Igazán változatos műsort hallgathat meg a közönség a Nemzeti Filharmonikusok április 7-i estjén a Pesti Vigadó Dísztermében. Bevezetőül felhangzik Haydn egyik kései, nagy formátumú szimfóniája, hallunk trombitaversenyt a magyar könnyűzene sikeres slágerszerzőjétől, hogy a szünet után az áhítat jegyében Haydn egyik kiemelkedő tökéletességű miséje szólaljon meg. A Nemzeti Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar mellett nagyszerű hazai énekesgárda (Váradi Zita szoprán, Láng Dorottya alt, Megyesi Zoltán tenor, Kovács István basszus), egy világhírű magyar trombitás, Boldoczki Gábor és Madaras Gergely karmester szolgálja az est sikerét.

Madaras Gergely (Fotó/Forrás: Emmer László / Nemzeti Filharmonikusok)

Az Esterházy hercegi család rezidenciális muzsikusaként Haydnnak rendszeresen kellett miséket komponálnia, így más műfajok mellett e zenei kifejezésmódnak is legjelentősebb klasszikus mesterévé vált. Tizennégy remekbe szabott miséje közül is kiemelkedik a legutolsó, a nyolc úgynevezett nagymise közé tartozó Harmoniemesse (1802), melyet több más hasonló műfajú művéhez hasonlóan Esterházy II. Miklós herceg felesége, Maria Josepha Hermenegilde névnapjának megünneplésére írt. A mű címében szereplő szó, a „Harmonie” a fúvósok jelentős szerepére utal a kompozícióban – a klasszika korában „Harmonie”-nak nevezték a zenekar fúvósrészlegét, mert ezek a hangszerek sokszor csak akkordokat játszottak. És ha már fúvósok,

Az estét a haydni szimfóniatermést betetőző tizenkét Londoni szimfónia harmadik darabja, a c-moll vezeti be – az egyetlen moll mű a londoni szimfóniák között. A pulpituson Madaras Gergely, a külhonban sikereket arató fiatal magyar karmesterek előkelő csapatának kiemelkedő tagja.