A Liszt Ferenc Kamarazenekar december 5-i zeneakadémiai koncertjén bőven merít a népzenei örökségből. A játék kicsit hasonlít az „ilyen volt, ilyen lett” átalakító show-hoz, csak most a kezdőállapot is a szépség és a hozzánk tartozás vonzalmát árasztja.

A tudatos szerkesztésben először a Liszt Ferenc Kamarazenekar alapformációját látjuk a színpadon, egyik legnépszerűbb repertoárdarabjukkal, a Román népi táncokkal teremtik meg a zenei hangulatot. Bartók 1915-ös, eredetileg zongorára írt kompozíciója talán ebben a vonószenekari változatban vált leginkább a népzenei alapokra építkezés csodálatos példájává.

A sodró lendületű fináléval záruló tánccsokor után megtelik a színpad fiatalokkal, hiszen a hangverseny a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Zeneakadémia „Mesterjáték” programjának első nyilvános koncerteseménye. A kamarazenekar

A legtehetségesebb diákok ezen az estén a világhírű kamarazenekar tagjai között kapnak helyet, és együtt köszönthetik majd a színpadon Sergei Dogadin hegedűművészt.

Az orosz hegedűiskola kitűnő képviselője a koncert tematikai vonalától kissé eltérő, de cserébe az egyik legvirtuózabb concertóval mutatkozik be a budapesti közönségnek.

Nem véletlen, hiszen a bemutatón a szerző barátja, Joachim József játszotta, akit a 19. században a legnagyobb hegedűsként emlegettek, és a mű az ő virtuozitására épített. A mostani szólista, aki egyébként pont a híres hegedűsről elnevezett rangos nemzetközi verseny győztese is, méltó utódja Joachimnak.

Dogadin aktív és szenvedélyes kamarazenész. Rendszeresen fellép olyan nemzetközileg elismert muzsikusokkal, mint Daniil Trifonov, Narek Hakhnazaryan vagy Denis Matsuev. Jelenlegi hangszere egy 1721-es Domenico Montagnana hegedű.

A táncritmus a koncert második felében főszereplővé lép elő. Wolf Péter Liszt  Magyar zongorarapszódiá i közül kettőt, a 2. és a 15. számozásút még a 90-es évek végén a kamarazenekar felkérésére dolgozta át, ezzel teremtve lehetőségét arra, hogy az együttes névadója alkotásait is műsorra tűzhesse, hiszen a szerző gazdag életműve nem tartalmaz vonósegyüttesre írt darabot. A 2. rapszódia átirata azóta slágerdarab, melyet minden alkalommal örömmel játszanak.

Itt csatlakozik az előadáshoz  Sárközy Lajos  és zenekara.

Cigányzenei blokkjuk után ismét egy magyar rapszódia, de most Popper Dávidé hangzik el, egyedülálló előadásban. A 19. századi csellóművész legalább olyan nagy név volt, mint Joachim József a hegedűsök között. Hangszeréhez fűződő szenvedélye, mint sok kitűnő zenészt, őt is komponálásra ragadta. Az 1894-ben írt mű magyaros dallamvilága és előadási jellegzetességei hagyományos bemutatásban is a cigányzenekarok világát idézik, ezen az estén viszont Várdai István szólójához Sárközyék adják a kíséretet, így egy egyedi, izgalmas változatra számíthatunk.

A koncert fináléjában pedig a Magyar táncok előadására kerül sor, egyszer így, egyszer úgy…. Az 1., az 5. és a 6. magyar tánc motívumait

és egy életen át lelkesítették, majd vonószenekari átiratban élvezhetjük a méltán népszerű klasszikusokat, miközben emlékezetünkben felidéződnek a korábban hallott zenei gyökerek.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Sergei Dogadin (fotó: Anastasia Steiner / Liszt Ferenc Kamarazenekar)