Klasszikus

„Őszintének kell maradnunk” – Varga Abigél zeneszerzővel beszélgettünk

2020.03.14. 13:00
Ajánlom
Egy csellóra komponált rövid tanulmánydarabjával keltette fel figyelmemet Varga Abigél. A Porcelain olyan érzéseket rezgetett meg bennem, amit sok kortárs zene nem: gyengédséget, játékosságot, és valami mélységet, amit már nehéz szavakkal leírni. A huszonnégy éves zeneszerzővel beszélgettünk.

Hogyan lettél zeneszerző? Korán eldőlt, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

A zene mindig fontos szerepet játszott az életemben és már gyerekkoromban is nagyon foglalkoztatott. Az egri Sancta Maria Gimnázium zeneiskolájában klasszikus gitárt, majd hangképzést tanultam Soproni Jánostól és Böröndi Idától, emellett igyekeztem minél több zenei tevékenységben (kamarazene, énekkar, gitártrió) részt venni. Ugyanakkor sokáig az írás és az irodalom vonzott jobban, ezért a zenére inkább hobbiként tekintettem. A fordulópontot egy komolyzenei koncertélmény hozta 15 éves koromban. Akkor éreztem először, hogy a zene az a művészeti ág, amivel igazán szeretnék hivatásszerűen foglalkozni.

Viszont abban már kevésbé voltam biztos, hogy az előadóművészet lenne az én utam, ezért úgy döntöttem, várok kicsit, hátha élesebben kirajzolódik, hol is van a helyem ezen a pályán. Még azon a nyáron elkezdtem komponálni.

Miután összegyűlt annyi kisebb-nagyobb darab, amelyekből koncertet tudtam szervezni és a zenéim pozitív fogadtatásra találtak mind a szakmabeli, mind a szubjektív közönség részéről, elkezdtem magánúton felkészülni a zeneakadémiai felvételire zeneelméletből, zeneirodalomból, szolfézsból és zongorából (tanáraim: Kátai László, Mesterné Sándor Tímea, Molnár Szabolcs, Huszti Ilona, Marík Erzsébet). Jelentkeztem Barta Gergely, Kovács Sándor és Péteri Lóránt zeneszerzés és zenetudományi felvételi előkészítő kurzusaira, valamint igyekeztem minél több előadáson, mesterkurzuson, koncerten részt venni, távolról is jelen lenni a budapesti zenei életben.

fenykep3-105313.jpg

Varga Abigél (Fotó/Forrás: Mályinkó Lóránt)

1996-ban születtél, tehát a legfiatalabb zeneszerző-generációhoz tartozol. Mit látsz, mi érdekli ezt a generációt, milyen a Ti zenétek?

Sokan vagyunk és sokfélék vagyunk, így nem tudnám egyetlen általános fogalommal jellemezni a korosztályom zenéjét. Arról nem beszélve, hogy huszonévesen még mindenki keresi az útját, a szerzői hang még nem kiforrott. Viszont pont ilyenkor vagyunk a legfogékonyabbak is, ami a jelenlegi világban hatalmas előny, hiszen minden, ami érdekel minket, könnyen elérhető és nap mint nap új információk, benyomások érnek bennünket. A különböző művészeti ágak hatása szintén nagyon erős, több szerzőtársam inspirálódik filmekből, képekből, irodalmi alkotásokból. A tavalyi évben részt vettem egy olyan projektben, ahol a korosztályom zeneszerzőivel közösen kellett létrehoznunk egy opera-patchworkot Akutagava A vihar kapujában című elbeszélése nyomán, Fekete Gyula és Almási-Tóth András kezdeményezésére. A librettót heten osztottuk fel egymás között és a született művet a Zeneakadémia opera szakos hallgatói először a Pécsi Nemzeti Színházban, majd Budapesten a Zeneakadémia Solti termében mutatták be Sándor Szabolcs zenei vezetésével. Fantasztikus élmény volt megfigyelni, hogyan forr össze hét fiatal, különböző érdeklődésű zeneszerző munkája egy alkotássá. Bár másféle zenék születtek, mégis fel lehetett fedezni egyfajta koherenciát, közös gravitációs pontot a darabok között.

Zene: Solitude

Mostanában, főként az Átlátszó Hang kapcsán, ahol én először hallottam művedet, téma lett a zeneszerzés és a nők kapcsolata. Téged ér hátrány ebben a szakmában? Fontos számodra, hogy női zeneszerző vagy, vagy nem törődsz ezzel?

Korábban valóban kevésbé volt rá példa, hogy egy nőnek zeneszerzői karriere legyen, holott szinte minden korszakban éltek és alkottak női zeneszerzők.

