Klasszikus

Ő volt Liszt Ferenc tanítványa és Bartók mestere

2018.03.18. 10:17
Ajánlom
A Figaro ezúttal Thomán István visszaemlékezéséből válogat, amelyben a Zeneakadé­mia neves zongoratanára mesteréről, Liszt Ferencről ír. E szórakoztató emlékirat betekintést nyújt Liszt tanítványaihoz intézett tréfás megjegyzéseibe, de az is kiderül, hogy az idős mester kártyapartikra is meghívta növendékeit.
Thomán István

Thomán István (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Thomán – aki minden bizonnyal Liszt legkedvesebb tanítványai közé tartozott – így emlékezett vissza mesterével való megismerkedésére:

 „A Zeneakadémián Erkel Ferenc tanítványa voltam, a második év növendéke, tehát egy­általán nem gondolhattam rá, hogy Liszt óráit látogassam, mert ahhoz végzett növendéknek, de legalább utolsó évesnek kellett volna len­nem. (...) Egy napon azt hallom, hogy a mester, akit eladdig szemtől szembe sohasem láttam, Budapestre érkezett. Tüstént feltettem ma­gamban, hogy bárhol is, de meg fogom lesni. A következő napon Erkel Ferencnél ültem a zongora előtt, és Beethoven Waldstein-szonátáját játszottam [op. 53, C-dúr], amikor váratlanul nyílik az ajtó, s belép rajta az ősz Liszt Ferenc. A bátorságom természetesen egyszerre elillant, fölugrottam a zongorától és távozni akartam. Liszt azonban intett, hogy csak folytassam, később mellém telepedett a zongorához, s úgy kellett végigjátszanom a darabot. Hogyan ment a játék, arról nem tud­tam magamnak számot adni, mert annyira izgatott voltam, hogy ujjaim szinte öntudat­lanul táncoltak a billentyűkön. A mester nem tarthatott egészen tehetség nélkül valónak, mert ott mindjárt meghívott, hogy látogassam az óráit, amelyek az intézet nagytermében voltak rendszerint délután 4–6 óráig.

A boldogságtól félőrülten rohantam haza, de örömömbe bizonyos szorongás is vegyült. Hiszen a többiek, kik már régebben Liszt osz­tályába voltak sorozva, egész éven át ké­szültek repertoárjukkal, én pedig, aki volta­képpen jogász voltam, s csupán mint amatőr foglalkoztam zenével (hozzáteszem: nem túlságos buzgósággal), hát én bizony nem voltam elkészülve erre a nagy kitüntetésre.

Másnap, mikor a mester a terembe lépett, fe­lém fordult, előbb megkérdezte, hol tanultam azelőtt, s amikor azt feleltem, hogy Kassán, s hogy ott folytattam zenei tanulmányaimat is, felszólított, hogy üljek zongorához. Én az ő f-moll etűdjét játszottam [10. transzcendens etűd]. Csakhamar kitűnt azonban, hogy egyik-másik nehezebb helyen nem tanultam meg kellő gonddal a darabot, sőt néhol egy-két módosítójegyet [módosítójelet] is elfelejtettem közelebbről megtekinteni. Erre ő bejegyezte azokat, és tréfásan hozzám hajolt:

– Úgy látszik, ez valami kassai kiadás lehet!

S ettől fogva az egész szezonon át, mely rend­szerint januártól húsvétig tartott, majdnem minden leckén (ilyen három volt hetenként) ezzel a kérdéssel fordult hozzám:

– Nos, hozott-e megint valami kassai kiadást?”

Liszt Ferenc

Liszt Ferenc

A későbbiekben azonban az is kiderül, hogy Liszt nem csupán Thomán játékát illette tréfás megjegyzésekkel:

„Liszt a tanításban csak akkor volt szigorú, s egyáltalán csakis akkor vette komolyan a ta­nítást, ha tehetséges tanítvánnyal volt dolga. Hiszen ismeretes az ő elnéző jósága, a nagy befolyású protekció révén pedig igen sok köze­pes, sőt teljesen tehetségtelen embert is ért az a kitüntetés, hogy óráit látogathassa. Az ilye­neket egyszer-kétszer meghallgatta, s a végén hümmögött hozzá. (...)

Néha mégis megesett, hogy elhagyta a türel­me. De ilyenkor is inkább iróniával, mint ha­ragosan mondott véleményt. Így például egy ilyen alkalommal azt mondta:

– Azokból a hangokból, amelyeket ön játék közben elejt [félreüt], én egész koncertműsort tudnék összeállítani!

Vagy:

– Ha ön annyi hangot elejt játék közben, úgy kénytelen leszek behívatni az inast, hogy összeseperje a zongora alatt!

Egy másik tanítványa játékánál félig tréfásan, félig komolyan így fakadt ki:

– Úgy látszik, Bösendorfer nagyon közel állítot­ta egymáshoz a billentyűket!

Rendkívül kihozta sodrából, ha azt vette észre, hogy valamelyik növendékének van tehetsége, de nem törődik a dolgával, felületes. Megtör­tént, hogy egyik tanítványa egyszer eltévesz­tette Beethovent. Liszt magából kikelve rohant hozzá, s mint egy feldühödött oroszlán, meg­kapta a kezét:

A nagy, az isteni Beethoven azt a fáradságot vette, hogy ehhez a hangjegyhez pontot is írjon. És ön, kicsi féreg, túlteszi magát rajta. Még csak meg sem nézi.”

