Klasszikus

Ő volt Liszt Ferenc tanítványa és Bartók mestere

2018.03.18. 10:17
Ajánlom
A Figaro ezúttal Thomán István visszaemlékezéséből válogat, amelyben a Zeneakadé­mia neves zongoratanára mesteréről, Liszt Ferencről ír. E szórakoztató emlékirat betekintést nyújt Liszt tanítványaihoz intézett tréfás megjegyzéseibe, de az is kiderül, hogy az idős mester kártyapartikra is meghívta növendékeit.
Thomán István

Thomán István (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Thomán – aki minden bizonnyal Liszt legkedvesebb tanítványai közé tartozott – így emlékezett vissza mesterével való megismerkedésére:

 „A Zeneakadémián Erkel Ferenc tanítványa voltam, a második év növendéke, tehát egy­általán nem gondolhattam rá, hogy Liszt óráit látogassam, mert ahhoz végzett növendéknek, de legalább utolsó évesnek kellett volna len­nem. (...) Egy napon azt hallom, hogy a mester, akit eladdig szemtől szembe sohasem láttam, Budapestre érkezett. Tüstént feltettem ma­gamban, hogy bárhol is, de meg fogom lesni. A következő napon Erkel Ferencnél ültem a zongora előtt, és Beethoven Waldstein-szonátáját játszottam [op. 53, C-dúr], amikor váratlanul nyílik az ajtó, s belép rajta az ősz Liszt Ferenc. A bátorságom természetesen egyszerre elillant, fölugrottam a zongorától és távozni akartam. Liszt azonban intett, hogy csak folytassam, később mellém telepedett a zongorához, s úgy kellett végigjátszanom a darabot. Hogyan ment a játék, arról nem tud­tam magamnak számot adni, mert annyira izgatott voltam, hogy ujjaim szinte öntudat­lanul táncoltak a billentyűkön. A mester nem tarthatott egészen tehetség nélkül valónak, mert ott mindjárt meghívott, hogy látogassam az óráit, amelyek az intézet nagytermében voltak rendszerint délután 4–6 óráig.

A boldogságtól félőrülten rohantam haza, de örömömbe bizonyos szorongás is vegyült. Hiszen a többiek, kik már régebben Liszt osz­tályába voltak sorozva, egész éven át ké­szültek repertoárjukkal, én pedig, aki volta­képpen jogász voltam, s csupán mint amatőr foglalkoztam zenével (hozzáteszem: nem túlságos buzgósággal), hát én bizony nem voltam elkészülve erre a nagy kitüntetésre.

Másnap, mikor a mester a terembe lépett, fe­lém fordult, előbb megkérdezte, hol tanultam azelőtt, s amikor azt feleltem, hogy Kassán, s hogy ott folytattam zenei tanulmányaimat is, felszólított, hogy üljek zongorához. Én az ő f-moll etűdjét játszottam [10. transzcendens etűd]. Csakhamar kitűnt azonban, hogy egyik-másik nehezebb helyen nem tanultam meg kellő gonddal a darabot, sőt néhol egy-két módosítójegyet [módosítójelet] is elfelejtettem közelebbről megtekinteni. Erre ő bejegyezte azokat, és tréfásan hozzám hajolt:

– Úgy látszik, ez valami kassai kiadás lehet!

S ettől fogva az egész szezonon át, mely rend­szerint januártól húsvétig tartott, majdnem minden leckén (ilyen három volt hetenként) ezzel a kérdéssel fordult hozzám:

– Nos, hozott-e megint valami kassai kiadást?”

Liszt Ferenc

Liszt Ferenc

A későbbiekben azonban az is kiderül, hogy Liszt nem csupán Thomán játékát illette tréfás megjegyzésekkel:

„Liszt a tanításban csak akkor volt szigorú, s egyáltalán csakis akkor vette komolyan a ta­nítást, ha tehetséges tanítvánnyal volt dolga. Hiszen ismeretes az ő elnéző jósága, a nagy befolyású protekció révén pedig igen sok köze­pes, sőt teljesen tehetségtelen embert is ért az a kitüntetés, hogy óráit látogathassa. Az ilye­neket egyszer-kétszer meghallgatta, s a végén hümmögött hozzá. (...)