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Kapcsolódó

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Lassan mindenkinek leesik, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.

Ma már ez kezd megváltozni, egyre több sikeres női zeneszerzőről hallani a szakma minden területén.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mivel a bachelor tanulmányaim kezdetén Varga Judit és Tallér Zsófia személyében két olyan főtárgy tanárom volt, akik mindketten pozitív példát jelentettek számomra abban, hogyan lehet nőként érvényesülni, sikeresnek lenni ezen a pályán. Annak köszönhetően, hogy láthattam, hogyan dolgoznak zeneszerzőként és tanárként, inspiráló képet kaphattam a szakma női képviselőiről. A 18-19 éves kor minden fiatal alkotó számára meghatározó időszak, ugyanakkor az énkép sokszor még nem kiforrott ilyenkor, ezért fontos, hogy olyan mesterek támogassák őket a pályájuk kezdetén, akik az identitástudat felismerésében és erősítésében is segítenek. Ha ez kialakul, utána az ember már könnyebben tud különbséget tenni kritika és rosszindulat között is.

Ami jelenleg hátránynak számít a korosztályunk számára ebben a szakmában, az nemtől függetlenül mindenkit érint. Mi most értünk abba az életszakaszba, amikor fél lábbal még az egyetemen, fél lábbal már a munka világában vagyunk, és el kell terveznünk, hogyan alakítsuk ki az egzisztenciánkat zeneszerzőként. Be kell kerülnünk a hazai és nemzetközi kulturális élet vérkeringésébe, meg kell találnunk az utat a közönséghez, ami nehéz, mivel az internet és a különböző médiafelületek miatt több helyen kell jelen lennünk egyszerre és az önmenedzsmentben, koncertszervezésben legalább olyan gyakorlatunk kell legyen, mint a hivatásosan marketinggel foglalkozóknak. Ezt mindenkinek meg kell tanulnia és jelenleg mindenki egyenlő szintről indul.

Zene: Porcelain (előadja: Agárdi Eszter - cselló)

Nekem úgy tűnik, hogy a zeneszerző és az előadóművész között gyakran van egy szakadék. Akik komponálnak, nem feltétlenül adnak elő, és akik előadnak, nem nagyon komponálnak. Te mennyire működsz együtt szorosan a műveid előadóival? Szerinted létezik ez a szakadék? Káros vagy sem?

Valóban ritkább, hogy valaki egyszerre legyen zeneszerző és előadóművész, de nem sokkal. Korosztályom szerzői közül legalább ugyanannyi példát tudnék felsorolni mindkét esetre. Szakadék bármikor keletkezhet, mivel azon túl, hogy valaki zeneszerzőként rutinos előadóművész, fontos, hogy jól tudjon kommunikálni a darabjai előadóival. Ha a kommunikációs forma nem tiszta, távolság lesz alkotó és előadó között, ami ha a hangzó végeredményt nem is befolyásolja drasztikusan, a közös munkafolyamatot biztos gyengíteni fogja. Számomra nagyon fontos, hogy szoros kapcsolatot alakítsak ki a darabjaim előadóival és részt vehessek a próbafolyamatokon, mert rengeteget tanulok belőlük arról, hogyan fogalmazzam meg az elképzeléseimet, ha kérdés merülne fel a részükről. Sokszor persze könnyebb lenne, ha tudnék játszani minden hangszeren és meg tudnám mutatni, mit szeretnék hallani, ugyanakkor sokkal vonzóbb kihívás szóban elérni a művészeknél, hogy megvalósítsák, amit gondoltam, erősítve ezzel a saját kommunikációs képességeimet is. A legutóbbi projektem próbafolyamata szintén rengeteg tapasztalattal gazdagított e téren – január 29-én négy külföldi előadóművésszel (Laure Cazin mezzo-szoprán, Maria Ose fuvola, Silvia Solfa hárfa, Angelina Vigovska zongora) rendeztünk hangversenyt Münchenben a Természet témakörében, melynek apropóján én is írtam nekik egy új darabot (Petőfi Sándor: Fa leszek… című versét dolgoztam fel mezzo-szoprán hangra, fuvolára, hárfára és zongorára). Azon túl, hogy sokat próbáltunk, rengeteget beszélgettünk a vers és a zene kapcsolatáról, jelentéséről és a kompozíciómból származó asszociációikról, így közelről végig nézhettem a folyamatot, hogyan tudják a korosztályom előadóművészei értelmezni és befogadni a zenémet.

Mennyit, hogyan komponálsz? Mi az alkotói rutinod?

