Az amerikai Nico Muhly (1981) a fiatalabb, a popzenét organikus inspirációként magába szívó alkotógeneráció tagja, akinek Drónok, variációk, díszítések (Drones, Variations, Ornaments) című darabjában az örök mozgás testesül meg: a zene minden pillanatban az átalakulás és a stabilitás között egyensúlyoz. A címben szereplő „drónok” kifejezés ez utóbbi állapotra, pontosabban a számos zenei kultúrában az állandóságot képviselő drónhangszerekre utal, melyek folyamatosan vagy hosszan kitartva ugyanazt a hangot szólaltatják meg.
Az egyik legfoglalkoztatottabb osztrák kortárs zeneszerző Olga Neuwirth (1968), akinek munkája nem kizárólag a kottapapíron manifesztálódik: számos műfajban, illetve gyakran a műfajok peremvidékén alkot. Filmes, irodalmi és politikai indíttatású munkái közül kiemelkedik David Lynch Lost Highway című kultfilmjének operaadaptációja, és
különösen inspiratívak számára a Moby Dick-történetet papírra vető amerikai regényíró, Herman Melville munkái.
A víz, az elmélkedés és a létezés közötti szimbolikus kapcsolatot megidéző Un posto nell’acqua című, ugyancsak Melville inspirálta művét a Wiener Zeitung kritikusa a hallgató elvárásaival játszadozó, azokat próbára tevő alkotásként jellemezte, amelyben „emlékképek megtorzult foszlányai csillannak fel”.
A véletlenszerűség helyett a determináltságban gyökerezik Eötvös Péter (1944–2024) Új zsoltár (New Psalm) című alkotása, amely a szerző vallomása szerint olyan, egybefüggő rituálé, amiben a gesztusok és a zene teljes egységben jelenik meg, az előadóművészetek legősibb állapotát felidézve. Az mű közvetlen előzménye a 151. zsoltár (Psalm 151) című darab, melyet a szerző Frank Zappának dedikált.
Eötvös alkotása kivételesen koncentrált figyelmet követel meg a művet előadó szóló ütőhangszerestől,
az európai bemutatóra 2014-ben Martin Grubinger jóvoltából került sor, ezúttal pedig ugyancsak egy kiváló osztrák ütőhangszeres művész, a Bécsi Filharmonikusok, a Klangforum Wien, az Ensemble Phase együttműködő partnereként is ismert, sokoldalú Igor Gross szólaltatja meg a darabot. A mű második alkalommal hangzik el Magyarországon.
MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Lukas Beck / BMC)
Az amerikai minimalista zenéből kiinduló (és azt részben meghatározó), de a késő romantikus zeneszerzők – Richard Wagner, Gustav Mahler – grandiózus hangzásvilágából is inspirációt merítő, négyszeres Grammy-díjas John Adams (1947) főként azért igényel bemutatást, mert zenéjét jóval többen hallhatták-hallják, mint ahányan a nevét ismerik. Nixon Kínában című kultikus operáját például tavaly láthatta a közönség Budapesten,
a Bachtrack komolyzenei oldal 2024-es statisztikája szerint pedig a világ ötödik leggyakrabban játszott kortárs zeneszerzőjének számít.
Az előbb említett operájából és Beethoven 9. szimfóniájából egyaránt idéző, Son of Chamber Symphony című munkájának köszönhetően most nem csupán egy újabb magyarországi Adams-bemutatónak lehetünk tanúi, hanem megbizonyosodhatunk a MIKAMO tagjainak felkészültségéről is – az adrenalinlöketként ható mű kivételes nehézségű darab hírében áll.
A koncertet záró Morva táncok a program legrégebben keletkezett darabja, ám a múltbéli kötődés mellett jelenkori karakterrel is rendelkezik, hiszen Leoš Janáček (1854–1928) műve a MIKAMO művészeti vezetője, Ajtony Csaba jóvoltából kapott vadonatúj kamarazenekari hangszerelést. A ciklus hidat képez múlt és jelen között, emellett a műsor többi darabjához hasonlóan olyan, színpadra termett zene, amely sajátos vizuális világot idézhet meg a hallgatóban.
Fluid States | A MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar koncertje
május 17., 19:00 BMC
Nico Muhly: Drones, Variations, Ornaments
Olga Neuwirth: Un posto nell’acqua
Eötvös Péter: New Psalm
John Adams: Son of Chamber Symphony
Leoš Janáček: Morva táncok – Ajtony Csaba átirata
Közreműködik:
MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar
Igor Gross – ütőhangszerek
Vezényel: Ajtony Csaba
A koncertről további részletek itt érhetők el. >>>
Fejléckép: Igor Gross (fotó/forrás: Markus Bruckner / MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar)
hírlevél
