Luciano Berio (fotó: Olive Barda) |
Berio mindig arra törekedett, hogy a hangzás és a ritmus új lehetőségeit keresse és kombinálja zenéjében. Szívesen használt fel műveiben idézeteket kortárs és klasszikus zeneszerzőktől. Tavaly új befejezést komponált Giacomo Puccini Turandotjához; ezzel mutatták be a művet 2002 nyarán a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Az olasz zeneszerzők között az elsőkhöz tartozott, akik az elektronika zenei felhasználásával kísérleteztek – írta jelentésében az olasz ANSA hírügynökség.
Az olasz zeneművész 1925-ben született a Genova melletti Imperiaban. Milánóban végezte zenei tanulmányait, majd a milánói rádió zenei osztályán dolgozott. Ő alapította ott a Studio di Fonologia Musicale nevű zenei műhelyt 1954-ben. Az Incontri Musicali című zenei folyóirat szerkesztőjeként dolgozott négy évig, majd 1960-tól a tanglewoodi Berkshire Music Center tanáraként. Később az oaklandi Mills College, majd a New York-i Juilliard School of Music tanáraként folytatta zenepedagógiai tevékenységét.
1974-től a párizsi Institut de Recherche et Coordination Acoustique/Musique vezetője, 1984-től a firenzei Maggio Musicale művészeti igazgatója. Élete utolsó éveiben a Szent Cecíliáról elnevezett zeneakadémiát vezette Rómában.
(2009. március 30. 19:30 Thália Színház (Budapest) - Omaggio a Luciano Berio; km.: Károlyi Katalin (ének), Ránki Dezső, Klukon Edit (zongora), Holló Aurél, Rácz Zoltán (ütőhangszerek), Horváth Béla (oboa), Ittzés Gergely (fuvola), Klenyán Csaba (klarinét), UMZE Kamaraegyüttes; vez.: Rácz Zoltán; Sequenza IXa - klarinétra; Sequenza I.- fuvolára; Linea - két zongorára és ütőhangszerekre; Sequenza VIIa - oboára; Sequenza III.- énekhangra; Folk Songs - énekhangra és kamaraegyüttesre)
|
|
|
|
hírlevél