Szükségem van a nyugodt, csendes környezetre, nem tudok akárhol komponálni.

Reggel vagyok a legproduktívabb, így már korán felkelek, hogy másfél-két órát írhassak. Ehhez igyekszem tartani magam, még akkor is, ha nem vagyok kreatív stádiumban és a vázlataim javát később nem használom semmire. Ha éppen dolgozom egy konkrét projekten, ami motivál, olyankor rendszertől függetlenül, a nap bármely szakaszában képes vagyok foglalkozni vele. Ez persze sokszor a szociális élet rovására megy és előfordul, hogy séta, pihenés, beszélgetés közben is a darabot írom gondolatban. Amikor a bachelor diplomadarabomat készítettem, minden koncentrációmat és energiámat a komponálásra összpontosítottam. Arany János Ágnes asszony című balladáját dolgoztam fel bariton hangra, mezzoszoprán hangra és vonósegyüttesre. Nagyon szerettem foglalkozni vele, annak ellenére is, hogy lélekben azonosulnom kellett a szöveg tartalmával és mélységeivel ahhoz, hogy zeneileg meg tudjam fogalmazni.

Kinek a visszajelzése fontosabb? A közönségé vagy egy szaktekintélyé?

Egy koncert vagy darab-megszólalás után minden visszajelzés fontos számomra.

Az a legfájóbb, amikor koncert végén szó nélkül elmegy a közönség és fogalmam sincs róla, milyen gondolatokat, érzéseket keltett bennük a zeném.

Volt már olyan tapasztalatom, hogy teljesen ismeretlen, nem szakmabeli közönség előtt szólalt meg kompozícióm és olyan impulzív visszajelzéseket kaptam, amelyekből bátran építkezhettem később. A legjobban azt szeretem, ha minél többféle a hallgatóság, mivel bármennyire is izgalmas a kívülálló fülek véleménye, nagyon fontos számomra, hogy tudjam, mit gondolnak és tanácsolnak a szakmai példaképeim, kollégáim. Hasonlóképp prioritást élveznek az előadóim visszajelzései; hogy érezték magukat koncert közben, milyen volt a darabomat bemutatni, mennyire tudtak azonosulni vele...

Milyen irányt képzelsz el a karrieredben?

A koncertzeneszerzői út áll hozzám a legközelebb, épp ezért nagyon vonz, hogy zeneszerzés mellett koncertszervezéssel is foglalkozhassak. 2019 májusa óta asszisztensként dolgozom Rajk Judit, a FUGA Budapesti Építészeti Központ komolyzenei kurátora mellett. Ez a munka az elmúlt egy évben rengeteg tapasztalattal, élménnyel, kapcsolattal és rutinnal gazdagított, így mindenképp szeretném folytatni. Fontosnak tartom, hogy mind itthon, mind külföldön életben tartsuk a magyar művészeti életet. A versenyszellem fontos és sok mindent előre visz, ugyanakkor még lényegesebb, hogy segítsük egymást, hisz többségében egy a célunk és mindannyian a hazai komolyzenei kultúrát képviseljük. Szintén lényegesnek tartom a nálunk fiatalabb és a saját generációnk művészeinek pártfogolását, szeretném támogatni őket, hogy minél több lehetőségük legyen megjelenni a közönség előtt és meg tudják mutatni, mi az, amin nap mint nap kitartóan dolgoznak.

Ami a zeneszerzői utamat illeti - korábban nagyon törekedtem rá, hogy minél több stílust, irányzatot elsajátítsak. Most inkább azt tartom elsődlegesnek, hogy felfedezzem a saját szerzői hangomat és stabilizálhassam a munkamódszereimet úgy, hogy minden életszakaszban folytathatók legyenek. Szeretnék kialakítani egy alkotói bázist, melyből később újra kiléphetek és feltölthetem olyan elemekkel, amelyek még hiányoznak belőle. A közvetlenül előttem álló projektekben is igyekszem erre törekedni. Mivel  jelenleg Erasmus ösztöndíjjal Münchenben tanulok, a müncheni Junge Solisten koncertsorozat márciusi hangversenyére kell írnom egy triót harmonikára, hegedűre és csellóra, valamint szóló zongoraművet a müncheni és zürichi zeneakadémiák együttműködésében szervezett kortárszenei workshop koncertjeire.

Zene: Lilára festem... (előadja: Juniki Anna - mezzoszoprán, Kökény Eszter, Bránya Eszter - hegedű, Mikus Adrienn - hárfa)

Varga Judit és Tallér Zsófia tanítottak / tanítanak itthon. Milyen a jó zeneszerzéstanár?