Thomán visszaemlékezésének talán legérdekesebb momentuma, amikor a kártyajátékos Liszt kerül a kö­zéppontba, aki – mint növendéke leírásából kiderül – nem szeretett veszíteni, ezért általában hagyták nyerni az idős mestert.

„Hetenként háromszor négytől hatig összese­reglettek nála a növendékek, s ilyenkor aztán tanított. Egyetlen szórakozása azonban a kár­tyázás, a viszt [whist] volt. Én olyan szerencsés voltam, hogy a kártyapartikon úgyszólván min­dennap részt vehettem. Tanítás után hattól fél nyolcig, egyéb napokon pedig négytől hatig viszteztünk. (...) Egész szerencsétlen volt ez a gyermekded természetű zeneóriás, ha ve­szített. Emiatt később úgy rendezkedtünk be, hogy lehetően mindig ő nyerjen. (...) Ha idege­nek is jelen voltak az ilyen ártatlan hadicselnél, akkor kissé zavartan mentegetődzött (miköz­ben kártyáimba pillantott), hogy hát mily ha­tártalan iránta a bizalmunk. Kijelentette azon­ban, hogy ezzel bizony soha nem él vissza. (...) Weimarban az utolsó két esztendőben majdnem állandóan Arma Senkrah, akkor hír­neves, bájos, fiatal hegedűművésznő játszott vele. Amerikai születésű leány volt, kit e télen, a hangversenyútján anyja, Mistress Harkness kísért (e név megfordítva adta a fiatal lány nom de guerre-jét [álnevét]: Senkrah), a nyarat pe­dig a kies Weimarban töltötte. Vele aztán ös­szejátszottunk. Ismeretes, hogy a visztjátéknál a két-két partner szemben ül egymással. Nekem tehát, mint ellenfélnek, a mester és a bájos művésznő között volt a helyem. Mialatt a mester tűnődve a kártyát rendezgette, én az asztal alatt észrevétlenül átnyújtottam Senkrah kisasszonynak legjobb kártyáimat, s tőle ugyanannyi rosszat kaptam a helyükbe. Ilyen ártatlan cselfogással vittük ki, hogy az öregúr nyerjen, mert különben kegyetlenül rosszkedvű lett. Mrs. Harkness sokszor bele­szólt a játékba, mire a mester, ki sohasem lett udvariatlan, »le choeur grecque«-nek, az antik tragédiák kórusának nevezte el a korosabb úri­asszonyt. Ez a kórus tudvalevően állandó meg-jegyzéseivel kísérte a drámai cselekményt.”

Az írás a Figaro márciusi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.
Jazz/World

M és Ö és R és K, avagy nem tudom, milyen zene ez, de nagyon jó

Funk, soul, pszichedelikus pop, lo-fi és blues, nem is ez a lényeg, hanem hogy a Mörk nem csak azt tudja, hogyan zenéljen, hanem azt is, hogyan zenéljen Neked.
Jazz/World

David Gilmour 6 milliárd forintért adta el a gitárjait, hogy segítse a klímakatasztrófa elleni harcot

A Pink Floyd gitáros-énekese, a Wish You Were Here szerzője rekordáron adta el a hangszereit, azokat is, amiket az ikonikus lemezein használt. Egy zöld szervezetet támogat a pénzzel.
Vizuál

Erősen kopnak Van Gogh napraforgói, de legalább a festő ujjlenyomata megmaradt bennük

A holland festő sorozatának színei jelentősen "megkoptak" az elmúlt 130 évben - derült ki az 1889-es Napraforgók című festmény tudományos vizsgálatakor. Viszont felfedezték, hogy Vincent véletlenül belenyúlt a félkész képbe.
Könyv

Térey János irodalmi életműve az internetre kerül

A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) posztumusz tagjává választotta a június 3-án elhunyt Térey János költőt, írót, drámaírót, műfordítót, így hamarosan hozzáférhetővé válik életműve a DIA honlapján.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Egy hét a kamarazene izzó bűvöletében

Több mint tíz országból érkeznek világsztárok az idei Fesztivál Akadémiára. A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagykoncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Klasszikus kritika

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.
Klasszikus ajánló

Sir Karl Jenkinst köszönti a MÁV Szimfonikusok

A világon legtöbbet játszott kortárs zeneszerzőt 75. születésnapja alkalmából hangversennyel köszöntik június 28-án a Müpában.
Klasszikus kritika

„Csárdás kisangyalom” – énekelte a dél-koreai Asan város kórusa a Bartók Plusz Operafesztiválon

8644 kilométert tett meg az Asan Civic Choir, hogy hangversenyt tartson a Bartók Plusz Operafesztiválon. Műsorukban magyar szerzők művei mellett koreai és magyar népdalfeldolgozások hangzottak el.
Klasszikus évad

Évadot hirdetett a Vajda Gergely művészeti vezetésével működő UMZE

A 2019-20-as évadban is izgalmas és változatos programot kínál az UMZE együttes. A keleti filozófiák és a nyugati zene kapcsolatáról szól az évad első programja.