Néha mégis megesett, hogy elhagyta a türel­me. De ilyenkor is inkább iróniával, mint ha­ragosan mondott véleményt. Így például egy ilyen alkalommal azt mondta:

– Azokból a hangokból, amelyeket ön játék közben elejt [félreüt], én egész koncertműsort tudnék összeállítani!

Vagy:

– Ha ön annyi hangot elejt játék közben, úgy kénytelen leszek behívatni az inast, hogy összeseperje a zongora alatt!

Egy másik tanítványa játékánál félig tréfásan, félig komolyan így fakadt ki:

– Úgy látszik, Bösendorfer nagyon közel állítot­ta egymáshoz a billentyűket!

Rendkívül kihozta sodrából, ha azt vette észre, hogy valamelyik növendékének van tehetsége, de nem törődik a dolgával, felületes. Megtör­tént, hogy egyik tanítványa egyszer eltévesz­tette Beethovent. Liszt magából kikelve rohant hozzá, s mint egy feldühödött oroszlán, meg­kapta a kezét:

A nagy, az isteni Beethoven azt a fáradságot vette, hogy ehhez a hangjegyhez pontot is írjon. És ön, kicsi féreg, túlteszi magát rajta. Még csak meg sem nézi.”

Thomán visszaemlékezésének talán legérdekesebb momentuma, amikor a kártyajátékos Liszt kerül a kö­zéppontba, aki – mint növendéke leírásából kiderül – nem szeretett veszíteni, ezért általában hagyták nyerni az idős mestert.

„Hetenként háromszor négytől hatig összese­reglettek nála a növendékek, s ilyenkor aztán tanított. Egyetlen szórakozása azonban a kár­tyázás, a viszt [whist] volt. Én olyan szerencsés voltam, hogy a kártyapartikon úgyszólván min­dennap részt vehettem. Tanítás után hattól fél nyolcig, egyéb napokon pedig négytől hatig viszteztünk. (...) Egész szerencsétlen volt ez a gyermekded természetű zeneóriás, ha ve­szített. Emiatt később úgy rendezkedtünk be, hogy lehetően mindig ő nyerjen. (...) Ha idege­nek is jelen voltak az ilyen ártatlan hadicselnél, akkor kissé zavartan mentegetődzött (miköz­ben kártyáimba pillantott), hogy hát mily ha­tártalan iránta a bizalmunk. Kijelentette azon­ban, hogy ezzel bizony soha nem él vissza. (...) Weimarban az utolsó két esztendőben majdnem állandóan Arma Senkrah, akkor hír­neves, bájos, fiatal hegedűművésznő játszott vele. Amerikai születésű leány volt, kit e télen, a hangversenyútján anyja, Mistress Harkness kísért (e név megfordítva adta a fiatal lány nom de guerre-jét [álnevét]: Senkrah), a nyarat pe­dig a kies Weimarban töltötte. Vele aztán ös­szejátszottunk. Ismeretes, hogy a visztjátéknál a két-két partner szemben ül egymással. Nekem tehát, mint ellenfélnek, a mester és a bájos művésznő között volt a helyem. Mialatt a mester tűnődve a kártyát rendezgette, én az asztal alatt észrevétlenül átnyújtottam Senkrah kisasszonynak legjobb kártyáimat, s tőle ugyanannyi rosszat kaptam a helyükbe. Ilyen ártatlan cselfogással vittük ki, hogy az öregúr nyerjen, mert különben kegyetlenül rosszkedvű lett. Mrs. Harkness sokszor bele­szólt a játékba, mire a mester, ki sohasem lett udvariatlan, »le choeur grecque«-nek, az antik tragédiák kórusának nevezte el a korosabb úri­asszonyt. Ez a kórus tudvalevően állandó meg-jegyzéseivel kísérte a drámai cselekményt.”

Az írás a Figaro márciusi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.