Klasszikus

Patetikus Oblomov

2014.09.28. 06:58
Ajánlom
Az eredeti tervben két heroikus mű szerepelt, végül egy Bein-Haim-zsoltár került a műsor élére, de az Izraeli Filharmonikusok estje ettől nem lett könnyedebb. Emlékezetes koncert, ha rövid akarok lenni. De inkább kifejtem. KRITIKA

Zubin Mehta talán 1963-ban dirigált először Budapesten, a fiatal karmester akkoriban négy koncerten állt az ÁHZ pulpitusán - az idős világsztár néhány éven belül harmadszor szerepelt a Müpában, az Izraeli Filharmonikusokkal pedig - a kettő közt - kétszer is járt már Budapesten. Ezzel semmiképp sem szeretném azt mondani, hogy a karmester vagy az általa félszázada vezetett zenekar fellépése ne lenne esemény. A szezon elején is csont nélkül telt ház volt ezen a talán szokatlan műsorú hangversenyen. Az viszont tény, hogy amióta itthon újra vannak világszínvonalú zenekarok, természetes, hogy a világ híres együtteseit hozzájuk méregetjük. Az Izraeli Filharmonikusok mindenképp nagyszerű társulat, de - a tolsztoji mondást kifacsarva - "a maga módján az". Vagyis nem első megszólalásra egyértelmű: nem esünk tőle rögvest hasra, nem képedünk el, mondván: mily csodás vonóshangzás! vagy micsoda egybefüggő falat képező rezek!, mily tűpontos fafúvók! stb. Nem, ha csak ezeket kerestük az izraeliek játékában-hangzásában, hamar csalódhattunk.

A Ben-Haim-darab unisonója egyáltalán nem szólt kínosan egyszerre - éppenséggel kínosan szét sem esett, de abban se vagyok biztos, hogy később, amikor a mű többszólamúvá válik, a hárfa épp akkor játszotta a beírt hangokat, amikor a fagott vagy a hegedű. Sebaj, én úgyis a Csajkovszkijt vártam, mert különösebben senki sem kötötte az orromra, hogy más is lesz (a műsorfüzetben, melyet az ember a koncert után olvas el, természetesen szerepel az extra). Jött is Csajkovszkij, s bár a fagott az elején rögtön megfogott, később sokáig kellett várnom arra, hogy a káoszból rend legyen. A rendetlenség azonban egyáltalán nem valamiféle dilettantizmus, netán turné-leeresztés volt: úgy tűnt, ez a koncepció része. Mintha Mehta ugyanazt vallaná, amit Elisso Virsaladze: hogy nem muszáj a két kéznek egyszerre játszania a zongorán, nem muszáj, hogy minden szólam mindig együtt zakatoljon a zenekarban. A lassú tempó - mely az egész darabon eluralkodott - akár azt is sugallhatná, hogy Mehta analitikusan tálalta a darabot, de ez is csak részint igaz. Mert voltak csodásan analitikus részek - jellemzően inkább a tempósabb, sűrűbb matériában - a csendesebb, elgondolkodóbb foltokban inkább a részleteket - vagy a részletek részleteit - csodálhattuk meg. Ezekből pedig annyit hallhattunk, amennyi a legeslegjobb zenekaroknak is becsületére válik.

Igazságtalan kiemelni bármelyik szólamot, de talán a bőgők, a brácsák, a szekundok hoztak leggyakrabban olyan ellenszólamokat, máskor a sűrű szövetben elrejtőző ritmusképleteket, melyek kapcsán kénytelenek voltunk újraértelmezni a művet vagy legalábbis annak bizonyos elemeit. Illetve az egésznek az aspektusát. Mert miféle patetikusság, miféle szenvedély, emelkedettség ez? Amolyan oblomovi. (Félreértés ne essék: Oblomov nagy kedvencem, regényként és regényhősként egyaránt.) Vagy egy másik irodalmi hasonlattal élve: miközben Mehta a harmadik tételben mint megfáradt, bölcs és végtelenül profi tábornok - Kutuzov - irányítja az együttesét, a sorokban mintha megannyi Pierre Bezuhov vitézkedne. És mégse lesz ettől értelmetlen a menetelés - s hogy mennyire nem, az mutatja, hogy ez a tétel külön, nyílt színi tapsot kapott. Amiért nem kárhoztatnám a sznob és/vagy félművelt közönséget, mert vannak olyan tételek, melyek után szinte muszáj tapsolni, s ez a kicsit slampos mars ilyen volt.

