Az 1967-ben Helsinkiben született Mustonen - aki amellett, hogy zongoraművész, karmesterként és zeneszerzőként is ismert -, Prokofjev 1913-ban felvázolt, de csak nyolc évvel később bemutatott zongoraversenyét adja elő, amely a legtöbbet játszott az orosz szerző öt e műfajban alkotott kompozíciója közül.

Mustonen zongoraművészként olyan zenekarokkal lépett fel korábban, mint a Berlini Filharmonikusok, a Concertgebouw zenekara vagy a Londoni és a Chicagói Szimfonikusok, és olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Vladimir Ashkenazy, Daniel Barenboim, Kent Nagano, Nikolaus Harnoncourt, Christoph Eschenbach és Pierre Boulez.

A hangverseny kezdeteként Rossini Olasz nő Algírban című vígoperájának nyitánya csendül fel, amely tematikusan nem kapcsolódik a mű többi részéhez. A 21 éves zeneszerző "teljes fegyverzetben" mutatkozik meg a kompozícióban, már itt érvényesülnek zeneszerző-egyéniségének jellegzetes vonásai: a felvillanyozóan feszes ritmika és a könnyed dallamosság - írják a beharangozóban.

Rossini műve után az orosz zeneszerzőké a főszerep. Prokofjev zongoraversenye mellett Rahmanyinov Etűd-tablói hangzanak el Kocsis Zoltán átiratában, majd egy igazi modern klasszikus, Sztravinszkij 1910-ben Párizsban bemutatott balettje, a Tűzmadár zárja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adandó koncertet.