazz/World

A 88 éves Omara Portuondo fogja beragyogni a tavaszt

A Buena Vista Social Club egykori énekese, a kubai Edith Piafnak is nevezett örökifjú díva május 18-án és 19-én két koncertet is ad a MOM Sportban, Last Kiss turnéja keretében.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.
Könyv

Radnóti üzenetet küldött a Messengeren: Vesd le ruhádat, már esik is kinn ;)

Magyar költők verseinek részletei kerülnek plakátokra. Segít vajon a modernizálás a fiatalok irodalmi érdeklődésének felkeltésében?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hírek

José Cura a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek állandó vendégművésze lesz

A jövő évadtól induló együttműködés részeként november 13-án Verdi Requiemjét vezényli a Müpában az argentin művész.
Klasszikus ajánló

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.
Klasszikus interjú

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Klasszikus interjú

„A Kárpát-medencei népzene ihletforrás számomra”

A Bartók Világverseny első helyezése után az Artisjus Junior díját is begyűjtötte Dobos Dániel. A fiatal zeneszerzőt inspirációkról, jövőbeli célokról kérdeztük bemutatkozó interjúnkban.
Klasszikus díj

Dés László és Kurtág György is az Artisjus díjazottai között

Dés László életműdíjat vehetett át, Szabó Tibor (Magna Cum Laude) az év zeneszerzője, Bérczesi Róbert (Hiperkarma) pedig az év szövegírója címet kapta meg az Artisjus 2019-es díjainak átadóján.