Klasszikus

Patetikus Oblomov

2014.09.28. 06:58
Ajánlom
Az eredeti tervben két heroikus mű szerepelt, végül egy Bein-Haim-zsoltár került a műsor élére, de az Izraeli Filharmonikusok estje ettől nem lett könnyedebb. Emlékezetes koncert, ha rövid akarok lenni. De inkább kifejtem. KRITIKA

Zubin Mehta talán 1963-ban dirigált először Budapesten, a fiatal karmester akkoriban négy koncerten állt az ÁHZ pulpitusán - az idős világsztár néhány éven belül harmadszor szerepelt a Müpában, az Izraeli Filharmonikusokkal pedig - a kettő közt - kétszer is járt már Budapesten. Ezzel semmiképp sem szeretném azt mondani, hogy a karmester vagy az általa félszázada vezetett zenekar fellépése ne lenne esemény. A szezon elején is csont nélkül telt ház volt ezen a talán szokatlan műsorú hangversenyen. Az viszont tény, hogy amióta itthon újra vannak világszínvonalú zenekarok, természetes, hogy a világ híres együtteseit hozzájuk méregetjük. Az Izraeli Filharmonikusok mindenképp nagyszerű társulat, de - a tolsztoji mondást kifacsarva - "a maga módján az". Vagyis nem első megszólalásra egyértelmű: nem esünk tőle rögvest hasra, nem képedünk el, mondván: mily csodás vonóshangzás! vagy micsoda egybefüggő falat képező rezek!, mily tűpontos fafúvók! stb. Nem, ha csak ezeket kerestük az izraeliek játékában-hangzásában, hamar csalódhattunk.

A Ben-Haim-darab unisonója egyáltalán nem szólt kínosan egyszerre - éppenséggel kínosan szét sem esett, de abban se vagyok biztos, hogy később, amikor a mű többszólamúvá válik, a hárfa épp akkor játszotta a beírt hangokat, amikor a fagott vagy a hegedű. Sebaj, én úgyis a Csajkovszkijt vártam, mert különösebben senki sem kötötte az orromra, hogy más is lesz (a műsorfüzetben, melyet az ember a koncert után olvas el, természetesen szerepel az extra). Jött is Csajkovszkij, s bár a fagott az elején rögtön megfogott, később sokáig kellett várnom arra, hogy a káoszból rend legyen. A rendetlenség azonban egyáltalán nem valamiféle dilettantizmus, netán turné-leeresztés volt: úgy tűnt, ez a koncepció része. Mintha Mehta ugyanazt vallaná, amit Elisso Virsaladze: hogy nem muszáj a két kéznek egyszerre játszania a zongorán, nem muszáj, hogy minden szólam mindig együtt zakatoljon a zenekarban. A lassú tempó - mely az egész darabon eluralkodott - akár azt is sugallhatná, hogy Mehta analitikusan tálalta a darabot, de ez is csak részint igaz. Mert voltak csodásan analitikus részek - jellemzően inkább a tempósabb, sűrűbb matériában - a csendesebb, elgondolkodóbb foltokban inkább a részleteket - vagy a részletek részleteit - csodálhattuk meg. Ezekből pedig annyit hallhattunk, amennyi a legeslegjobb zenekaroknak is becsületére válik.

Igazságtalan kiemelni bármelyik szólamot, de talán a bőgők, a brácsák, a szekundok hoztak leggyakrabban olyan ellenszólamokat, máskor a sűrű szövetben elrejtőző ritmusképleteket, melyek kapcsán kénytelenek voltunk újraértelmezni a művet vagy legalábbis annak bizonyos elemeit. Illetve az egésznek az aspektusát. Mert miféle patetikusság, miféle szenvedély, emelkedettség ez? Amolyan oblomovi. (Félreértés ne essék: Oblomov nagy kedvencem, regényként és regényhősként egyaránt.) Vagy egy másik irodalmi hasonlattal élve: miközben Mehta a harmadik tételben mint megfáradt, bölcs és végtelenül profi tábornok - Kutuzov - irányítja az együttesét, a sorokban mintha megannyi Pierre Bezuhov vitézkedne. És mégse lesz ettől értelmetlen a menetelés - s hogy mennyire nem, az mutatja, hogy ez a tétel külön, nyílt színi tapsot kapott. Amiért nem kárhoztatnám a sznob és/vagy félművelt közönséget, mert vannak olyan tételek, melyek után szinte muszáj tapsolni, s ez a kicsit slampos mars ilyen volt.

Jóval kevésbé tetszett a második tétel ötnegyedes keringője - kissé túl visszafogottnak találtam az eleganciáját, de hát én Fricsayhoz és Karajanhoz vagyok szoktatva. A zárótétel viszont annál jobban tetszett - különösen az elomló, szépségében is végtelenül pesszimista befejezése, mely valahogy kerekké tette a művet, visszautalva a nehezen összeálló kezdetre. S hát nem ezért járunk-e koncertre: hogy legyen olyan, amikor a "hogy tetszett" kérdésre nem tudunk egyértelműen, egy szóval válaszolni? Nem azért érdemes-e az otthoni pártucat Patetikus melegéből a szeles Duna-partra elvándorolni, hogy olyant halljunk, amely más, amely akkor is elgondolkodtat, ha nem győz meg egyértelműen?

A második félidő furcsa mód ennek épp az ellenpéldáját hozta. Egy sokkal profibb zenekart, sokkal egyöntetűbb erényekkel, s Richard Strauss Hősi élete sokkal németebb, sokkal heroikusabb volt, mint Csajkovszkijé - és sokkal szokványosabb, egyszersmind érdektelenebb is. Talán az intimebb pillanatokba cseppent némi emberi vonás (alighanem egy kis irónia is, de épp csak annyi, mint egy leheletnyi jó parfüm). Elkönyvelhettük, ilyen egy világszínvonalú zenekar, ilyen profi az élő karmesterek nagy öregje, akinek a kisujjában van minden, zene, zenekar, közönségismeret stb., de ha csak ez a félidő lett volna - a ráadásként elhangzó, obligát Barhms magyar tánccal egyetemben - akkor a fényes előadás ellenére aligha hagyna nyomot bennünk. A két félidő együtt viszont ismét visszavisz Tolsztojhoz: ez a zenekar a maga módján nagyszerű. Mert inkább emlékeztet mondjuk a Szentpétervári Filharmonikusokra, ahol mindenki egyéniség, ahol nem valamiféle gépezet lép működésbe, mint a Berlinieknél vagy a New York-iaknál, amikor a karmester színre lép, hanem az egyéniségek teszik bele emberi arcukat: tudásukat, lelkesedésüket, mosolyukat, egymásra kacsintásukat (és olykor gyarlóságukat is), s ebből alakul ki a megismételhetetlen. S ez a koncert - a két arcával: ironikus és némiképp kényszeres hősiségével - valóban megismételhetetlen volt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Hogyan válhat szemléletformálóvá egy kulturális esemény?

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 16-i adásában vendégünk lesz Fekete Péter, Göttinger Pál, Hamar Zsolt és Pataki András.