Nem sokat tudunk gyerek- és ifjúkoráról. Talán Londonban született, mások szerint Dublinban, az 1560-as években – nagyjából egyidős lehetett Shakespeare-rel. Huszonéves volt, amikor Párizsban próbált szerencsét, és egy nemesember udvari zenészévé vált. Pár év múlva visszatért Angliába, és megházasodott. Szeretett volna bekerülni I. Erzsébet udvarába, ez végül nem jött össze. A század végén IV. Keresztély udvarában dolgozott, de művei Londonban jelentek meg.
John Dowland
1597-ben jelent meg első dalgyűjteménye, a First Book of Songs. Ezek a dalok szerelemmel, halállal, örök emberi érzelmekkel foglalkoznak. „Innen nehéz megítélni, hogy a korszak popzenéjéről beszélünk-e” – mondja a kérdésemre Nagy Csaba lantművész, aki zenészbarátaival összkiadás-koncertsorozaton játssza el Dowland dalait. Az első koncertet február 2-án 19 órától hallhatjuk a budapesti Nádor Teremben. Ekkoriban, a 16-17. század fordulóján William Byrd és Thomas Tallis kezében volt a kottakiadás monopóliuma. Ők jelentették meg a Cantiones sacrae 34 motettából álló kiadását is, amely inkább bukás volt, John Dowland világi daloskönyve viszont hat kiadást ért meg, ez sikert jelentett. „Angliában nem nagyon jelent meg korábban lanttabulatúra-kötet.”
John Dowland Első daloskönyvének kottája: körbeülhető, és a szólamrészeket ennek megfelelően forgatták el szedéskor (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)
Dowland dalai a főúri kastélyok fiataljainak, amatőr zenészeinek készültek. Ez tükröződik a kiadás szedésében is, amelyet körül lehet ülni, és a szólamrészek jól olvashatók a kottának szemben vagy oldalvást elhelyezkedve.
A Flow My Tears és az ismertebb dalok olyan népszerűek voltak, hogy egyszerű emberek, cipészfiúk fütyörészték őket.
Bármilyen formában játszhatók, lanttal, viola da gambával, akkor is, ha csak az egyik hangszer áll rendelkezésre” – mondja Nagy Csaba, aki meg is mutatta a facsimile kottát (fenti kép).
Február 2-án Tóth Emese Gyöngyvér és Cserményi Zsombor énekel, Nagy Csaba játszik reneszánsz lanton, Szászvárosi Sándor, Nagy Réka és Richter Dorottya viola da gambán. „Többféle hangszerelésben ki szeretnénk próbálni a darabokat, azzal a választékossággal, ahogy azt Dowland elképzelte.”
Tóth Emese Gyöngyvér, Nagy Réka, Nagy Csaba, Szászvárosi Sándor, Cserményi Zsombor és Richter Dorottya (Fotó/Forrás: Nagy Csaba engedélyével)
Ugyan a dán király kedvelte John Dowlandet, az angol zeneszerző nem volt jó udvari zenész. Londoni szabadságait minduntalan megnyújtotta, és sokszor jobban törődött saját műveinek kiadatásával, mint udvari teendőivel. Miután 1606-ban kicsapták a dán udvarból, I. Jakab személyében talált új gazdára, visszakerült tehát Londonba.
Még három daloskönyvet adott ki. A másodikat 1600-ban, a harmadikat 1603-ban. Ez utóbbit utolsónak szánta, végül 1612-ben még egyet publikált, ez az A Pilgrimes Solace (A zarándok vigasza). „Ez John Dowland dalművészetének betetőzése, úgy tűnik, hogy az előző három könyvben effelé konvergált” – értékeli az életművet Nagy Csaba. Dowland dalainak egy részéről általában elmondható, hogy könnyen befogadhatók. „A Come Again vagy a Now, O Now, hogy az ismertebbek címét idézzem, megfeleltethetők egy mai slágernek,
de Dowlandnek van egy elmélyültebb, spirituálisabb dimenziója. Ha egy dal »csupán« a szerelemről szól, akkor is benne van a magasabb rendű dolgok sejtése.”
A zeneszerző borongásra, melankóliára hajlamos, de jókedvű ember lehetett. Minden daloskönyvben vannak olyan humoros elemek, amelyek a szerző találékonyságáról árulkodnak. Az első kötetben például duót találunk „egyetlen lantra”. „A könyv tele van szerelmes dalokkal, ezt a duót pedig elő lehet adni úgy, hogy a lány tartja a lantot, a fiú pedig hátulról átkarolja, és két kézzel játszik ő is ugyanazon a hangszeren” – avat be Nagy Csaba. De van arra is példa, hogy a szerző egy 4/4-es Lachrimae-t átdolgoz ¾-es Galliard-formába.
John Dowlandet sokak számára Sting és Edin Karamazov fedezte fel újra, amikor 2006-ban elkészítették a Songs from the Labyrinth című lemezt. A régizene a klasszikus zenén belül is a perifériára szoruló terület. De van-e a régizenének „ügye”? Kell-e érte misszionáriusként tenni, vagy elég, ha szubkultúraként él? „Minden értéknek a válságát tapasztaljuk, a festészet, az irodalom is periférián van” – felel Nagy Csaba. „Az a jó, hogy ma ezekre könnyen rá lehet lelni. Ezeknek a műveknek a szépsége nem kopott el, a szépség mindig aktuális. Semmit sem változtunk ötszáz év alatt.”
Kapcsolódó
A lantművész, akit nem csak Sting révén kellene ismernünk
Közös lemezt készített Stinggel, Beatlest játszott lanton, fellépett a Hesperionnal, Andreas Scholl-lal és a Hilliard Együttessel. Zenész, nem lantos, állítja, és sok kérdésben mást gondol a zenéről, mint a legtöbb klasszikus zenész. Október 25-én a Zeneakadémián lép fel Edin Karamazov.
hírlevél
