Volt idő, amikor minden rangos fővárosi szimfonikus zenekar azon háborgott, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar elszívja a legjobb zenészeit, jóval magasabb béreket kínálva művészeinek. A kilencvenes évek elején egy platformról irigyelte a "fesztiválosokat" a szerényebb költségvetéssel működő Magyar Állami Hangversenyzenekar, az Operaház zenekara, a Filharmóniai Társaság és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, mondván, a hivatásos fővárosi együttes megszületése óriási feszültségeket kelt a honi zenekari életben. Az Operaház muzsikusaiból verbuválódó, egyesületként működő Filharmóniai Társaságot a rendszerváltozás után egyenesen a megszűnés réme fenyegette: gazdátlanul, pályázatok segítségével próbált meg talpon maradni. Nehezen, de sikerült, ám ma sincs könnyű helyzetben.

Aztán néhány év alatt fordult a kocka. Az itthoni mércével mérve jólétben működő és komoly hazai és nemzetközi sikereket elérő Fesztiválzenekar a folyamatos elégedetlenkedések, valamint a főváros árulása miatt szakított a budapesti önkormányzattal, s hogy nem szűnt meg, azt csak stabil magánalapítványi hátterének és szponzorainak köszönheti. (Ma nyugalomban, kicsit visszafogottabb "tempóban" él és dolgozik, továbbra is nagy hangsúlyt fektetve külföldi szerepléseire.) Ugyanakkor az állam időközben rádöbbent, hogy van egy kiváló nemzeti zenekara és egy Operaháza, melyekért kiemelt felelősséggel tartozik, és amelyekre érdemes is áldozni. Ezért komoly pénzügyi támogatást nyújtott először a Nemzeti Filharmonikusok névre átkeresztelt állami zenekarnak, majd az Operaház intézményének is, aminek az lett az eredménye, hogy mindkét helyen jelentősen emelkedtek a muzsikusbérek és javult a művészi teljesítmény, ezzel párhuzamosan pedig megnőtt az ottani zenekari állások ázsiója. Ezt most már a Fesztiválzenekarból nézik "sanda szemmel".

Ám az állami zenekarok "felpumpálása" a legnagyobb feszültséget a Rádiózenekarban szította. Hiszen a rádió művészeti együttesei (ne felejtsük el a világhírű énekkart és gyermekkórust!) az elmúlt években kimaradtak a nagy fejlesztésekből. Ez vezetett oda, hogy a Rádiózenekar főzeneigazgatója, Vásáry Tamás zongoraművész-karmester az elmúlt hetekben megkongatta a vészharangot, és egy a rádió által is közvetített hangverseny után élő adásban próbált meg panaszáradatával a nagyközönséghez fordulni: alacsony a muzsikusok bére, nincs pénzük új hangszerek vásárlására, zenészei, hogy megéljenek, haknizni kényszerülnek, ami az együttes művészi színvonalának eséséhez vezethet. Vásáry segélykiáltása végül nem került adásba, még időben lekeverték, csak a Zeneakadémia közönsége hallhatta. A főzeneigazgatót akciójáért a Magyar Rádió vezetése írásbeli figyelmeztetésben részesítette - mondjuk meg őszintén: jogosan.

A Magyar Rádió művészeti együttesei, melyek jelenleg a Bartók adó főszerkesztőség közvetlen irányítása alá tartoznak, amolyan "édes mostohagyermekei" a részvénytársasági formában működő közszolgálati médiumnak. Az rt. a Rádiózenekart a rangja, művészi értéke miatt ugyan édesgyermekének tekinti (fenntartását a médiatörvény is előírja a számára), s erején felül meg is próbál minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy javuljanak működési feltételei, de képtelen annyi támogatást adni az együttesnek, hogy behozza a lemaradást a Nemzeti Filharmonikusokhoz vagy az Operaházhoz képest. Az ötven zenészt szerződéssel, százötvenet pedig főállásban foglalkoztató együttes a fenntartójától kapott apanázson kívül az évről évre a központi költségvetésből érkező, a parlament által megszavazott támogatáskiegészítésből él, amely azonban hosszú idő óta nem emelkedett. (Ez az összeg az idén mintegy félmilliárd forint volt, amit a Magyar Rádió további négyszázmillióval egészített ki.) Nehezíti az együttes sorsát az is - legalábbis Vásáry Tamás szerint -, hogy az esetleg felbukkanó szponzorok nem tudják közvetlenül, csupán a Magyar Rádión keresztül támogatni a zenekart. Ám a mecenatúra kérdése egyelőre "költői", mert komoly szponzorok nincsenek a látóhatáron.

