Amikor először láttam, hogy napjaink egyik legszerethetőbb és legtehetségesebb hegedűművésze, Hilary Hahn Paris címmel készített lemezt, arra gondoltam, Edith Piaf sanzonokat és Django Reinhardt-átiratokat tartalmaz majd – vagy legalábbis valami hasonlót. Tudják! Amitől az embernek rögtön robogózni támad kedve, meg Eiffel-tornyot nézegetni és holdfényben csónakázni, és röpke nosztalgiával gondolni 1899-re.
Ezzel sem lenne baj, Hilary Hahn azonban – bár amerikai – nem válik amerikai turistává Európa (egyik) kulturcsakrájában. Ez a lemez komoly komolyzene a legmagasabb minőségben.
A Francia Rádiózenekart a finn karmester, Mikko Franck vezényli. Azzal a lázálmos hévvel játszanak, ami a francia költészetet aranykorában jellemezte.
De nem a sztereotipikus franciaság jellemzi a lemezen hallható alkotásokat, egyetlen egyszerű tény köti őket össze: mindegyik műnek Párizsban volt az ősbemutatója. Ernest Chausson hegedűre írt Poème című alkotásának 1896-ban, a legfiatalabb alkotásnak, Einojuhani Rautavaara posztumusz Két szerenádjának pedig 2019-ben. Közöttük Prokofjev D-dúr hegedűversenye hallható, amelynek oroszlánrészén az orosz szerző az októberi forradalom idején dolgozott 1917-ben, igaz, forradalmi hangulat nem nagyon van benne, a második tételben legfeljebb egy kis barbaro, atletikus hegedűfutamokkal. A darab egbukott amúgy Párizsban (vagy legalábbis árnyékba tolta Sztravinszkij Oktettje, amellyel egy műsoron szerepelt), de ezt most ne rójuk fel a városnak. Nem sok jobb interpretációját ismerjük az alkotásnak, mint amit Hahn ezen a felvételen prezentál.
A lemez legérdekesebb részeit talán sokaknak Rautavaara lírikus szerenádjai jelentik, amelyekről a szüzebb fül talán azt mondaná, hogy romantikus mester művei.
Nos, nem, ez nagyon is a 2016-ban elhunyt finn mester hangja, ezek a tömött akkordok a vonóskíséretben és a véget nem érő dallamok az ő jegyeit viselik. Hahn természetesen nem először találkozik Rautavaara zenéjével, nagy sikerrel játszotta a hegedűversenyét és Fantáziáját évekkel ezelőtt. A lemezen hallható egyik szerenádot a szerző szerelméhez, özvegyéhez, Sinikkához, a másikat az élethez írta. Most először rögzítik lemezen ezeket az alkotásokat. Örülünk, hogy vannak.