Klasszikus

Ötös, csillag nélkül

2015.05.24. 06:58
Ajánlom
Két Brahms-szimfónia. Ennyi. Se sztárvendég, se ismeretlen szerző, se meghökkentő darab a műsoron. BFZ, Fischer Iván, Brahms – Kell ennél több? KRITIKA

Minden bizonnyal nem kell. Végre nem vonja el semmi a figyelmünket, lehet csak az előadókra és a zenére koncentrálni. Május 15-17. között háromszor adta elő a Budapesti Fesztiválzenekar Brahms első két szimfóniáját a Művészetek Palotájában. Két teljesen egyenlő prioritású félidő, két önálló, párdarabot / felvezetést nem igénylő remekmű. Brahms már 43 éves volt, mikor megjelent nyomtatásban az első szimfóniája. Mindaddig súlyos Beethoven-frusztrációban élt (hiszen ki ne érezte volna a nyomást egy ilyen mester szimfóniái után?!), és csak próbálgatta a szimfonikus zenekar adta lehetőségeket. Az 1876-os szimfóniája nem aratott osztatlan sikert, de Brahms számára felszabadulást hozott, így egy évre rá megjelentette a másodikat is. A két darab tehát teljesen azonos szerzői időszakból származik, hangulatában mégis homlokegyenest különbözőek.

A BFZ mostani koncertje egy tavaly őszi hangverseny folytatása, hiszen a zenekar szeptember 13-án Fischer Iván vezénylete alatt eljátszotta Brahms III. és IV. szimfóniáját. A mostani három koncert közül az utolsót volt szerencsém hallani, és nem tudom, mit higgyek: vajon a harmadik előadásra elfáradhat egy ilyen nívós együttes? Vagy valami más okozta a BFZ-koncerteken számomra eleddig ismeretlen hiányérzetet? Akárhogy is, aznap nem történt meg a csoda, nem kaptunk újító interpretációt. Direkt használom az újító szót, hiszen a hangversenyt úgy emlegették, mint két újító elme (ti. Brahms és Fischer) találkozása. Brahms újító mivoltát nem vonjuk kétségbe, Fischer azonban mintha nem kívánta volna kiemelni ezeket az újító mozzanatokat, illetve jóval kevesebbet adott abból a fáradhatatlan kreativitásból, amihez közönsége hozzászokhatott.

Az előadás természetesen hibátlannak nevezhető. Vagy hívjuk inkább korrektnek? Pontos belépések, precíz intonációk, ízléses vibrátók, fegyelmezett crescendo-decrescendo átmenetek, valamint a tételvégeken gyakori tutti pizzicatók szinkronitása jellemezték a zenekar játékát. Fischer Iván csendre intő színpadi jelenléte, és az ebből fakadó drámaian hatásos darab eleji be- és darab végi leintés ezúttal sem maradt el. Az első szimfóniát nyitó súlyos és sejtelmes akkordok még az említett feszült csendben gomolyogtak. Az izgalmasnak tűnő építkezés azonban idővel megakadt, és - kisebb kitörések és lírai szakaszok kivételével - az addig elért szint jellemezte a következő fél órát.

Hiányoltam a dinamikai szélsőségeket. (Bár azonnal le kell szögeznem, hogy az I. szimfónia 3. tételében egy irigylésre méltó pianóból indult el a hosszas építkezés.) Mindkét félidőben a középhangerő uralta az előadást, s bár kétségtelenül hatalmasat szólt egy-egy tutti, ezek a részek pusztán hangosak voltak, nem pedig intenzívek. Hiányzott belőlük az elszántság, a lelkesedés. És most nem arról van szó, hogy hány zenész mimikáján és testbeszédén látszik, hogy élvezi és átéli-e, amit csinál. Aznap este úgy éreztem, Fischer Iván megfékezte zenekarát, igyekezett kerülni minden stílustalannak, Brahms művészetéhez méltatlannak gondolt megoldást. A dinamikán túl ugyanerre utalt a ritmika is. A pontozott ritmusok, a pregnáns futamok és néhol a staccatók megvalósítása is biztonsági játéknak tűnt. Az apró beékelt szünetek nem váltották ki a megakasztás, a törés vagy éppen a lélegzetelállítás hatását.

Számos, nüánszokról szóló szőrszálhasogatásomból úgy tűnhet, a BFZ nem volt formában aznap. Annyiban így is van, hogy a világklasszis együttes minden hangversenyén tud valami olyan új színt hozni egy-egy mű előadásába, amelytől kiérdemli a "világklasszis" jelzőt, ezúttal azonban nem érzékeltem a Brahms-szimfóniák fischerivanizálódását. A szokásos megismételhetetlenül egyedi interpretáció helyett most egy extráktól mentes, mezei tökéletes produkciót kaptunk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Jazz/World

A 88 éves Omara Portuondo fogja beragyogni a tavaszt

A Buena Vista Social Club egykori énekese, a kubai Edith Piafnak is nevezett örökifjú díva május 18-án és 19-én két koncertet is ad a MOM Sportban, Last Kiss turnéja keretében.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.
Könyv

Radnóti üzenetet küldött a Messengeren: Vesd le ruhádat, már esik is kinn ;)

Magyar költők verseinek részletei kerülnek plakátokra. Segít vajon a modernizálás a fiatalok irodalmi érdeklődésének felkeltésében?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hírek

José Cura a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek állandó vendégművésze lesz

A jövő évadtól induló együttműködés részeként november 13-án Verdi Requiemjét vezényli a Müpában az argentin művész.
Klasszikus ajánló

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.
Klasszikus interjú

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Klasszikus interjú

„A Kárpát-medencei népzene ihletforrás számomra”

A Bartók Világverseny első helyezése után az Artisjus Junior díját is begyűjtötte Dobos Dániel. A fiatal zeneszerzőt inspirációkról, jövőbeli célokról kérdeztük bemutatkozó interjúnkban.
Klasszikus díj

Dés László és Kurtág György is az Artisjus díjazottai között

Dés László életműdíjat vehetett át, Szabó Tibor (Magna Cum Laude) az év zeneszerzője, Bérczesi Róbert (Hiperkarma) pedig az év szövegírója címet kapta meg az Artisjus 2019-es díjainak átadóján.