A rádió vezetése folyamatosan lobbizik, tárgyal a zenekar érdekében, de lapzártánkig maradt a bizonytalanság: a Pénzügyminisztériumtól nem kaptak garanciát arra az ígéretre, hogy a zenekar jövő évi költségvetési támogatását a parlament 960 millió forintra emeli. Ám Vásáry Tamás úgy véli, hogy ez is kevés lenne, nekik is annyi jár, amennyit a nemzeti zenekar vagy az Operaház kap. Vásáry szerint a kulturális tárca sem tesz mást, mint hogy minden alkalommal együttérzően széttárja a karját: veletek vagyunk, de segíteni nem tudunk. Ez annál is furcsább, mert a Rádiózenekarnak alapvető nemzeti kulturális feladatai vannak, hiszen ez az az együttes, amely előadja és rögzíti az utókor számára az arra érdemes új magyar kortárs zeneműveket.

Bár a Rádiózenekar a versenytársaihoz képest nehezebb helyzetbe került, van az éremnek egy másik oldala is. Köztudomású, hogy maga a Magyar Rádió is éppen elég súlyos anyagi gondokkal küszködik, s tegyük hozzá, sok rádiós több évtizedes szakmai múlttal a háta mögött kevesebb bért visz haza, mint a szimfonikus zenekar bármelyik tuttistája... (A zenekari átlagkereset is magasabb a rádiósok átlagbérénél.) Ez a muzsikusokat persze nem vigasztalja. Ami viszont igazán elkeserítő, hogy az együttes ki van szolgáltatva a politikai játszmáknak. A jelenlegi kormányzat többször kijelentette, hogy elégedetlen a közszolgálati rádió működésével, vezetésével, ezért az rt.-t nem kényezteti el pénzügyi támogatással, és inkább bizonytalanságban tartja. Szorul tehát a pénzügyi satu a rádió s így a zenekar körül is, s ha az elégedetlenség nő, az a változást akaróknak kedvez.

Vásáry Tamás helyzete sem egyértelmű. A Rádiózenekart 1993 óta irányító főzeneigazgató szerződése nyáron lejárt, és most az eddigi négy-öt év helyett csupán egy hangversenyévadra hosszabbították meg. Vásáry Tamás azt is sérelmezi, hogy felére csökkentették a sokak által túl magasnak vélt javadalmazását: nem kap főzeneigazgatói fizetést, csak koncertenként honoráriumot.

A rádió vezetése ugyanakkor deklarálta, hogy továbbra is számít Vásáryra, hiszen azt is látni kell, hogy a karmester irányításával a Rádiózenekar az elmúlt években sikert sikerre halmozott, koncertjei mindig telt házasak, és külföldre is sok meghívást kapnak. Most mindenki a jövő évi költségvetés tervezetét várja. Lapunk megjelenésekor talán már tudható, megkapta-e a zenekar az ígért, 960 milliós állami támogatást, ami rövid távon csillapíthatja a muzsikusok körében a feszültséget, de ha belátható időn belül nem lesz hosszú távra is megnyugtató megoldása a Rádiózenekar-kérdésnek, akkor bármelyik pillanatban elpattanhat egy húr.

Becsapták a zenészeket

Az alapítványi formát választó szimfonikus zenekarok közül az elmúlt években komoly fejlődésen ment keresztül a Matáv együttese. A vállalat óriási lendülettel látott neki szimfonikusai fejlesztésének, és ez sikerült is neki, még a muzsikusbérek tekintetében is, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a távközlési piacot liberalizálják, így a cég a megnövekedett terhei miatt a zenekarára is kevesebbet tud áldozni.

A rendszerváltás óta nehéz helyzetben dolgozik a MÁV zenekara, mely mindig ki volt szolgáltatva a veszteséges állami vállalat gyakran változó menedzsmentjének, ám most igazán mély válságba került. Előállt ugyanis az a helyzet, hogy ma a MÁV-é az ország legrosszabbul fizetett szimfonikus zenekara (muzsikusainak átlagbére nem éri el a hetvenötezer forintot). A MÁV-nak - úgy tűnik - kisebb dolga is nagyobb annál, mint hogy zenekarának gondjaival foglalkozzon, hiába ismeri el honi és nemzetközi sikereit. Az együttes ugyanakkor komoly művészi értékeket és hagyományokat képvisel, és ezt a kulturális kormányzatnak is tudnia kell. Mivel a MÁV-zenekart jelenleg valóban a teljes ellehetetlenülés fenyegeti, az együttes vezetői október 10-én elkeseredett hangú levélben fordultak Görgey Gábor kulturális miniszterhez segítségért. A megalázott zenészek ráadásul joggal sérelmezik, hogy - a Magyar Rádió zenei együtteseivel együtt - kimaradtak a szeptember 1-jén hatályba lépett ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelésből, annak ellenére, hogy arról, hogy a béremelést - bár nem közalkalmazottak - ők is megkapják, korábban megállapodást kötött a kulturális tárca, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége. Nem csoda hát, hogy a MÁV-zenekar művészei mélységesen csalódottak.