A gyerekkori utazásoknál a kis Mozart miatt találtam ki a köpenyes játékot (Leopold, az apa, a gyereket egy nagy köpennyel kis időre mindig "eltünteti"), így lehetőségem nyílt az apa szerepét alakító kitűnő táncost nyugodtan "megtáncoltatni"...

A darab születéssel kezdődik, halállal végződik, mint minden ember élete. A kettő között az életút fő állomásait ábrázolom: a lényeges utazásokat, a szerelem "megkóstolását", az egyik szülő elvesztését... A hihetetlenül öntudatos, szókimondó zseni nehezen viselhető el. Nem tud alkalmazkodni, hiába kapott jó nevelést, nem tud az uralkodó szolgálatában hű alattvaló maradni. Amikor az igazi személyiségének jellemzői a mélyből a felszínre törnek, mindig konfliktusba kerül. A zsenialitása mégis megmenti, a nehéz helyzetekben valaki mindig megsegíti, például II. József császár, akit már emiatt sem hagyhattam ki. Nem hagyhattam ki sikeres operáinak megszületését, és az azokat megelőző vajúdásokat - ezek sorsdöntőek voltak az életében -, de kihagytam természetesen a korai operákat, amelyek nem hagytak a zenetörténetben akkora nyomot. A Szöktetés a szerájbólt azért vettem be, mert az első nagy sikere volt, a Figaro házasságát és a Don Giovannit azért, mert zseniális alkotások, és jellemző, hogy ezeket nehezen fogadta el az akkori ízlés, mert túl modernek voltak. Minden jelentős művész megéli ezt a konfliktust: ha nagyot mer lépni, "lefejezik", mert nem értik. Az utolsó nagy felszabadulás az életében A varázsfuvola, de akkor már nagyon beteg volt...

Kerestem azokat a lehetőségeket, amelyekből kiindulva, egy nagy balettegyüttessel látványos képek alkothatók. Így született meg az első nagy salzburgi koncert megkoreografálásának gondolata, valamint a konfliktusokkal terhes, ezért mozgalmas csoporttáncokra is lehetőséget adó bécsi kép. Hasonló okok miatt döntöttem a versailles-i kép mellett is, abban kifejezetten jó lehetőség kínálkozott a klasszikus balett-technika csillogtatására...

Érdekesebbnek találtam valóságos tények alapján, sűrített ábrázolásban végigmenni Mozart életén, mint kiragadni egy pályaszakaszt, és "lemenni a mélybe"...

A zenei válogatás legalább fél évig tartott. A balettban felcsendülő zeneművek születési dátumai nincsenek párhuzamban az életút kronológiájával, tehát nem úgy válogattam, hogy a gyerekkort gyerekkori művekre, a fiatal kort fiatalkori művekre fogom megkoreografálni. Leginkább Mozart utolsó tíz évének alkotásai között keresgéltem, az akkor született művei között vannak olyan drámai mélységű darabok, amelyek a balettszínpadon nagyon jól alkalmazhatók...

Ha a zene megvan, nagyon nagy baj már nem lehet, mert az adja a balett egyik alapját. A másik a gondolatiság, az a kronologikus életvázlat, amit összerakosgattam, és amit megpróbáltam - a tánc nyelvén fogalmazva - költészettel megtölteni. Hogy ezt hogyan oldom meg, az már az én művészi fantáziámtól függ. Amit nem lehet táncnyelven elmagyarázni, azt éreztetni fogom...

Mozart rendkívüli gyermeklélek volt, mert őszintén hitte, hogy a világ jó. Hihetetlen szeretetéhsége volt. Amikor a szülői otthon védelméből kiszabadult, és önállóan kezdett élni, naiv tisztaságát sokan kihasználták. Kimagasló tehetségét életében igazán nem értékelték. A másik arca egyszerű, emberi: szeretett szórakozni, társaságban lenni, "belemenni az életbe"...