Láng György elsősorban írói tevékenységéről ismert, pedig Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzőként is kiváló volt. Zsidó származása miatt meghurcolták, de mind a munkaszolgálatot, mind a mauthauseni koncertrációs tábor gyötrelmeit túlélte, amiben a zene is nagyban segítette. Ezekben az időkben komponálta meg fejében főművét, a Concerto Ebraicot. A mű keletkezéséről így ír: "1942-ben egy téléjszakán, valahol ismeretlen vad tájakon kattogott a hosszú szerelvény. A marhavagonban összebújtak az áldozatok, mert már-már megfagytak a gyilkos hidegben. A sötét vagonban egyszer csak zümmögés éledt: felzendült az Él sónó habó kezdetű örömének. Mind nagyobb erővel zengett, zúgott, ujjongó ritmusa túlharsogta a kerekek kattogását, a háborút és a halált, mely felé robogtak."

Ez a dallam ihlette a hegedűverseny megszületését, és a vágy, hogy lekottázhassa a művet, mentette meg a haláltól. Bár még életében sok ígéretet kapott (David Ojsztrah, Yehudi Menuhin is érdeklődött) a darab bemutatását már nem élhette meg. Három évtizeddel később Drahos Béla az Alba Regia Szimfonikus Zenekar karmestere rátalált a műre, és három alkalommal elő is adták: a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a bécsi Gustav Adolf templomban és a székesfehérvári dómban. Ez alkalommal a Zeneakadémiára érkezik a különleges, zsidó népdalok dallamvilágára épülő mű. A program második részét Beethoven IX. szimfóniájának előadása adja. Az előadók szándéka szerint a szimfónia az előző művel párosítva a sötét múlt lezárását és a szerző jóslatának beteljesítését szolgálja: "testvér lészen minden ember".