A meghatottság érzése döntően persze Neville Marriner jelenlétének szól, elvégre a legendás alapító áprilisban tölti majd be életének 88. esztendejét, s így karmesteri működése - hangozzék ez bármily felszínesen - a zenétől, az aktuális interpretációtól független minőséggel bír. Ám ez a szétválasztás mindössze retorikai fordulat, hiszen a brit "csodaöreg" máig friss szelleme éppen a zenei folyamat fesztelen, de mindvégig biztos kezű irányításában érhető tetten. Így mindjárt a szerda esti koncert legelején, a Ruszlán és Ludmilla oly népszerű nyitányában egykettőre érzékletessé vált a (pálcavirtuóz szerepét amúgy fiatalabb korában sem ambicionáló) dirigens letisztult mesterségbeli tudása és józan profizmusa. Különösebb cécó nélkül, ellenben a karaktereket mindenkor jó érzékkel és jó ízléssel kiemelve vezette végig az Academy of St. Martin in the Fields együttesét a lendületben és energiában dúslakodó számon.
A kismilliószor hallott operanyitány előadása ugyanakkor azt is egyértelművé tehette a budapesti koncertközönség számára, hogy az 1959-ben alapított és kamarazenekarnak meglehetősen népes együttes összjátéka nemigen kísérti a tökéletességet. Sőt, néhány ponton, így leginkább a rezes szekcióból (a koncert első száma, majd a második részt kitöltő Újvilág szimfónia előadása során) egészen problematikus teljesítmények is kihallatszottak. Az összbenyomás mégis a legelső pillanattól kedvezőnek bizonyult, merthogy valami jóféle kiegyensúlyozottság és mértéktartás jellemezte a lemezpiacot egykoron uraló zenekar produkcióját. Az Academy of St. Martin in the Fields muzsikusai ugyanis a jelek szerint - higgadt britek módjára - bíznak Istenben és szárazon tartják a puskaport, s ez a mentalitás romantikus koncertszámok előadásakor határozottan üdítő erénynek tekinthető.
A nyitányt követő obligát versenymű, Mendelssohn II., d-moll zongoraversenye ugyancsak jól állt az együttesnek, és alkalmasint még jobban a harmincéves szólistának, a nagytehetségű Martin Helmchennek. "Élvezzük e röpke és derűs ajándékot!" - méltatta a lelkes Robert Schumann a birminghami fesztivál számára komponált 1837-es zongorakoncertet, s a berlini születésű pianista most igazán mindent megtett azért, hogy élvezetünket lelhessük ebben a harmonikus hangulatú versenyműben. Fiatalos, de máris bölcsen mérsékelt elán, a maximális áttekinthetőségre való törekvés és sohasem tolakodó elegancia jellemezte Helmchen zongorajátékát, amely a kompozícióban rejlő feszültségi pontokat is finom árnyalással, minden szélsőségességtől tartózkodva rajzolta elénk. A ráadások gyanánt elővezetett két Mendelssohn-darab (a Dalok szöveg nélkül sorozatából) ugyancsak ezt a póztalan oldottságot, az előadóművész lelki jólöltözöttségét és hangulatteremtő készségét bizonyította.
A szünet után felhangzó Dvořák-öröksláger, a IX. szimfónia azután újfent próbára tette a zenekar mértéktartását, s az együttes eredményesen ki is állta ezt a próbát. Mert ha nem is állíthatnánk, hogy minden közhelytől vagy éppen botlástól mentes előadásban szólalt meg az Újvilág, azért mindvégig jól összefogottan és néhány egészen szép pillanattal megtűzdelve került elénk a szinte agyonkoptatott remekmű. Jó pár igazán ihletett fafúvós-teljesítmény, a vonóskar játékának kiegyenlített hangzása és férfias lírája, a 2. és a 3. tétel indulásának kitüntetetten erős légköre - megannyi kiérdemelt piros pont a londoni zenekarnak és örökös elnöküknek, a hangverseny legvégén is fáradhatatlanságot mutató és ráadásszámokat adományozó Neville Marrinernek.
A közönség zajos és kitartó lelkesedése tökéletesen indokoltnak tetszett. Hiszen nagy zenekarokhoz és letaglózó koncertekhez volt már és remélhetőleg lesz is még szerencsénk, de a régi iskola okos kiegyensúlyozottsága és szolid méltósága meglehetősen ritka vendég Budapesten.
Academy of St. Martin in the Fields
2012. január 25. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Km.: Martin Helmchen (zongora)
Vez.: Sir Neville Marriner
Glinka: Ruszlán és Ludmilla-nyitány
Mendelssohn: II., d-moll zongoraverseny, op. 40
Dvorak: IX., e-moll szimfónia "Az Újvilágból", op. 95
hírlevél
