Klasszikus

Pálca és kotta nélkül

2013.01.30. 07:04
Ajánlom
Felvillanyozó, ám korántsem makulátlan, emlékezetes, nagy koncerttel ünnepelte Sir Simon Rattle és a Felvilágosodás Korának Zenekara Mozart születésnapját a Müpában. KRITIKA

A Felvilágosodás Korának Zenekarát nem kell vezényelni, tudják a dolgukat. Intésre nem, csak inspirációra várnak. Ennek megfelelően Sir Simon Rattle a dirigáló karmester attribútumait - kotta és pálca - az öltözőben hagyta. Mozart három utolsó szimfóniája volt programon. Az előadás gyorsleltára: az Esz-dúr szimfónia nyitótételének kidolgozásában felfigyelhettünk az est kulcsmozzanatára, kulcsmozdulatára. Rattle az első hegedűsök felé fordult, miközben jobb kezével a fuvolásra mutatott, hogy "rá füleljenek, hozzá kell most igazítani a dinamikát", s a hegedűsök füleltek, s leheletnyit vissza is vettek a hangerőből. Az Andantéban soha nem hallott tutti-pianókkal nyűgözött le a zenekar; a Menüett pedig ugyanazzal a plebejus kedéllyel táncolt, mint Haydn párizsi szimfóniáiban. A Finálé első nagy generálpauzájában az döbbentett meg, ahogy a zenekar testületileg elszámolt négyig, majd az újraindítást úgy abszolválták tökéletesen egyszerre, hogy közben Rattle kényelmesen lógatta mindkét karját.

A g-moll szimfónia - amitől már sok újat nem vártunk - nagy felfedezése a kidolgozás álomnarratívája volt. Ahogy a fafúvósok beterítették és álmot borítottak a vonósokra, majd jöttek a rémálomszerű kürtök - egyszerűen utánozhatatlannak tűnt. De legalább ennyire izgalmas volt, ahogy a visszatérés legelején kiemelkedett egy fagott-dallam, ami egy kissé bizonytalanságban is hagyta a hallgatót, hogy tényleg elérkezett-e a visszatérés; mindenesetre ez a fagott-szín előre jelezte, hogy a szimfóniatétel még korántsem "lefutott ügy", amit a folytatás vissza is igazol. A lassú tétel egy nápolyi emléknek tűnt, furcsa, irreális gáláns elemekkel, s persze a Così fan tutte párás mosolyával. A Menüett olyan, amilyennek szeretem: könyörtelenül precíz. A zárótétel néha a szétesés határára sodródott, de most úgy tűnt, hogy ez is része a játéknak; vagy ha nem része, akkor legalább jólesik hallani, hogy ez a koncert most tényleg nem egy végletekig beállított koncepció replikája. A Jupiter-szimfónia schuberti lassújára és a kissé megint széteső fináléra jó lesz emlékezni. Kicsit sajnáltam, hogy az utolsó tétel nevezetes kódájára koncentrálva (a 21. sorból) nem hallottam a csellókat, de hát annyi csodás hangélménnyel lehetett vigasztalódni. A puhafa-színezetű fuvolával, a különc fagottal, a nagyszerű oboákkal.

A zenekar egyébként hiper-ortodox historikus együttes benyomását keltette, látványra is feltűnő rézfúvósokkal, korabeli festményekről ellesett vonó- és hangszertartással, de valahogy mégsem érezte az ember a zenélésben a "csináltságot", a tudálékosságot, a pedantériát. S oly természetesnek hatott az is, hogy minden csellista combközé szorított hangszereken játszik. Ám ami a legfontosabb, hogy mindazt, amit fentebb a hangzás, a játékmód és a pillanatszerűség tüneteként felsoroltam nem az érdekesség- és újdonsághajhászás motiválta; elválaszthatatlanul a zenei értelmezés körébe tartozott. Nevezzük tiszta, érdeknélküli muzsikálásnak.

Emlékszem, hogy ugyanilyen programot vezényelt 2006 márciusában Philippe Herreweghe, és ő is egy életerős, nagy terveket szövögető, ambiciózus és kísérletező kedvű zeneszerzőt állított elénk. S ő sem nagyon vezényelt. Talán valamivel fésültebb előadás lehetett, Rattle spontánabb muzsikálása viszont lehengerlőbb. A szépségpöttyökről pedig nincs értelme beszélni, nem is illik szóvá tenni. (Azért nevezik egy arc apró hibácskáit szépségpöttynek, mert nélküle csak tökéletes, de nem hiánytalan lenne a látvány.) A tizenkét tétel közül csak egyetlen eggyel volt elvi problémám, a Jupiter-szimfónia lusta, már-már tunya menüettjével. De milyen érdekes: ahogy leírom, hogy "tunya menüett", azonnal ízeket kezdek érezni a számban, felsejlenek fülledt nyár-délutánok, nehéz illatokra leszek figyelmes. És látom magam boldog, elégedett öregembernek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Újabb nyílt levél az SZFE modellváltásáról szóló törvény kapcsán

Több mint hetven színész, rendező, színházi művész támogatta aláírásával a Színművészeti Egyetem modellváltását lehetővé tevő törvényt.
Klasszikus

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.
Színház

Szabó Magda: Régimódi történet – online közvetítés

A Tasnádi Csaba által rendezett történet visszarepít a múltba, ahol hasonló problémákkal küzdöttek Szabó Magda hősei, mint a mostaniak, csak szebb ruhákban.
Színház

Megszavazta az Országgyűlés az SZFE modellváltását

Az Országgyűlés július 3-án döntött a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott törvényjavaslatról.
Zenés színház

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Vasárnap kezdődik a 7. Budavári Bach-fesztivál

A Budavári Evangélikus Templomban rendezik meg július 5-17. között Magyarország első Bach-fesztiválját, kizárólag historikus, barokk hangszerek megszólalásával.
Klasszikus ajánló

Klasszikusok a fűben – A Millenárison ad ingyenes koncertet a MÁV Szimfonikus Zenekar

A komolyzenei piknik célja, hogy klasszikus zenével reagáljon az elmúlt hónapok nehézségeire és élményeire. A program a Szimfonikus karantén rehabilitáció alcímet viseli.
Klasszikus gyász

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.
Klasszikus ajánló

A Nemzeti Filharmonikus Zenekarral nyit a Müpa autós koncertmozija

Az online közvetítések után ismét formabontó megoldást kínál a Müpa azoknak, akik szerint zene nélkül nem igazi a nyár. A Müpa Autósmoziban a nézők saját autójuk kényelmében élvezhetik a Fesztivál Színházban élőben zajló koncerteket.
Klasszikus hír

Újra zene tölti meg Budapest számos közterét

Hatodik évadát kezdi a Zenélő Budapest: a július 2-án induló programsorozaton a szervezők mintegy 200 minikoncerttel készülnek 8 közkedvelt budapesti helyszínen.