Klasszikus

Örök Bartókok

2004.11.26. 00:00
Ajánlom
Doráti Antal Bartók-képét sokan ismerhetik, még a Hungaroton évfordulós összkiadásának néhány lemezéről. Kevesebben ismerik a Mercurynél 1955 és 1964 között készített Bartók-felvételeket, amelyek már CD-n is megjelentek 1991 és 1995 között, s a mostani 5 CD-s Philips-doboz szerkesztésében sem tér el az akkori öt CD-től. Ami kár: van ugyanis egy öt és feledik CD, mindössze 17 perc, amelyen a Magyar képek és a Román népi táncok hallható, Kodály művei mellett. E 17 perc fájdalmasan hiányzik a mostani dobozból – technikailag kifért volna, akár a kakukktojásszagú Wozzeck-részletek elhagyásával, de talán még anélkül is.

Ez a legnagyobb hibája e kiadásnak. Amúgy ugyanis remek. A Concertóról már írtam a Fidelión, Kocsis lemeze kapcsán – kiemelve nyers erőteljességét és humorát –, a Kékszakállút (Székely Mihály és Szőnyi Olga közreműködésével) pedig régóta a legjobb felvételének tartom – egyszerre kegyetlen és fájdalmas, érzelmes, de nem érzelgős előadás ez, és meglehetősen tempós is, csak úgy viharzanak az érzelmek. A két szólista szerepét olyan árnyaltan és mélyen értelmezi, amilyet azóta se hallottam – másik kedvencemmel, Boulez régebbi felvételével pl. az a bajom, hogy Kékszakállú szerepében Siegmund Nimsgern csak kegyetlen, de nem elég szomorú vagy megtört –, Székely ezeken a tulajdonságokon kívül még szeretnivaló és összeférhetetlen, nyílt és rejtélyes, Szőnyi Olga pedig egyszerre tapasztalt és naiv: igazán nagyszerű alakítások!

A fából faragott királyfi is lendületes, nyers is, valahogy az egész lélegzik, elindul és megtorpan. Olykor kicsit lötyögős a tánc, de milyen legyen egy fából faragott figura tánca? Az egész előadás roppantul természetes, semmi fakszni. A csodálatos mandarin ehhez képest nem csak lassú, hanem hangzásában is meglepő (különösen a fafúvósok, azon belül is a klarinét nagyszerűen szól), a Divertimento nyugodt és kijátszott, a hatalmas zenekar kiegyensúlyozott, és szeretem az olyan pianókat, mint az első tétel vége előtti. A Zenére is a természetesség a legtalálóbb szó, a harmadik tételt még ezen belül is kiemelném – sok újat talál a műben, aki ezt az előadást megismeri.

A Táncszvit tételei közti karakterkülönbségek (a második humora, a harmadik „Zenéje” és a negyedik „Királyfija”) fényes logikával mutatkoznak meg, ez az előadás is „lélegzik”. Annak idején „új művet” ismerhettem meg a Második szvit Doráti-féle felvételében. Mégpedig figyelemre méltó „új művet”, mely (hasonlóan a Rapszódiához) még magán viseli a Richard Strauss iránti tisztelet jegyeit, ám már e korai hangban benne van az a Bartók, akit igazán szeretek. Különösen a 2. tételben – itt egy kicsit szinte véget is ér a mű, legalábbis Dorátiék előadása, a két első tétel olyan, mint a Két portré, a folytatás kissé függelékként hat számomra, de lehet, hogy a hiba bennem van.

A Két portré – valójában a Fiatalkori hegedűverseny első tétele és egy ellentétel – Erwin Ramor közreműködésével megvalósítja a tételek címében is olvashatókat, a visszafogott és a harsányan víg karakterek közti ellentétet; Dorátiék előadásából úgy érzem, a mű vége Honegger Pacific 231-ére is hatott.

A Hegedűversenynek ez talán a legjobb általam ismert előadása – Menuhin jobb itt, mint Furtwängler felvételén: ő is, a karmester is jobban érti, birtokolja a művet. Varga Tibor és Fricsay felvétele mellett (előtt) ez a kedvenc előadásom a műből, különösen a világosan átlátható zenekari szólamoknak köszönhetően.

A kétzongorás-ütőhangszeres Szonátában Doráti természetesen nem vezényel, itt nem a zenekari átirat hallható – a karmester csak irányít (szemben Solti kiváló felvételével, nem a zongora mellől). Ez az előadás talán nem a legerősebb darabja a doboznak, mégis érdekes. Meg merem kockáztatni, hogy Doráti még tévedéseiben is jobban érti ezt a művet, mint sok neves későbbi előadó. A szólamok ugyan nincsenek együtt, az ütősök helyenként bosszantóan pontatlanok, mégis kerek ez az előadás.

A Serly Tibor által hangszerelt Mikrokozmosz-részlet inkább dokumentum-értékű, mint esztétikai – széles, kicsit unalmas előadásban szól ez a szokatlan hangszerelésű részlet, ha lemaradt volna a dobozról, az se fájna.

Annak idején a felvételek egy technikai kísérletsorozatban készültek: 35 mm-es filmre, három mikrofonnal, három sávra vették az anyagot. A film mintegy másfélszer szélesebb, mint az akkoriban használatos mesterszalag, valamivel nagyobb szalagsebességgel továbbították, talán ennek is köszönhető, hogy Doráti felvételei ennyire részletgazdagok, a szólamok ilyen világosan hallhatók. De kétlem, hogy ennyi elég lenne: jobb technikával ugyanis a maszatolást is jobban hallanánk. Ahogy halljuk is, hogy e felvételek nem makulátlanok. Doráti legendásan nem tudott fegyelmet tartani, legalábbis nem érdekelte őt az ilyesmi, és bizony itt-ott szétszól, lötyög egy-egy előadás. Mégis van ebben a csaknem 6 órányi Bartókban valami közös.

Milyen Doráti Bartókja? Alapvetően lendületes. A ritmus nem mindig kínosan precíz, de fontos nála. A szép hangzás kevésbé – mondhatjuk úgy is, a zenekar nem mindig szól épp első osztályúan –, de e nyerseség nem feltétlenül hátrány. Általában hatalmas a zenekara, mégis arányos, a szólamok hallhatók. Hallottam Doráti Mozart nagy g-moll szimfóniáját, azóta képtelen vagyok megszerezni – kegyetlenül száraz, szinte „technikai” előadása a mű kevésbé ismerős arcát mutatja meg. Ragyogó előadás. És így van ez a Bartókoknál is. Doráti nem színez, nem ecsetel, még kevésbé vacakol. Ő érti a művet, megmutatja a szerkezetét, elénk tárja a mű egészét és sok-sok részletét, és ránk bízza a többit. Karajan majd szebbre festi, Boulez (különösen a hatvanas-hetvenes években készült felvételeken) majd jobban átvilágítja a partitúrát itt-ott, az ő Bartók-felvételeik is példaértékűek. És a mai előadóknál is megtalálhatjuk itt-ott mindezen erények szintézisét. Doráti Bartókját azonban nem szabad elfelejteni – és az ilyen újrakiadásoknál, újrahallgatásoknál kiderül: nem muzeális értékük teszik ezeket az előadásokat feledhetetlenné, hanem a belőlük feltartóztathatatlanul és logikusan áradó, élő zenélés.

(Bartók: Művek zenekarra – London Symphony Orchestra, Philharmonia Hungarica, BBC Symphony Orchestra, Minneapolis Symphon Orchestra; vez.: Doráti Antal; Philips 5 CD 475625-5 9

(A szerző az EMI munkatársa)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.