A főtárgy tanár-tanítvány kapcsolatot mindig többnek tekintettem az általános értelemben vett tanár-diák kapcsolatnál. A főtárgy tanár számomra egy személyben példakép, mester, szülő, mentor és kolléga. Amellett, hogy szakmailag kifogástalan, emberileg is hiteles és tudja, mekkora felelősséggel jár a munkája. Fontos, hogy nyitott legyen minél több irányzatra és zenei nyelvre, ugyanakkor felismerje, hol vannak hiányosságai a tanítványnak és melyek azok a területek, amelyeket erősíteni kell ahhoz, hogy tovább tágíthassuk a határvonalakat. Az eddigi főtárgy tanáraim, Varga Judit, Tallér Zsófia, Tornyai Péter és Moritz Eggert egy személyben professzionális, magas szaktudással és pedagógiai érzékkel rendelkező mesterek, akiktől rengeteget tanulhattam és tanulhatok a mai napig. Mind a saját egyéniségük és módszereik szerint vezettek az utamon, így mindegyikük másban segítette a fejlődésemet.

Hogyan lehet kitűnni ezen a területen? Te mit tekintenél áttörésnek?

Őszintének kell maradni – a közönséghez, az előadókhoz és önmagunkhoz. Akkor is, ha éppen nincs mit mondanunk. Csak akkor tudunk igazán kitűnni, ha felvállaljuk, kik vagyunk és magunkból építkezünk.

És jelen kell lennünk a világban, nem csak a zenében, hanem más művészeti területekben, tudományokban egyaránt. Minél több nyelvet beszélünk, annál több embert tudunk megszólítani és annál többféleképpen tudjuk kifejezni önmagunkat.

 

A fejlécképen Varga Abigél, fotó: Dávid Attila.

Varga Judit: Hiányzott a női példakép

Kapcsolódó

Varga Judit: Hiányzott a női példakép

Varga Judit nevével az idei fesztivál programjában többször találkozhatunk zeneszerzőként és kurátorként is. Judit szeptember óta a bécsi zeneakadémia (MDW) médiazeneszerzés professzora, aki ezt megelőzően a budapesti és a bécsi Zeneakadémián párhuzamosan tanított.

Kicsoda Hildur Guðnadóttir, a Joker zeneszerzője?

Kicsoda Hildur Guðnadóttir, a Joker zeneszerzője?

Egy nő a férfiak által uralt zeneszerzőszakmában, aki a Chernobyl után a Joker eredeti filmzenéjével új színt hoz a film világába.

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Színház

Karinthy Vera: „Felelősséggel dolgozom a színház jövőéért”

A Karinthy Színház alapítójának lánya lapunknak úgy nyilatkozott, jelenleg tárgyalások folynak a színház jövőjéről, a támogatások lehetőségeiről.
Színház

„Praktikusan nekem is távoznom kell” – Megszólalt a Karinthy Színház egyik ügyvezetője

A produkciós vezetői feladatokat is ellátó Kerekes-Katz Petra, a Karinhty Színházat működtető kft. egyik tulajdonosa a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében azt írja, a korábbi művészeti vezetőhöz, Földes Eszterhez hasonlóan, „praktikusan” neki is távoznia kell.
Zenés színház

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.
Klasszikus

Rohmann Ditta: Úgy teszünk, mintha normális életet élnénk

A Művészi szabadság című sorozatban Rohmann Ditta csellóművészt is megkérdeztük, mivel tölti az időt a járványhelyzet alatt. Természetesen ő sem unatkozik, sőt, hangfelvételt is küldött nekünk.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus playlist

Klasszikusok merengős és borongós estékre

Zenei válogatásunk magányos vagy csöndes estékhez, amikor egy forró bögre teával az ember átadja magát a semmittevésnek, a meditációnak, majd előbb-utóbb az álomnak is.
Klasszikus hír

Anne-Sophie Mutter elkapta a koronavírust

A német hegedűművész bejelentette, hogy pozitív lett a COVID-19 tesztje. Bizakodik a felépülésben.
Klasszikus videó

Így dolgozik otthonról egy szimfonikus zenekar

A Rotterdami Filharmonikusok otthonról dolgoznak, és az internet segítségével adják elő együtt Beethoven IX. szimfóniáját.
Klasszikus interjú

Rohmann Ditta: Úgy teszünk, mintha normális életet élnénk

A Művészi szabadság című sorozatban Rohmann Ditta csellóművészt is megkérdeztük, mivel tölti az időt a járványhelyzet alatt. Természetesen ő sem unatkozik, sőt, hangfelvételt is küldött nekünk.