Klasszikus

Párizs nem ereszt el

2004.05.04. 00:00
Ajánlom
A magyar művészek több mint száz éve járnak Párizsba Európát látni. A francia főváros iránt érzett egyoldalú szerelemről, a magyar kultúrát megtermékenyítő utazásokról sok mű született már, de a francia kapcsolat erősebb és gazdagabb annál, mint amit eddig sejtettünk.

A cím, ugye, Ady-idézet. S hogy a költő megannyi nagy Párizs-verse után egy "kevéssé fontosat" is idézzünk, íme az "Este a Bois-ban": "Szent árnyak keringtek előttünk / …Ott. Jaj. Látom. Jaj. Villámos élet, / A nagy Bábel útjára hágtunk. / Sírtam. A kocsis fütyörészett."

A nagy Bábel és a magyar művészek XX. századi találkozásáról két megemlékezés is született legutóbb: egy vaskos antológia "Állj fel" torony árnyékában címmel az Új Horizonttól az év végén, és most egy kamarakiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, nyitva augusztus 15-éig. Mindkettő kitűnő munka.

"Általmentem én a Szajna-hidacskán, hida-hida-hidacskán / Felmentem az "Állj fel" torony csúcsára, felmentem a csúcsára / Liften mentem én oda / Onnan néztem Párizsra / Hej de szép az élet itten Párizsban, szép az élet csuhajja!" Kitalálnák-e kitől való ez a népdal-pastiche, ugyancsak a múlt század elejéről? Nem mástól, mint a fiatal Bartók Bélától! Elza nénjének írja egy levelezőlapon. A város szerelmén kívül, az egyetlen ismert utalás az életrajzban a tartózkodó és nagyon is komoly zeneszerző viháncoló jókedvéről és szinte blaszfémikus humoráról. Ezt művelte vele a Város. Az sem véletlen, hogy éppen század eleji művészeket idézünk itt: kötet is, kiállítás is arról tanúskodik, hogy az igazán nagy megrendülés az előző századforduló látogatóit érte, fentieken kívül Rippl-Rónayt, Kodályt, Fülep Lajost, Kassákot, Szabó Dezsőt, Csók Istvánt. Mi lehet az oka? Találkozás a százesztendős demokrata hagyományokat őrző társadalmi közeggel? (Ady kisszerű magyarságot ostorozó verseibe minden bizonnyal belejátszott, hogy onnan szemlélte, ítélte meg hazája állapotát.) Vagy talán – mélyebbre ásva – az lehetett az ok, hogy látogatóink találkoztak egy közeggel, amelyben a művész, szemben a kelet-európai feudalizmussal, egyenrangú fél lehetett a társadalmi hierarchiában.

Illyés Gyula beszámolóiban (gondoljunk a Hunok Párizsban címűre) szinte lubickol a szabadság és a szinte kiváltságos helyzet pezsgőfürdőjében. Tőle s a menekültek, illetve önkéntes emigránsok tollából rengeteg fontos dokumentumot látunk a különböző korszakok visszaemlékezéseiben. Károlyi Mihálytól és feleségétől, József Attilától és Cserépfalvitól, sőt az ifjú Fejtő Ferenctől és Faludy Györgytől Cs. Szabóig, Bajomi Lázárig és Tardos Tiborig és Brassaïig. Szélpál Árpád Két szülőföld című verse meg is fogalmazza ezt az érzést: "ha ma visszagondolok a tájra / hol ötven éven át jártam álruhában / olyan mintha szülőföldem lenne / mezitlábasból facippőssé váltan…".

Külön fejezetet érdemelne művészet és haladás témaköre. A rácsodálkozás az itthon nem ismertre. Rácz Aladár, Vértes Marcell, Lucien Hervé, Tamkó Sirató, Doráti, Koestler, Hevesi András… és később: Bálint Endre, Gara László, Pilinszky, Kormos, Parancs János, Hubay Miklós, Papp Tibor… Ha végigtekintünk a neveken, észre kell vennünk, hogy csupa olyan alkotó, aki kvalitástól függetlenül valamilyen úttörő kísérlet generátora is egyben. Rippl-Rónay fedezi fel először Matisse-t, Fülep Picassót, Németh László Proustot. Kivétel nélkül mindenki – a nagy művésztől a "csupán turistáig" – úgy érzi, hogy végre vehetett egy nagy lélegzetet. Ennek a tüdőtágításnak és rácsodálkozásnak a hatását a magyar művészetre alaposabban fel kellene dolgozni végre.

Pedig a szerelem meglehetősen egyoldalú. Párizs, ez az öntörvényű, folytonos mozgásban levő, fényes, de közönyös gépezet elfogadja elfogadja a hódolatot, de nem is jut eszébe, hogy viszonozza. Alkalmi szállások, diáktanyák, hónapos szobák, garniszintű hotelek, olcsó kifőzdék, kályhán kotyvasztott levesek és éhezés. Elszenvedői mindezt rendre megemlítik, de csak mellékesen, mint a gyönyörűségért hozott áldozatot. Ady írta le először, azóta ismétli mindenki: a francia szellem nyitottsága felől nézni a mindenkori Magyarország nyomottságát és zártságát, konzervativizmustól a diktatúráig – nos, ez az igazi perspektíva. Hát persze hogy Párizs nem ereszt el!

Az antológia bővebb, átfogja a teljes múlt századot még Márai, Vas István, Weöres, Rónay György, Cziffra György, Timár György, Tóth Judit, sőt Bakucz József írását is megtalálni benne, tehát az amerikai magyar diaszpórából visszajöttekét. Továbbá képet kapunk a párizsi magyar mozgalmakról is, egészen a Magyar Műhelyig. A kiállítás a leleményesebb; kicsiny (miért oly kicsiny?) területén a macskakőutánzat járdakövektől a ruhafogasokon elhelyezett, gazdag tartalmú újságokon (ezek afféle miniantológiák), az oszlopokon sorakozó utcanévtáblákon (persze ezek a "magyar" utcák) és az egymásra halmozott címkés koffereken át a falakra sűrűn akasztott képekig (Vaszary János, Nemes Lampérth, Tihanyi, Czóbel, Koffán Károly, Brassaï párizsi alkotásai, Tamkó Sirató francia nyelvű dimenzionalista kiáltványa is) egészen a kasírozott idézetekig, de azok közt is egészen Rejtő Jenőig.

Nézni, olvasni is üdülés, Párizs és hazánk kapcsolata bizony még egy elmélyültebb szagos misét is megérne.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Vizuál

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Klasszikus

Herbert von Karajan is bekerült Madame Tussauds panoptikumába

A legendás osztrák karmester viaszszobrát hétfőn leplezték le Bécsben. Hat hónapon át dolgoztak rajta.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.
Klasszikus hír

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus ajánló

Komolyzene a Vajdahunyadvárban!

Javában tart a nyár legszívderítőbb szabadtéri zenei fesztiválja, a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál. A soron következő koncerteket a Mendelssohn Kamarazenekar, a Musica Sonora Kamarazenekar és a Budapesti Vonósok adják.