Jóval kevésbé tetszett a második tétel ötnegyedes keringője - kissé túl visszafogottnak találtam az eleganciáját, de hát én Fricsayhoz és Karajanhoz vagyok szoktatva. A zárótétel viszont annál jobban tetszett - különösen az elomló, szépségében is végtelenül pesszimista befejezése, mely valahogy kerekké tette a művet, visszautalva a nehezen összeálló kezdetre. S hát nem ezért járunk-e koncertre: hogy legyen olyan, amikor a "hogy tetszett" kérdésre nem tudunk egyértelműen, egy szóval válaszolni? Nem azért érdemes-e az otthoni pártucat Patetikus melegéből a szeles Duna-partra elvándorolni, hogy olyant halljunk, amely más, amely akkor is elgondolkodtat, ha nem győz meg egyértelműen?

A második félidő furcsa mód ennek épp az ellenpéldáját hozta. Egy sokkal profibb zenekart, sokkal egyöntetűbb erényekkel, s Richard Strauss Hősi élete sokkal németebb, sokkal heroikusabb volt, mint Csajkovszkijé - és sokkal szokványosabb, egyszersmind érdektelenebb is. Talán az intimebb pillanatokba cseppent némi emberi vonás (alighanem egy kis irónia is, de épp csak annyi, mint egy leheletnyi jó parfüm). Elkönyvelhettük, ilyen egy világszínvonalú zenekar, ilyen profi az élő karmesterek nagy öregje, akinek a kisujjában van minden, zene, zenekar, közönségismeret stb., de ha csak ez a félidő lett volna - a ráadásként elhangzó, obligát Barhms magyar tánccal egyetemben - akkor a fényes előadás ellenére aligha hagyna nyomot bennünk. A két félidő együtt viszont ismét visszavisz Tolsztojhoz: ez a zenekar a maga módján nagyszerű. Mert inkább emlékeztet mondjuk a Szentpétervári Filharmonikusokra, ahol mindenki egyéniség, ahol nem valamiféle gépezet lép működésbe, mint a Berlinieknél vagy a New York-iaknál, amikor a karmester színre lép, hanem az egyéniségek teszik bele emberi arcukat: tudásukat, lelkesedésüket, mosolyukat, egymásra kacsintásukat (és olykor gyarlóságukat is), s ebből alakul ki a megismételhetetlen. S ez a koncert - a két arcával: ironikus és némiképp kényszeres hősiségével - valóban megismételhetetlen volt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Pakold meg magad könyvekkel a Líra raktárában pár száz forintért!

Mi már tudjuk az igazi könyvmolyok szombati programját. Raktárvásár lesz a Lírában.
Könyv

Családi találkozót rendeznek Petőfi rokonai Kiskunfélegyházán

Igen, jól olvasta a címet! Míg egyesek a költő sírjának felkutatásával vannak elfoglalva, mások az élőkre koncentrálnak és családi találkozót hirdettek, amelyen eddig állítólag 66 utód jelezte a részvételét.
Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Klasszikus

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Zenés színház

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Hat orosz zeneszerzőt mutat be Szabó Marcell fesztiválja

Budapesten és Debrecenben rendezik meg október 7. és 13. között az Orosz Zenei Fesztivált, amelyen minden koncert egy-egy zeneszerzőt állít a középpontba.
Klasszikus virtuózok

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Klasszikus interjú

Mikołaj Górecki: „Nem vagyok zeneszerző, csak egy fickó, aki komponál”

Egy ismert komponista gyermekének lenni nem mindig kiváltság, különösen ha a gyermek a szülői pályát kívánja követni. Mikołaj Górecki egyik művét a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában hallhatja majd a közönség május 25-én. Ennek kapcsán tettünk fel néhány kérdést az Amerikában élő lengyel komponistának.
Klasszikus kritika

Ilyen volt: Baráti Kristóffal zenélt a Kodály Filharmonikusok a reptéren

A négy őselem, a tűz, a víz, a föld és a levegő szolgált mottóként a debreceni Kodály Filharmonikusok nagyszerű koncertjének műsorában. Kritika.
Klasszikus ajánló

Fassang László templomépítésért koncertezik

A Liszt Ferenc-díjas művész jótékonysági orgonaestjét május 19-én tartják a Deák téri evangélikus templomban. A befolyt összeggel a budakeszi evangélikus templom építését támogatják.