Klasszikus

Opera a Múzeumban

2011.07.04. 07:35
Ajánlom
Néhány méterre a bécsi Operaháztól, a kiállítás-látogató turisták jól ismert zarándokhelye, az Albertina szomszédságában bújik meg a Staatsoper mindössze hat éve létrehozott múzeuma. A bejárathoz vezető utat nem könnyű megtalálni, hiszen az egy bérház udvarán vezet keresztül, a végeredmény viszont megéri a fáradtságot.

A hangulatos, az alapterületét tekintve nem túl nagy, így viszonylag gyorsan bejárható múzeum nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy az alapítástól kezdve a mai napig elmesélje és bemutassa a Staatsoper történetét. A gazdag anyag, a sok-sok különleges ereklye, és nem utolsó sorban a helység ötletes kialakítása megteszi a magáét. Meleg színek és fények mellett, mintegy másfél óra alatt lehet végigkísérni az elmúlt száznegyvenkét év történetét, amelynek a kezdete nem volt túl bíztató. A Ringen épülő színházat ugyanis a bécsiek részéről rengeteg elmarasztaló kritika érte, és amikor egy alkalommal "az építészet Königgrätzének" nevezték - utalva az osztrákok számára csúfos vereséggel végződő csatára - az épület egyik tervezője, Eduard van der Nüll öngyilkos lett. Társával, August Sicard von Sicardsburggal néhány héttel később egy szívroham végzett, így egyikük sem érhette meg az Operaház megnyitását. Az első előadást 1869. május 15-én tartották, a műsoron Mozart Don Giovanni című operája szerepelt. A siker láttán a bécsiek is megbocsájtóbbnak mutatkoztak, és egyre szívélyesebben viszonyultak az Operaházhoz, amely akkor még Hofoper, vagyis Udvari Opera néven működött. Ettől a naptól kezdve követhetjük végig a kiállításon a bécsi Opera történetét, mégpedig a legendás igazgatók, énekesek, karmesterek és táncosok nevével összekapcsolható előadások ereklyéi révén. 

Amint a látogató elindul a kiállításon, viszonylag gyorsan halad el az első évek relikviái mellett, mert az óriási Mahler portré vonzza a szemét, szeretne minél előbb odaérni. A "Mahler-részleg" külön kis birodalom a múzeumon belül, ez talán a kiállítás legszebb és leggazdagabb része. Plakátok, fotók, partitúrák és színpadi látványtervek sokasága adja vissza a máig aranykornak tartott, 1897 és 1907 közötti időszakot, vagyis azt a tíz évet, amikor Gustav Mahler ült a bécsi opera igazgatói székében. Akadnak személyes jellegű dokumentumok is - például az Auenbruggergasse-i ház fényképe, ahol annak idején a zeneszerző-igazgató a családjával együtt lakott, vagy Alma Mahler saját kezűleg készített alaprajza a lakásról - de az operai munkához kapcsolódó ereklyékből persze jóval többet találunk. Üveg alatt ott vannak a Carmen, a Figaro házassága, és a Trisztán eredeti partitúrái Mahler megjegyzéseivel - ez utóbbi operát harminchétszer dirigálta. A tárlók melletti, nagyméretű fotókon az aranykor sztárjait látjuk, azokat az énekeseket, akiket az igazgató hozott az operába. Köztudott ugyanis, hogy a csupán szép hanggal és virtuóz technikával rendelkező társulati tagoktól azonnal megvált - még akkor is, ha azok történetesen a közönség kedvencei voltak - és a helyükre fajsúlyos egyéniségű, színészként is hiteles személyiségeket keresett. Ilyen volt például Leo Slezak, akiből a korszak kiemelkedő Lohengrinje lett, vagy a Fidelio Leonórájaként hírnevet szerzett Lucy Veidt. A Fidelio próbái közben hangzott el egyébként Mahler híres mondata, amit állítólag az akkori kórusigazgatónak szánt: "Amit ti, színháziak tradíciónak neveztek, nem más, mint kényelmesség és hanyagság". Sok minden más mellett a színpadképben is óriási újítások jelentek meg az aranykorban, hála a Mahler által szerződtetett festőművésznek, a szecesszió egyik alapítójának, Alfred Rollernek. Roller sokkal több volt, mint díszlet-, és jelmeztervező, látványötletei, világítástechnikája, amelyeket a kiállított terveken látunk, korszakalkotóak. Az 1905-ös Don Giovanni előadás eltolható, többfunkciós, a gyors jelenetváltást elősegítő díszletelemei, az úgynevezett "Don Giovanni-tornyok", ma is hatásosak. 

A Mahler-érát elhagyva megyünk tovább a bécsi Opera történetében, a nevek az idővel nem lesznek kevésbé fajsúlyosak: Richard Strauss, Bruno Walter, Hans Richter, és az igen megosztó ozemélyiségű, a Staatsoperben művészeti vezetőként is megismert Herbert von Karajan. Az egyik tárló Leonard Bernsteint idézi, aki 1966-ban a Falstaffot vezényelve   debütált Bécsben. Bernstein később is visszatért, dirigálta a Rózsalovagot, a Fideliót, 1986-ban pedig A quiet place című saját operáját is elhozta Bécsbe. 

A múzeum balett-szekciója is igen gazdag, itt ráadásul nemcsak nézelődni, de játszani is lehet. A tükrök elé felszerelt balett-rúdnál, a padlóra festett lbnyomokba beállva a látogatók kipróbálhatják a különböző pozíciókat, bár erre csak a vállalkozóbb szelleműek szánják rá magukat. A kiállítási anyagok között ott vannak a híres Don Quixote balettelőadás relikviái is, amelynek eredeti koreográfiáját 1966-ban Rudolf Nurejev dolgozta át a Bécsi Staatsoper számára, ezt a változatot egyébként ma is játsszák. És innen már látszik egy másik orosz származású sztár, Anna Netrebko óriási fotója, ami arra figyelmeztet, hogy ma már nem elegendőek a Mahler által megkövetelt énekesi kvalitások. A remek hang, a tehetség, a színészi véna, a karizma, a kemény munka és a szerencse mellett a fizikai szépség is fontos tényező lett a pályán.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Klasszikus

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Jazz/World

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.
Könyv

Egy nem várt kudarc története

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni. Még mindig a karanténból, Budapest, Magyarország. Ezúttal Benedek Szabolcs legújabb könyvéről ír.
Fidelio Tours

Kodály Zoltán gondolata ihlette Veszprém legújabb miniszobrát

A népszerű gerillaszobrász, Kolodko Mihály legújabb alkotása egy vagány utcazenész Veszprém egyik forgalmas pontján.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Klasszikus hír

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Klasszikus hír

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Klasszikus ajánló

Fesztivál egy nappali szobában – Kezdődik az Altalena Zenei Fesztivál

Szerdától hamisítatlan szalonhangulattal és a klasszikus zenei élet legkiválóbb előadóival várja közönségét az Altalena Zenei Fesztivál. A kamarazenéé és a szólóhangszereké a főszerep, de a programban néptáncos-népzenés est és zenés beszélgetések is helyet kapnak.
Klasszikus gyász

Elhunyt Leon Fleisher, az évtizedeken át csak bal kezével játszó amerikai zongorista

Elhunyt 92 éves korában Leon Fleisher világhírű amerikai zongorista, aki egy betegség miatt évtizedeken át csupán bal kézzel játszott. A zenész rákbetegségben halt meg vasárnap - írja a bbc.com.