Klasszikus

Párizs nem ereszt el

2004.05.04. 00:00
Ajánlom
A magyar művészek több mint száz éve járnak Párizsba Európát látni. A francia főváros iránt érzett egyoldalú szerelemről, a magyar kultúrát megtermékenyítő utazásokról sok mű született már, de a francia kapcsolat erősebb és gazdagabb annál, mint amit eddig sejtettünk.

A cím, ugye, Ady-idézet. S hogy a költő megannyi nagy Párizs-verse után egy "kevéssé fontosat" is idézzünk, íme az "Este a Bois-ban": "Szent árnyak keringtek előttünk / …Ott. Jaj. Látom. Jaj. Villámos élet, / A nagy Bábel útjára hágtunk. / Sírtam. A kocsis fütyörészett."

A nagy Bábel és a magyar művészek XX. századi találkozásáról két megemlékezés is született legutóbb: egy vaskos antológia "Állj fel" torony árnyékában címmel az Új Horizonttól az év végén, és most egy kamarakiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, nyitva augusztus 15-éig. Mindkettő kitűnő munka.

"Általmentem én a Szajna-hidacskán, hida-hida-hidacskán / Felmentem az "Állj fel" torony csúcsára, felmentem a csúcsára / Liften mentem én oda / Onnan néztem Párizsra / Hej de szép az élet itten Párizsban, szép az élet csuhajja!" Kitalálnák-e kitől való ez a népdal-pastiche, ugyancsak a múlt század elejéről? Nem mástól, mint a fiatal Bartók Bélától! Elza nénjének írja egy levelezőlapon. A város szerelmén kívül, az egyetlen ismert utalás az életrajzban a tartózkodó és nagyon is komoly zeneszerző viháncoló jókedvéről és szinte blaszfémikus humoráról. Ezt művelte vele a Város. Az sem véletlen, hogy éppen század eleji művészeket idézünk itt: kötet is, kiállítás is arról tanúskodik, hogy az igazán nagy megrendülés az előző századforduló látogatóit érte, fentieken kívül Rippl-Rónayt, Kodályt, Fülep Lajost, Kassákot, Szabó Dezsőt, Csók Istvánt. Mi lehet az oka? Találkozás a százesztendős demokrata hagyományokat őrző társadalmi közeggel? (Ady kisszerű magyarságot ostorozó verseibe minden bizonnyal belejátszott, hogy onnan szemlélte, ítélte meg hazája állapotát.) Vagy talán – mélyebbre ásva – az lehetett az ok, hogy látogatóink találkoztak egy közeggel, amelyben a művész, szemben a kelet-európai feudalizmussal, egyenrangú fél lehetett a társadalmi hierarchiában.

Illyés Gyula beszámolóiban (gondoljunk a Hunok Párizsban címűre) szinte lubickol a szabadság és a szinte kiváltságos helyzet pezsgőfürdőjében. Tőle s a menekültek, illetve önkéntes emigránsok tollából rengeteg fontos dokumentumot látunk a különböző korszakok visszaemlékezéseiben. Károlyi Mihálytól és feleségétől, József Attilától és Cserépfalvitól, sőt az ifjú Fejtő Ferenctől és Faludy Györgytől Cs. Szabóig, Bajomi Lázárig és Tardos Tiborig és Brassaïig. Szélpál Árpád Két szülőföld című verse meg is fogalmazza ezt az érzést: "ha ma visszagondolok a tájra / hol ötven éven át jártam álruhában / olyan mintha szülőföldem lenne / mezitlábasból facippőssé váltan…".

Külön fejezetet érdemelne művészet és haladás témaköre. A rácsodálkozás az itthon nem ismertre. Rácz Aladár, Vértes Marcell, Lucien Hervé, Tamkó Sirató, Doráti, Koestler, Hevesi András… és később: Bálint Endre, Gara László, Pilinszky, Kormos, Parancs János, Hubay Miklós, Papp Tibor… Ha végigtekintünk a neveken, észre kell vennünk, hogy csupa olyan alkotó, aki kvalitástól függetlenül valamilyen úttörő kísérlet generátora is egyben. Rippl-Rónay fedezi fel először Matisse-t, Fülep Picassót, Németh László Proustot. Kivétel nélkül mindenki – a nagy művésztől a "csupán turistáig" – úgy érzi, hogy végre vehetett egy nagy lélegzetet. Ennek a tüdőtágításnak és rácsodálkozásnak a hatását a magyar művészetre alaposabban fel kellene dolgozni végre.

