Zimányi Zsófia tavaly Kovalik Balázs rendezővel és Lőrinczy György kulturális menedzserrel készítette el pályázatát Bozóki András akkori kulturális miniszter felkérésére. A tizennégy pályázat közül végül kettő kapta a legtöbb szavazatot: Zimányi Zsófiáé, illetve Hegyi Árpád Jutocsáé. A finisben a Budapesti Fesztiválközpont Kht. igazgatója visszalépett, mondván, lényegesen nagyobb az operaház adóssága a bevallottnál, és azt a fenntartó, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem vállalja át. A tárca hónapokig titkolózott az adósság mértékéről, mára azonban tudható, már akkor meghaladta a hatszázmillió forintot.

A Magyar Állami Operaháznak idén májusban 750 millió forintnyi béradóssága és ötszázmillió forintnyi tartozása volt – Hegyi Árpád Jutocsa szerint. Azt azonban Zimányi Zsófia is elismeri, hogy még a csökkentett – 5,3 milliárd forintos – állami támogatással is meg lehetett volna reformálni az operaházat, persze csak úgy, ha az adósságot a minisztérium kifizeti, az Erkel Színházat pedig – ahogy azt ígérték – ideiglenesen bezárják.

Pályázatának központi eleme a hároméves évadokba szervezett blokkrendszer kialakítása volt, úgy, hogy a költségvetés függvényében maximálisra emelték volna a premierek számát. Zimányi szerint ugyanis csak a bemutatókkal lehet a sajtó és így a szponzorok érdeklődését felkelteni. Ez alapján négy fő csoportra osztották volna az előadásokat: egy törzsrepertoárra, amelyben a népszerű darabok – Mozart, Verdi, Wagner – kaptak volna helyet, egy nyitott repertoárra, amelyben az operairodalom ritkán játszott, de megismerésre érdemes darabjait mutatták volna be, illetve létrehoztak volna egy alternatív repertoárt is, amelyben éppúgy helyet kaptak volna a huszadik századi klasszikusok, mint minden újszerű előadás, a kortárstól a barokk operáig. Ezt egészítették volna ki a koncertszerű opera-előadások, olyan darabokkal, amelyek inkább zenéjükben jeleskednek, de rossz színpadra állíthatóságuk miatt a dalszínházak csak nagy ritkán tűzik műsoraikra őket. Mivel a Zimányi-féle koncepcióban az Erkel Színház bezárta volna kapuit, a kamaraoperai előadásokat más színházakba – például a Tháliába, a Millenáris Teátrumba, illetve a Művészetek Palotájába helyezték volna át.

Mindez kiegészült a strukturális reformmal, amelynek alapfeltétele volt, hogy még a főigazgatói poszt betöltése előtt a minisztérium rendezze a felhalmozott adósságot, illetve a 2005. évinél ne legyen kisebb az operaház költségvetése. A költségek racionalizálását elsősorban a közalkalmazotti viszonyban végzett tevékenységek visszaszorításával, létszámleépítéssel, a jegyárak emelésével, illetve strukturálásával, a szponzori bevételek növelésével, és az előadásszám csökkentésével vélte megoldani. A pályázatban 240-260 előadás szerepelt, éppúgy, mint Hegyi Árpád Jutocsa terveiben. Ráadásul a zenei vezető posztot Zimányiék Kovács János karmesternek szánták, annak, akit Vass Lajos miniszteri biztos épp kedden nevezett ki fő-zeneigazgatónak.