Pedig a szerelem meglehetősen egyoldalú. Párizs, ez az öntörvényű, folytonos mozgásban levő, fényes, de közönyös gépezet elfogadja elfogadja a hódolatot, de nem is jut eszébe, hogy viszonozza. Alkalmi szállások, diáktanyák, hónapos szobák, garniszintű hotelek, olcsó kifőzdék, kályhán kotyvasztott levesek és éhezés. Elszenvedői mindezt rendre megemlítik, de csak mellékesen, mint a gyönyörűségért hozott áldozatot. Ady írta le először, azóta ismétli mindenki: a francia szellem nyitottsága felől nézni a mindenkori Magyarország nyomottságát és zártságát, konzervativizmustól a diktatúráig – nos, ez az igazi perspektíva. Hát persze hogy Párizs nem ereszt el!

Az antológia bővebb, átfogja a teljes múlt századot még Márai, Vas István, Weöres, Rónay György, Cziffra György, Timár György, Tóth Judit, sőt Bakucz József írását is megtalálni benne, tehát az amerikai magyar diaszpórából visszajöttekét. Továbbá képet kapunk a párizsi magyar mozgalmakról is, egészen a Magyar Műhelyig. A kiállítás a leleményesebb; kicsiny (miért oly kicsiny?) területén a macskakőutánzat járdakövektől a ruhafogasokon elhelyezett, gazdag tartalmú újságokon (ezek afféle miniantológiák), az oszlopokon sorakozó utcanévtáblákon (persze ezek a "magyar" utcák) és az egymásra halmozott címkés koffereken át a falakra sűrűn akasztott képekig (Vaszary János, Nemes Lampérth, Tihanyi, Czóbel, Koffán Károly, Brassaï párizsi alkotásai, Tamkó Sirató francia nyelvű dimenzionalista kiáltványa is) egészen a kasírozott idézetekig, de azok közt is egészen Rejtő Jenőig.

Nézni, olvasni is üdülés, Párizs és hazánk kapcsolata bizony még egy elmélyültebb szagos misét is megérne.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Ők az évad legjobbjai a kritikusok szerint

A Színházi Kritikusok Céhe idén 40. alkalommal ismeri el az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit. A díjátadót szeptember 22-én tartják a Katonában.
Könyv

Babits a ritmusdaráló, Móricz a műparaszt

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.
Tánc

Novák Ferenc "Tata": Egyszer csak rájöttünk, hogy a Táncszínház nem a miénk

Elkészült a Nemzeti Táncszínház épülete, aztán kiderült, hogy nem is az övék. „Megalázó volt” – mondta az ügyről Novák Ferenc „Tata” Kossuth-díjas koreográfus.
Színház

Ilyen volt a Sztalkert csoport új Vízkeresztje - Galéria

A Shakespeare Fesztiválon mutatták be a Sztalkert Csoport második önálló produkcióját, a Vízkereszt, de amúgy mindegy című előadást, amely legközelebb a Szentendrei Teátrum FRISS programsorozatában, majd Zsámbékon vendégeskedik.
Vizuál

14 érdekesség Rembrandt épp restaurálás alatt álló Éjjeli őrjáratáról

A Rijks Múzeum július elején megkezdte a festmény nyílt színi restaurálását. A projektet online és a helyszínen is nyomon követhetik az érdeklődők. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a képről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.
Klasszikus ajánló

Sok Bachot hallhat majd a Veszprémi Régizenei Napokon

Idén is a veszprémvölgyi jezsuita templom lesz a Veszprémi Régizenei Napok helyszíne, ami július 22-én kezdődik, és öt napon át tart.
Klasszikus ajánló

Beethoven Tajvanon

Tajpeji zenekar érkezik a Duna Palotába, hogy Beethoven Sors-szimfóniája mellett klasszikus tajvani zeneszerzők műveiből játszanak.
Klasszikus orgona

Egy este a hangszerek királynőjével: jön az Orgonák Éjszakája

Első alkalommal lesz olyan, hogy Orgonák Éjszakája. Mégpedig július 20-án, országszerte, és a Filharmónia Magyarország szervezésében.
Klasszikus ajánló

Légy világsztárok tanítványa!

A Fesztivál Akadémia egyik elsődleges célja a jövő muzsikusainak nevelése, ezért a programok között központi szerepet kapnak az előadások, a mesterkurzusok és a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny. A verseny július 17-én kezdődik, és a nagyközönség számára is nyitott.